Moldványi Missik Endre: Koldus világ | Nyugat 1908-1941

Moldványi Missik Endre: Koldus világ

Nem, ezt nem szokom meg soha.
Törlesztés, nyalakodás,
csupa langyosság, nyafogás -
gyanus világ ez, cimbora!

Csupa koldus. Szeretet, szeretet!
Mindenki szeretetet koldul
s mint valami szörnyű viharban
melengeti egymást az állat.

De az állat se mind ilyen!
A szarvasgim az erdőn nem nyafog
így! Nézd meg őt, ahogy kilép,
szétnéz a tájon, tiszta gőggel

s egyedül, egyedül! Ó mért az ember
nem tud fölhágni a tiszta magány
ormaira? Mért kell hogy egymást marja,
melengesse, tapossa egy karám

bűzében! Láttad ezt az embert?
Már rámnevet, közeleg, dörgolódzik -
ki ez? s mi jogon mer követni?
Nem, végre meg kell mondanom -

Únom ezt a koldus világot!
Ha legalább harcot kínálna
méltót! De itt az is csak lárma -
nem, itt még győzni sem kívánok!

Se ez, se az - kérded - mi kell hát?
Megmondom: épp az, hogy egyik se
kössön, pontosan ez! Szabad tág
horizontok és semmi korlát

mit únt érzelmek vonhatnának
képzeletem elé - szabadság!
Szabadság kell! Érzed a fákat?
Egy idegen világ zúg, árad,

jelenti létét ezer módon
s én, aki hallom, látom, érzem:
befogjam fülem, hogy ne halljam?

Kimondom hát, elvégzem s döntöm:
nem veszek részt! Nem akarok.
Én nem vagyok társ! Nem vagyok
cinkosa senkinek e földön.

Ha vonzódom valmihez,
tájhoz vonzódom, mint a macska
s ha gyámoltalan szemem szétnéz
a tömegben, nem téged, bamba

rokon, nem téged keres az:
egy rést! hol észrevétlenül -
egy rést! hol kitörhetnék innen
s lehetnék végre egyedül!

Ó erdők mélyén élni túl!
Távol az emberi érzelmek
unodalmas hálóitól,
tiszta ölén magánynak, csendnek!

Ó erdők mélyén élni, túl!
Remegve a távoli hangra,
mit sohase fogok szavakba
Önteni, mint ahogy kimondom:

hagyjatok engem, hagyjatok magamra.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!