Főkötő. Homlokelő. Hajnyomtató. Fejkendő. Fátyol. Süveg. Párta. Koronka.
Főkötő. Homlokelő. Hajnyomtató. Fejkendő. Fátyol. Süveg. Párta. Koronka.
A fejet az asszonyok szabadabban hagyták, mint a XVI. században, a mikor kendővel s fedeles és homlokelős főkötővel egészen beburkolták. A főkötő, melyet a XVII. században selyemből, aranynyal, ezüsttel vegyesen vagy tiszta vont arany és ezüst fonálból készítettek s gazdagon diszítettek gyöngyökkel, apró vörös klárisokkal, ékköves arany boglárokkal és rózsákkal, a harminczas-negyvenes évek felé egészen megszabadult a homlokelőtől és fedéltől s a XVII. század derekától kezdve már csak a kontyot födték vele. (V. ö. 63. 2.). Volt paraszt reczefőkötő (XXIV. 7.), német divatú pántlikás és csipkés, olaszos reczecsipkés s a század vége felé a «Coiffure ŕ la Fontanges» szerint készült franczia főkötő. (V. ö. XXVII. 3, 7. XXIX. 5, 14.). A homlokelő vagy fedélelő, a mit patyolatból készítettek, csipkével vagy selyemmel s magyar és török varrással, skófiummal, boglárokkal diszítettek, Erdélyben, a puritán Lorántffy Zsuzsána fejedelemasszony befolyása alatt még akkor is fenmaradt (L. XXV. 4.), a mikor Magyarországban már kiment a divatból. (V. ö. XXIV. 7.). Az átmenetet a főkötő szélének valamely szines kelmével való beszegésében ismerhetjük fel. (L. XXVI. 11.). A hajnyomtatóról 1618–42 közt van szó; úgy látszik, Felső-Magyarországban volt divatja; boglárokkal s gyöngyökkel megrakott pántlikából állt, melylyel a hajat a homlokhoz s a fejtetőhöz szorították. (XXVI. 5.). Fejrevaló kendőt rendesen patyolatból hordtak; széle köröskörül lánczformán volt kilyukgatva vagy csipkével körülszegve, s aranynyal, selyemmel volt kivarrva. A menyecskék fején mint Apor írja, fátyol volt, mit bogláros kapocscsal vagy köves hajtűvel tűztek fel, azt lebocsátották s mint uszályt vonszolták maguk után (V. ö. 67. 1–2.). A leányok ugyancsak Apor szerint a nyakukon hordtak hosszú fekete fátyolt, azt a mellükön ékköves gyűrűben keresztül fogták s két felől lebocsátották s a csipőn tűvel megerősítették. A süvegek közt igen divatos volt a gyöngypártás fekete bársony cseh süveg, melyet a XVII. század elejétől kezdve a végégig megtalálunk a leltárakban. Az erdélyi asszonyok Apor szerint nyusztos és nyestes kozák süveget hordtak. A karimás nyári vagy árnyék és kalapos női süvegek a XVII. század dereka felé kimentek a divatból. A leányok pártát vagy koronát viseltek. A párta bársonynyal vagy más drágább kelmével bevont s szőrrel vagy bőrrel kitöltött karika, melyet gyöngyökkel, drágaköves boglárokkal, arany pillangókkal, zománczos rózsákkal díszítettek. Legszokottabb volt a gyöngyös párta. Volt keskenyebb és szélesebb; a keskeny pártán egysoros volt az ékítmény, a széles pedig öt-hat sorossal is el volt látva, oly módon, hogy közbül voltak az ékkövek, zománczos boglárokkal vegyesen, alul s fölül pedig 2–2 sor gyöngy. A XVII. század dereka felé, a fürtökbe fodorított hajviselet idejében kezd feltünni az előpárta (XXII. 10. XXV. 9.) s viselték a franczia divatú tornyos hajhoz is. (XXVII. 10. XXIX. 3.) Ez már alig különbözött a koronától vagy koronkától, csakhogy az utóbbit, mint Apor mondja, kevéssé a fejtető alatt a nyakszirten fölül hátul hordták. A koronka halcsontból volt szőrrel erősen összekötve csúposan s gyöngygyel, meg klárissal volt megrakva. Divatban volt még, mint Apor is írja, hogy a leányok hajukba strucztollat tűztek (XXIX. 3.), így a b. Esterházy Ilona után maradt ingóságok közt az 1651-ki leltár említ egy vörös és egy testszínű strucztollat; a hajat kétfelől –gömbölydeden készített vassal megfodorították s kétfelől lebocsátották, itt-ott gyöngyöt is fonván bele. Különösen kedvelte a gyöngyös hajékítést Zrinyi Ilona, úgy hogy asszonykorában is gyöngygyel fonta át haját. (XXIX. 6.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
