Moldványi Missik Endre: Fennakadt szemmel

Mint mesebeli ághegyen
a hamvas mosolyú gyümölcs -
oly messzi vagy! Még nem is élsz,
csak tündökölsz!

Még zöld kocsányon tart az ég,
de te már lefelé kacsintgatsz!
únod a tiszta magasságot
s lefelé ringatsz.

A vágyak férgei kikezdték
már üdepiros szivecskédet -
ne tagadd! Valamit már sejtesz!
Úgy el-elrévedsz -

A föld piszkos melege vonz!
A gyanus táj, hol én is itt állok!
Egy pillanat - s elengeded
az égi ágat.

Jaj, hogy is tarthatnálak ott?
Mit is mondhatnék vágyam ellen,
szívem ellen, az ágat tépő
karjaim ellen?

Hullj ölembe, hideg gyümölcs!
Itt állok s várlak. Várlak, várlak!
Férfi vagyok, ne félj, elkaplak én -
én megtalállak!

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!