SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim!
Az Önök előtt 51. sorszámmal fekvő törvénykiegészítő javaslatnak a hozzácsatolt indokoláson túlmenően szeretnék néhány gazdasági hátterét megmagyarázó kérdésről most felvilágosítást adni. Arról van ugyanis szó, hogy a kérdéses 1986. évi 11. számú törvényerejű rendeletet az idén tavasszal az Országgyűlés az 1990. évi XXII. törvény 63. és 64. §-ával érdemben módosította, és ez az érdemi módosítás két területen teremtett új helyzetet. Az egyik ilyen kérdés a fizetésképtelenség kritériumában következett be, akkor, amikor a (3) bekezdéshez egy olyan c) pontot is csatoltak, melynek értelmében "fizetésképtelennek tekinthető az a gazdálkodási szervezet, amely fizetéseit beszüntette."
A másik érdemi módosítás pedig az, hogy az ilyen fizetésképtelenné vált gazdálkodó szervezet önmaga ellen köteles gazdasági csődöt bejelenteni, és ezért a gazdálkodó szervezet vezetője saját vagyoni felelősséggel is tartozik.
Tisztelt Országgyűlés!
A jelenleg kialakult finanszírozási rendszerben mintegy 2000-3000 közé tehető azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a száma, amelyek pillanatnyilag fizetésképtelenek, és az így mutatkozó kintlevőség a számítások szerint meghaladja a 200 milliárd forintot.
A helyzet sajátossága az, hogy a vállalatok legnagyobb részénél tapasztalható kétarcúság ezt félreérthetővé teszi. A vállalatok nagy része ugyanis egyidejűleg adós és ugyanakkor hitelező is. Mint a múlt héten e Parlament által elfogadott kormányprogram is utalt rá, ennek a fizetési csődtömegnek a végén mintegy 30-40 olyan állami nagyvállalat áll, amelyek valójában a csődnek a magját képezik. Úgy ítéltük meg, hogy a magyar gazdaságnak nem áll érdekében, hogy ne ezek a nagy monopóliumok omoljanak először össze, hanem dominóelvszerűen - mielőtt még ez bekövetkeznék - a kis- és közepes vállalatok százai, esetleg ezrei önmaguk ellen kezdeményezve a csődeljárást, a gazdasági életet megbénítsák. Hozzá kell tennem, hogy ez a törvénykiegészítés nemhogy lazítaná azt a pénzügyi fegyelmet, amelyet a csődtörvénynek öncsőd (illetőleg az újságok szóhasználata szerint harakiri) rendelkezése eredményezni kíván, hanem tovább szigorítja abból a szempontból, hogy rámutat gazdasági módszerekkel arra, hogy valójában hol kell keresni a pénzügyi és gazdálkodási bajoknak a gyökerét. Az önmentés csak azáltal történik meg, ha legalább addig a mértékig, ameddig a vállalat kintlévőségei lehetőséget teremtenek, a csődeljárást, a bírósági végrehajtást mások ellen kezdik meg, illetve – ha erre módja van – a fizetési feltételekben új megállapodást köt a gazdálkodó szervezet.
Hosszú távú gazdaságpolitikai céljainkkal tehát ez a törvénykiegészítés összhangban áll: gazdasági eszközökkel kívánja elérni, hogy felszámolásra azok a nagyvállalatok kerüljenek, amelyek valóban csődben vannak, és átmeneti időszakra a hosszú távú gazdaságpolitikai céljainkba beilleszkedő kis- és középvállalatok lehetőséget találnak az életben maradásra, amellett, hogy a gazdasági bajok valós okaira rámutatnak.
Ezért a gazdasági bizottság, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság nevében, a szövegmódosítás révén egyetértésben az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottsággal, az 51. számú előterjesztést a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. (Taps.)
Határozathozatal a tárgyalási rendről
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
