Egeli Ede: Változatok egy népdalra

Fölszántom a császár udvarát,
vetek bele fagyot, zúzmarát.
Hadd teremjen aszályt, jégesőt,
hadd pusztítsa mint a nagy mezőt.

S amikor a nyári alkonyat
dúsan szór a földre aranyat,
ám aranyat földje nem terem:
könny üljön szemére hirtelen.

Fölszedem a város köveit,
szamártövis szívós töveit
közepébe díszül ültetem:
hadd teremjen ott a türelem.

Hadd terüljön ott a puszta sár,
melyen faluk csöndes lelke jár,
tengelyén ragadva s kerekén,
ülepedve tócsák fenekén.

Fölszántani lelkiismeret
nyugalmát, hogy búza-kenyeret
teremjen naponta tiszta len
terítőre: áldást szüntelen

mindenkinek, aki szánt, arat,
aki verítékből gyúr sarat,
aki nem a földek gizgaza,
aki igaz s nincsen igaza.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!