Fenyő László: Tilliti

Félálom hullong rám:
ernyeteg, fulladt levél,
bántott az éjszaka,
megviselt a déli szél,
mely a hidak árnyán
zarándokokról mesél.

S mint rózsa hasadt szét
bennem a szó: Tilliti,
csupa lágylevelű,
szertefeslő piros í,
illatos, legyező - beszíttalak, Tilliti.

Nem akarom tudni
város vagy-e vagy sziget?
Vagy a korállzátony,
körülötted tengerek?
Karcsu betüidből
ábrándot szövögetek.

Észak vagy-e, dél-e?
Lankás vagy-e vagy hegyes?
Szél zilálja tájad?
Csitri szellő, kis legyes?
Szeretlek Tilliti,
kérlek, hogy te is szeress.

Mert ha benned is még
csalódnom kellene, jaj,
kiről azt se tudom
vagy-e s ah vagy, merre vaj? -:
meghalna egy félve
dúdolt, gyenge-lenge dal.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!