KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt őszinte és elkötelezett híve a népek testvériségének és barátságának, békés egymás mellett élésének és együttműködésének, ebből kifolyóan minden eszmének és intézménynek, egyéni és társadalmi törekvésnek, illetve szokásnak, mely a jelzett irányba mutat előre. Személy szerint is meg vagyok győződve, hogy nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. A szabadság és a demokrácia próbaköve, szakítópróbája a másság iránti türelem, a kisebbségek elismerése és méltányos jogai biztosítása.
Ebből kiindulva a magunk részéről csak üdvözölni tudjuk az új nemzetiségi törvényt, és ha vannak is észrevételeink, nem az akadékoskodás vezet, hanem hogy minél kifogástalanabb, modernebb, ha egyáltalán lehetséges, minél tökéletesebb legyen az. Így csak helyeselni tudjuk, hogy a nemzetiségi és kisebbségi jogokról előttünk fekvő törvényjavaslat valóban nagyvonalúan igyekszik rendezni a kérdést, amikor kinyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog az egyetemes emberi jogok része, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető állampolgári jogok, és hogy e jogok nem a többség adományai és nem a kisebbség kiváltságai, és hogy forrásuk nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalom békéjének tisztelete alapján a másság joga.
Jóllehet mindezekkel egyetértünk, helyesnek és jónak tartjuk, mégis hozzá kell tennünk, hogy a kollektív jogok biztosításánál nem hagyagolható el teljesen a számarány kérdése. A dolgok igazságos rendezése igenis megköveteli, hogy a hazai nemzetiségek és kisebbségek létszámáról, számarányáról, területi megoszlásáról kifogástalan pontosságú adatok álljanak rendelkezésre, és ebben a vonatkozásban nem hagyatkozhatunk a nemzetiségi és kisebbségi vezetők becslésen nyugvó adataira.
És még egy. Egyedül a pontos felmérés lehet szilárd alapzata annak, hogy pozitívan hasson a törvény és ne váljék újabb gyűlölségek forrásává. Mert bárhogyan forgassuk is, a kisebbségi jogok rendszere csak akkor működhet jól, és csak akkor lehetnek kedvező kihatásai, ha a többség is elfogadja, magáénak vallja, igazságosnak érzi. Az elvek fennkölt kinyilvánítása vagy ennek ellentéte, az erőszakra vagy kényszerre alapított jogérvényesítés ebben a vonatkozásban sehová sem vezet.
Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az I. fejezet 1. § (1) és (2) bekezdése között ellentmondás fedezhető fel. Az (1) bekezdésben olvasható szöveg logikája szerint azok alkotják a nemzeti vagy etnikai kisebbségeket, akik maguk tekintik magukat nemzeti és etnikai kisebbségnek. A (2) bekezdés értelmében viszont azok a nemzeti, illetve etnikai kisebbségek, akiket törvényben tételesen is felsorolt kritériumok alapján fogadnak el annak. A végső megfogalmazásban feltétlenül fel kell oldani ezt az ellentmondást.
Egyet nem értéssel, sőt kifejezetten antidemokratikus intézkedésként vehető tudomásul, hogy a törvényjavaslat csak azok jogait kívánja elismerni, akik legalább egy évszázad óta laknak a Magyar Köztársaság területén. Nem értem, miért ez a meg- vagy kikötés. Miért nem lehet a valóságos viszonyokból kiindulni és mindenkit figyelembe venni? Miért egy olyan követelmény, amely már a törvény megszületésének pillanatában alkalmas lehet rá, hogy kihívja a kritikát, elégedetlenséget, esetleg indulatokat keltsen?
Nehéz gondos elemzés nélkül nyilatkozni, menynyire pontos vagy nem pontos, hiteles vagy nem hiteles a ma honos népcsoportok felsorolása. Nem volt időnk kellő alapossággal utánanézni. Egyet mégis megjegyeznék. Sokkal differenciáltabb és összetettebb a cigányság, mint ahogy a törvény tételezi. Ezt mások is szóvá tették már. A fél évezrednél hosszabb idő óta velünk élő magyar anyanyelvű, a magyarokhoz közelítő vagy nagyon is hasonló életformában élő cigányok ma már úgy tartoznak hozzánk, mint a jászok, kunok, palócok, tirpákok stb. Bocskai hajdúkapitányai között nem egy volt cigány.
(10.20)
A XVIII. századtól ők a magyar nemzeti zene hangszeres terjesztői és ápolói. A két világháborút megjárt katonák ma is legendába illő történeteket tudnak cigány honvédek önfeláldozásáról és halált megvető bátorságáról. A cigányság, legalábbis nálunk a Felső-Tisza-vidéken, szervesen épül a falu és a kisváros társadalmába.
Ha magyarok és cigányok dolgoznak együtt, egy kenyeret szegnek. És ma már az ottani lakosság is magyarnak tekinti őket. Nemrég hallottam egy kisgazdagyűlésen: "Azért, hogy a bűre barna, azért még ű is magyar", hangzott egy parasztember szájából, tájias előadásban. Nem folytatom, világos, miről van szó.
A magyar cigányságot egyetlen tollvonással kizárni a nemzettestből nem kellően átgondolt lépés. Főként az érintettek szempontjából nem. Mindenesetre továbbgondolást, alaposabb megfontolást igényel, nem helyes elhamarkodni a dolgot. Egyetértéssel vehetjük tudomásul, hogy a Magyar Köztársaság nem ösztönöz és nem támogat olyan politikát, amely a kisebbség beolvasztását célozza vagy azt eredményezi, illetve a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak a kisebbség szempontjából hátrányos megváltoztatására irányul.
Ezzel együtt persze az is igaz, hogy feltartóztathatatlan a természetes asszimiláció, melynek nem lehet útját állni, se törvénnyel, se más módon nem lehet megakadályozni. A sok helyénvaló és méltánylandó szabály mellett feltétlenül elfogadható és helyeselhető, hogy a tervezet biztosítani kívánja a közszolgálati rádió s televízió rendszeres nemzeti és etnikai kisebbségi műsorszolgáltatását, ellenben korántsem látszanak egykönnyen kivitelezhetőnek az oktatással kapcsolatos előírások.
Nehezen képzelhető el - kiváltképp kis létszámú kisebbség esetén - az anyanyelvű felsőoktatás. Ismerve a magyar felsőoktatás sanyarú helyzetét, ez csak kielégíthetetlen igények megteremtésére és a mindenkori kormányzattal szembeni vádak megalapozására lehet alkalmas. Amennyiben a felsőfokú oktatás feltételeit nem itthon, hanem nemzetközi szerződések alapján külföldön kívánjuk biztosítani, akkor azt pontosan kell szabályozni, mert - mint a gyakorlat bizonyítja - általában előbb szoktak hivatkozni a törvények betűjére és csak azután a szellemére.
Ugyancsak furcsa intézkedésnek tekinthető, hogy a kisebbségi oktatási intézmények vezetőinek kinevezéséhez, ahol se önkormányzati csoport, se települési önkormányzat, se kisebbségi szószóló nincs, ott az adott kisebbség helyi egyesületének véleménye szükséges. Elvárható - legalábbis véleményünk szerint -, hogy olyan településen, ahol kisebbségi oktatási intézmény van, ott kisebbségi szószóló is működjék, és ezt a jogszabálynak is ki kellene mondania.
A legkevésbé tartható jónak a kisebbségek országos önkormányzatának előírása. Míg ugyanis az önkormányzatokról szóló jogszabályok rendelkezéseihez, azok szelleméhez szépen illeszkedik a kisebbségi önkormányzat, az önkormányzati csoport, településrészi önkormányzat konstrukciója, addig az országos önkormányzat elüt, kilóg a sorból. Idegen test. Nyilván célszerűbb lenne, ha nem országos önkormányzatot hoznának létre, hanem szövetségeket, amelyekben létszámarányosan küldhetnék el képviselőiket az önkormányzati és egyéb nemzetiségi társadalmi szervezetek is, és így fognák át az egyes nemzetiségeket.
Összegezve: őszintén hisszük, hogy bátor és példamutató tett a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslat, és az lesz elfogadása is, mert a törvény előkészítői, és adott esetben elfogadói túl tudták, illetve túl tudják tenni magukat a magyarságot ért történelmi méltánytalanságokon, hiszen a trianoni és a párizsi szerződés területének kétharmadától fosztotta meg Magyarországot, és jelentős számú, többmilliónyi magyar került szülőföldjével idegen fennhatóságok alá, melyek hol 5. hadoszlopnak, hol politikai plusznak, jó esetben megtűrt állampolgároknak tekintik a hozzájuk került magyarokat. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
