Főkötő. Fejre való. Kezkenő. Süveg. Párta. Fátyol és orczatakaró.
Főkötő. Fejre való. Kezkenő. Süveg. Párta. Fátyol és orczatakaró.
A főkötő a férjezett nőknek volt a viselete s a XVI. században hozzátartozott elől a patyolatból készült, gyöngyös homlokelő, hátul pedig az aranyos szélű vagy karéjú, kötött islógos végű s fűzés gyöngygyel, arany- és selyemhímmel, kivarrott képpel (mint p. oroszlánnal) díszített fedél, melylyel a fátyollal tűzött kontyot szorították le (54. 9. 57. 4. 5.). A főkötő gazdagon volt kiállítva; a XVI. és XVII. századbeli előkelő nők legjobban szerették a gyöngyös főkötőt; Horváth Ferencz hagyatékában 1570-ben száz öreg gyöngyszemmel rakott főkötő volt, a XVII. században pedig 6, 8, 900, sőt 1200 szem gyöngy is volt egy főkötőn. A gyöngyök közeit ékkövekkel, zafirral, rubinnal, smaragddal, türkiszszel, vagy selyemből csinált virágokkal, gyöngyös rózsákkal, arany boglárokkal töltötték ki, készítették vont aranyból vagy ezüstből, színes selyemből; a század vége felé a reczéből kötött parasztos főkötő is előfordúl (44. 4. 45. 6.), mely szintén gazdagon volt díszítve gyöngygyel, ékkővel, boglárral p. Károlyi Katának egy fehér recze főkötőjén 1595-ben 112 arany boglár volt, közte 40 ékköves. Természetesen sokkal egyszerűbb volt a polgárnők által viselt főkötő; a pozsonyi nők még a XVI. század második felében is a két századdal korábbi formához ragaszkodtak (57. 2.), melyen sem homlokelő nem volt, sem pedig fedél, hanem egész egyszerűen szegélyezve volt. A főkötő mellett az egész XVI. században divatos volt a selyem fejre való keszkenő vagy patyolat, melynek végeit egész az állig a nyak körül csavarták (57. 1.); széle «lánczos» vagy csipkés volt. A XVI. század utolsó tizedeiben találjuk a fekete vagy vörös bársonyból készített női süveg emlékét, melyet főleg télen viseltek, nyuszttal, petymettel s más vadbőrrel béleltek s gyöngygyel, ékköves és zománczos boglárokkal díszítettek; legelőbb 1579-ben Horváth G. ingóságainak leltárában fordúl elő «egy aranynyal tűzött bársony süveg, asszonyembernek való»; mivel pedig a süveg csak a fejtetőt takarta, a fejet még kendővel is bekötötték s úgy tették föl a süveget (57. 12.), vagy pedig a kontyot kis recze főkötőbe szorították (53. 5.). Nyáron zöld, vörös és más színű tafotából, atlaszból, selyemből készült árnyéksüveget viseltek, mely széles karimával volt ellátva (57. 11.) s aranyos zsinórzással, pártázatán gyöngygyel, arany boglárokkal díszítve, mellette fehér, fekete vagy vörös struccztol volt. Egyik változatát a XVI. század vége felé s a XVII. század első felében kalapos süveg-nek nevezték. A könnyű bretra (barret) előkelő hajadonoknál már a XVI. század derekán divatozott s megmaradt a század végéig (54. 5.); vörös vagy fekete bársonyból készítették s körületére drágaköves arany gyűrűket füztek. A hajadonok középen ketté választott, leeresztett hajat hordtak (54. 3.), melynek egyedüli ékessége a vont arany szélű, gyöngyös vagy bogláros párta volt; a pártát a XVI. század vége felé a hajból font vagy tiszta aranyból, ezüstből készített ágas koronka is helyettesítette, a mi már az Anjouk alatt is divatozott; az ágak száma legkevesebb hat volt, de Károlyi Kata hozományában 1595-ben 26 ágú is előfordúl s gyöngyös, gránátos rózsákkal, ékköves boglárokkal voltak az egyes ágak díszítve. Patyolatból készült orczatakarót és fátyolt, mely utóbbit bogláros kapocscsal vagy hajtűvel letűzve hárul lebocsátottak, asszonyok és hajadonok egyformán viseltek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
