III. A KÖZSÉGI BIZONYÍTVÁNY
III. A KÖZSÉGI BIZONYÍTVÁNY
Az első történettel azt akartam bemutatni önöknek, hogy milyen találékony az alföldi ember, a másikkal: milyen originálisan fejezi ki magát beszéd közben, a harmadik történetem arról fog szólni, milyen praktikus és furfangos.
Pöre volt a makói Kostyán Ferencnek a tekintetes vármegye előtt. – Hogy miről szólt a pör, nem tartozik szorosan ide.
Valami gazdag rác paraszt pörölte, csak úgy gondolom, hogy szőregi illetőségű. Pedig hogy hova való illetőségű, az már szorosan ide tartozik.
Egy ideig libegett-lebegett a pör, míg végre eldőlt, mégpedig hogy Kostyán Ferenc uram lőn a vesztes. – Pedig ő szentül meg volt győződve, hogy az ő igazságának kell esnie felülre.
Hogy miért vesztette el a pört, megvolt a »bírói indokok« közt. A bírói serpenyőt egy községi bizonyítvány billentette a rác paraszt javára, melyben mindaz, ami az ő javára bizonyít, mint valóságos szent igazság vagyon bizonyítva, aláírva és megpecsételve a nemes község elöljárósága által. Bíró, törvénybíró, mezőbíró és két esküdt vallja hitelesen, miszerint stb.
– No, ez bolond egy komédia! – káromkodék Kostyán Ferenc uram. – Hogy mertek ezek ilyen írást kiállítani.
De hát hiába való már itt minden szó: ami egyszer eldőlt, az eldőlt. – A vármegye nem olyan, mint a menyecske; ha az egyszer »nem«-et mond – abból már nem csinál »igen«-t semmi.
De Kostyán uram ez egyszer eltelt méreggel, és meg akarta magát bosszulni.
Elhajtatott Szőregre (mondom, hogy nem merek jótállni a falu nevéért, mert feleséges, gyermekes ember vagyok), ott meginvitálta a tanácsot egy kis karcosra a kocsmába, s előadá, hogy egy bizonyítványra van szüksége.
Azok a fejükkel bólintgatták, hogy rendben van a dolog, s tovább hörpentgették a karcost.
– El is hoztam magammal az írást.
– Bizony okosabb is – mond a bíró –, mert a nótárius kezében köszvény van. Mindig más betű szalad ki a pennájából, mint aminőt akar.
– Mármost nincs is hátra egyéb, hogy felolvassam és megmagyarázzam kegyelmeteknek?
– Minek az? – ellenveté a mezőbíró koccintva. – Hiszen becsületes emberek vagyunk, vagy mi?
Aláírták szépen, illő rendben a bizonyítványt, s Kostyán Ferenc uram szépen zsebre rakta, de csak azért, hogy másnap odamellékelje a »följebbezéséhez«, ilyenformán:
Tekintetes megyei törvényszék!
Én a jelen pörben egy községi bizonyítvány alapján lettem elmarasztalva. Hogy milyen vékony fundamentumra állapítá a tekintetes törvényszék a maga bölcs szentenciáját, arra nézve van szerencsém ugyanazon nemes községből a következő másik bizonyítványt bemellékelni.
Alázatos tisztelettel
Kostyán Ferenc, gombkötő,
makói lakos.
A másod-alispán, aki akkoriban elnöke volt a törvényszéknek, hangos hahotával olvasta fel a községi okmányt, mely így szólt szóról szóra, s mai napig is ott őriztetik a megyei levéltárban.
Községi bizonyítvány
Mely szerint mi alólírottak hitelesen valljuk és bizonyítjuk, hogy a Kostyán Ferenc uram elleni pörben egy hamis bizonyítványt állíttottunk ki, minélfogva kérjük a tekintetes vármegyét, szíveskedjék alólírottak számára egyenkint huszonöt botot kiutalványoztatni stb.
A vármegye nem utalványozta ki a huszonöt botot, sőt inkább elvette bíró uramtól azt az egyet is, amit viselt, elrendelvén, hogy a szőregi bíró ezentúl bot nélkül, tehát csorbított tekintéllyel, tartozik viselni tisztét.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
