SZABÓ LŐRINC: VERS
SZABÓ LŐRINC: VERS
Sötétedik … Láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé
és elhallgattak a távol zuhogó fejszék.
és elhallgattak a távol zuhogó fejszék.
Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén
és lélegzetét visszafojtva hallgatódzik a meztelen levegő.
és lélegzetét visszafojtva hallgatódzik a meztelen levegő.
Érzed az esti virágok izgató simogatását?
Most lehelik lelkünkbe illatos testüket a rétek.
Most lehelik lelkünkbe illatos testüket a rétek.
Kezünkben a szerelem édessége csókolódzik,
ha ujjaink véletlenül összeölelkeznek
ha ujjaink véletlenül összeölelkeznek
s minden tagom külön megrészegül,
ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok.
ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok.
Pedig már itt van az éj, csak mi nem vettük észre,
hogy a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst;
hogy a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst;
újból itt van az éj s csak mi nem vettük észre,
hogy kíváncsi rózsabimbók nyíltak ki szerelmes nyoszolyánkon.
hogy kíváncsi rózsabimbók nyíltak ki szerelmes nyoszolyánkon.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
