A REFORMER
A REFORMER
A Grecsák–Károlyi-ügy sokféle megbeszélgetés tárgya a városban és a képviselői körökben.
Egy »pertu«-ság visszautasítása magában véve még nem nagy eset, s akivel megesik, az ő dolga, hogy zsebre rakja, de a dolognak némi jelentőséget az ád, hogy egy régi parlamenti szokást érint.
Ma Pulszky Ferenc szépen fejtegeti lapunkban, hogy miként keletkezett az a rendi világban egyforma szőrű megyei követek közt, kik a városi követeket (talán csak amennyiben azok polgári származásúak voltak?) már nem is tegezték, s cikkének iránya oda megy ki, ha jól kivettem, hogy az új parlamenti viszonyok közt, melyek nagyurat és szegény embert egy kalap alá hajtottak, a tegezés immár ósdivá és kellemetlenné kezd lenni.
Van benne valami. Magunk is sok komikumot találtunk hébe-hóba e patriarchális szokásban bizonyos szituációkban. Kihumorizáltuk azt a képviselőt, aki csak azért ment át egykor a konzervatívak közé, hogy a gőgös, merev Sennyei Pált mindennap agyontegezhesse. Borzasztó az, hogy némely demokrata urak valóságos dobzódást visznek végbe a tegezésben a grófok közt, ha mandátumhoz jutnak. Azt is elmondtuk, mennyi kevés értéke van ezen »pertu«-nak annál az esetnél, mikor Lukács Bélát egy képviselőtársa arra kapacitálta egy szavazásnál: »De, reménylem, kedves barátom, X grófra fogsz szavazni és nem Lukácsra, akiről azt sem tudjuk honnan keze, honnan lába.« Mire Lukács Béla azt felelte: »Nagyon szívesen, kedves barátom, mert kettőnk közt van a kérdés, s magamra csak nem szavazhatok«. (Hanem azért továbbra is per »kedves barátom« maradtak.)
Az is figyelemre méltó érv, hogy a franciák, németek, angolok, egyszóval a tekintélyesebb népeknél mind per »ön« titulázzák egymást a képviselők, míg ellenben a szerb szkupscsinában és a bolgár szobranjeban »te Gyuro«, »te Jocó« járja, amiből világos az, hogy ez a bizalmas tónus a fejletlenebb népek szokása.
Előre volt tehát látható, hogy Magyarországon is támadni fognak a civilizációnak előharcosai, akik nemzetüket a művelt népek sorába igyekeznek emelni e téren is.
Gróf Károlyi István méltóságos képviselőtársamnak jutott eszébe ez az eszme legelőbb. S Grecsák Károly nagyságos képviselőtársamon kezdte meg.
Igazuk volt azoknak, akik nagy várakozással vették a gróf Károlyi István népképviselővé való megválasztását, ki szép beszédjeiben, melyeket elszórva tartott imitt-amott, élénk reményeket költött maga iránt.
És nem volt igazuk azoknak, akik egy év múlva kislelkűen csüggedni kezdtek, hogy gróf Károlyi István nagy tehetségei dacára sem fog immár csinálni a Házban semmit.
Dehogy nem! Magát a Házat reformálja át. A tegező parlamentből egy önöző parlamentet csinál. S így emeli fel a nemzet nívóját arra a polcra, ahol a civilizáltabbak állnak. Nem osztom hát azoknak nézetét, akik Károlyi grófnak a lapokban közzétett levelét úgy fogják föl. S hogy abban egy új arisztokratikus jelenség kezdi magát kiütni.
A tegezés vagy nem tegezés nem lehet a demokratizmus vagy arisztokratizmus kérdése (hiszen Amerikában sem tegezik egymást az emberek).
A gróf nézetem szerint egész következetes önmagához. A mandatummal napidíjak járnak. Azokat már régebben letette a haza oltárára.
A mandatummal ezenfelül együttjár a képviselők pertu barátsága. A gróf most arról is lemondott.
Hát nem elég szép ez tőle?
Egy vén képviselő
Deák Ferenc »pertu« barátja
Deák Ferenc »pertu« barátja
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
