Fenyő László: Őszi padon

Itt ülök a Városligetben,
ülök, az őszre készületlen,
kietlen a kedvem, kietlen.

Egy napos padon üldögélek,
mint nyugdíjas, csendeske vének,
mint, nyugdíj nélkül, a szegények.

A botommal köröket írok.
Elrontom. Ceruzámmal írok.
A zimankómmal így se bírok.

Meleg, délszaki csöndre vágyom,
tipegne kék madárka-lábon,
lombot moccantana az ágon.

Oly fátyolozott, könnyű lenne
e csend, hogy elalélna benne
minden rossz zúgás a fejembe.

S midőn borult, lágy suttogása,
meggyőző, légies súgása
medrét az álomnak kiásta:

várnám, hogy lassudan megszólal
az enyhe mélyén aluvó dal,
pelyhesbegyű, kiscsőrü szóval.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!