SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF)
SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF)
SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önálló képviselői indítványt terjesztek be: az Országgyűlés emlékezzék meg 1994. március 19-én, egyelőre egy alkalommal, a Magyarország náci megszállását követő tragikus események 50. évfordulójáról.
Azt hiszem, erősen nyitott kapu, amit döngetünk, mert hiszen ez tulajdonképpen egy régi, már e Parlament kezdete óta fennálló, több párt programjában is szereplő dolog. Azonban valahogy mindig – ezért vagy azért – kimaradt. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórumnak a 89-es októberi programjából felolvassak egy pár mondatot. "Az 1944-es holocaust ténye és ezzel összefüggésben Bibó István kérdésfeltevése, felelősségünk azért, hogy mi történt, közgondolkodásunkban még mindig nem került történelmi súlyának és jelentőségének megfelelő helyre. Nem magyarázat, csupán rideg valóság, hogy a megnagyobbodott országterületre számítottan közel 600000 magyarországi zsidó elpusztítása mellett további nem zsidó százezreknek kellett értelmetlenül meghalniuk a II. világháború folyamán, és ezek a rettenetes emberveszteségek nem tükröződnek megfelelően nemzettudatunkban."
A zsidó honfitársainkkal kapcsolatban még külön is néhány kitétel: "A Magyar Demokrata Fórum, a konfliktusokat is vállalva, kiengesztelésre törekszik nemzetközi, országos és helyi szinten egyaránt."
Talán nem kell részletesen tovább indokolnom, hogy március 19-e és az utána következő időszak tekinthető történelmünk abszolút mélypontjaként. Az idézett szövegből is világosan kitűnik, hogy az e nappal kezdődött időszak hazánk polgárainak különböző szektorait más-más módon érintette. Csak röviden: a legegzisztenciálisabban és legnagyobb mértékben a zsidókat, utána a cigányokat, akik közül szintén eddig meg nem állapított számban hurcoltak el embereket. Hadifogságom ideje alatt és hadifogoly-kórházi működésem során bőségesen találkoztam cigány honfitársainkkal, és cigány ápolónőnk is volt – a legjobbak között, meg kell mondanom. Humoros volna a részleteket elmondani, de erre nyilván nincs idő.
(16.00)
Amíg őket egyik oldalon elhurcolták, ugyanazon idő alatt a harcokban is részt kellett venni. És még egyéb módon is kivették részüket az ország védelméből, illetőleg részt vettek a segítségben. Ezután következett ugye a különböző malenkij robot, a hadifogság és egy csomó más alapon; majd az utána következő időben – bár ez már nem közvetlen ehhez az évhez tartozik – az újabb rendszerváltással, az úgynevezett felszabadításunkkal kapcsolatban további nehézségek vagy további óriási veszteségek érték társadalmunkat.
A programban szerepel egy országosan ismétlődő emlék- vagy gyásznap kijelölése, amit, remélem, még ez a Parlament – bár azt hiszem, ez most már aligha teljesülhet – törvénybe tud iktatni. Ennek előkészületei folyamatban vannak, ezért ezúttal ezzel nem foglalkozom.
Viszont kötelességem a zsidó soah vészkorszak kiemelésének indokait röviden vázolnom. Az elmúlt 50 évben a hatalom ezt az egész problémakomplexust igen átlátszó indokkal a szőnyeg alá söpörte és megakadályozta társadalmunk saját lelkiismeretével való szembesülését – ami szerepel ebben az MDF-programban. És most a megtörtént generációváltás után egy ilyen szembesülés – mert rendszerváltás ugyan egyesek szerint nem volt, azonban generációváltás mégiscsak volt, ez egyszerűen biológiai tény – már nehezebb és kevésbé egyértelmű. Mégis meg kell kísérelnem ezt az aligha népszerű feladatot.
Sokan csak az áldozatok számának tükrében hajlandók a jobb-, illetőleg baloldali diktatúrákat értékelni. Ha így lenne, az eredmény egyértelmű: a baloldali Sztalin Dzsugasvili József nevével fémjelzett diktatúra – a világháborús veszteségeket leszámítva is – több száz százalékkal túlszárnyalta a jobboldalit. A történelem azonban nem ilyen egyszerűen veti fel az ilyen kérdéseket. Gondoljunk csak vissza az 500-300 évvel ezelőtti vallásháborúkra és az úgynevezett fehér ember gyarmati térfoglalására, amikor a kereszténység nevében – persze közismerten a valós motívumok nem ezek voltak – enyhén szólva is több emberáldozatot követelő események történtek.
Ilyen megvilágításban azért az összehasonlítás kissé másképpen mutatkozik. Az úgynevezett keleti, baloldali, kommunista diktatúra – a vallásháborúhoz hasonlóan – egy monumentális és tragikus történeti tévút, a közmondás szerint jó szándékkal kikövezett pokolra vezető út eredménye. Ezzel szemben a jobboldali, náci diktatúra elejétől fogva az ember lelkében szunnyadó – nem akarom tiszteletreméltó biológiai őseinket az állati szóval megsérteni, ezért démonikus kultúrvallások nyelvén: – sátáni erők érvényre jutása.
Politikai kultúra kérdése, hogy ezt a különbséget felismerjük-e és meg merjük-e nevezni. Készségesen elismerem, hogy mindenkinek csak egy élete van, és mindenkinek elidegeníthetetlen joga, hogy ezt tartsa a legnagyobb értéknek. De vannak ennél nagyobb, az ideák világába tartozó értékek, és magyarként ezeket mindenek fölé helyezem. Azzal kapcsolatban, hogy ki milyen vért mennyire sajnál, meg kell mondanom: természetesen az elvesztett vért és életet én is sajnálom, de egyet jobban sajnálok és jobban szégyellek, ez pedig a becsületnek az elvesztése. A becsület a legfontosabb, amelyet most nekünk módunk van – már amennyire – megpróbálni visszanyerni.
Miután itt az idő nagyon a körmünkre égett – bár ezt nem jelentettem be előre, mert magától értetődőnek tartottam, mivel március 19-ig azért valamféle határozatot kell hozni –, ezért kérném, hogyha szükséges, valamilyen eljárást, talán különleges eljárást kellene alkalmazni ahhoz, hogy ezt a határozatot az Országgyűlés meghozza. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
