Moldoványi Missik Endre: A rendező: | Nyugat 1908-1941

Moldoványi Missik Endre: A rendező:

Még ennyi zajt, még ennyi zajt se!
Elég, ha egy bárányka béget.
Domboldal, érnyék, fuvalom…
s ami itt elfér, annyi élet.

Válogatós füled-szemed
nincs itt, amit vágyón fürkészne:
színből elég a zöld neked,
hangból egy vadméh zümmögése.

Hegyből domb, szélből fuvalom -
ezt, itt, valahogy így rendezném…
s az emberi fajból se többet:
maradnánk csak ketten, kettecskén.

Erdőt őriznél - súg a táj -
terád meg az erdő vigyázna…
völgyi kunyhó, bárányka, csönd
s az ismerős patak zúgása.

Csak ennyit? - kérded. Nem tudom…
félek, igénynek van ez annyi,
mint beérni a létezővel
s azt mindenestül elfogadni.

Túlgazdag, zsúfolt a világ!
Túloz! Dehogy keveslem én -
az a baj, hogy sokallom! Inkább
tompítanám, szűkíteném,

formálnám, igazgatnám, lenne
kert kertebb, vadon vadonabb,
a csöndet is csitítnám néhol,
fúrnék-faragnék rajt sokat!

Mert ami lehet, megvan itt,
csak mint a szobor egy sziklában
vagy zene a tengerzúgásban:
nyers az egész és szétfolyik.

Minden tájban van valami,
amiből remek is lehetne…
hozzá semmit; kiszűrni-nyesni
a sok fölöst, ez itt a lecke!

Csak - elfárad az ember ebben
az örökös válogatásban…
Ó, hol a táj, ahol megállnék
ejtett karral, ámulva, lázban!

A kép, a gazdag, tarka, zsúfolt,
milyet csak titkolt vágy keres
s hol mégis minden a helyén van
és én lennék fölösleges!

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!