DR. KISS JÓZSEF
DR. KISS JÓZSEF
DR. KISS JÓZSEF, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Furcsa helyzetbe kerül az ember, hogyha ilyen mellékbizottságként egyedül kap szót ebben a kérdésben, de meg fogják látni, hogy mi volt az oka annak, hogy kértem, hogy lehetőleg szóban elő lehessen adni a bizottság véleményét.
A szociális és egészségügyi bizottság '94. december 7-i ülésén az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló, T/234. számú törvényjavaslat részletes vitájához készült 42. számú együttes bizottsági ajánlás 2., 28., 30., és szerintünk az utóbbival együtt kezelendő 39. pontjaiban szereplő módosító javaslatokról foglalt állást.
Az ajánlás 2. pontjában Francz Rezső képviselőtársunk az áfatörvény 7. § (3) bekezdését javasolta kiegészíteni egy új e) ponttal, amely szerint nem minősül termékértékesítésnek, értsd, nem keletkezik áfafizetési kötelezettség, ha valamilyen vagyont, értéket más tulajdonába, használatába jogszabály által előírt módon ellenérték nélkül, értsd, ingyen, vagy könyvjóváírással adnak át.
Képviselő úr valószínűleg nem az egészségügy területéről vette a példát amikor indítványát megfogalmazta, de a probléma minket is érint és érdekel. Az elmúlt években számos példát találtunk arra, hogy egészségügyi vagy szociális intézmények, szolgáltatások gazdát cseréltek, megyei kórháztól városi önkormányzathoz, fővárostól kerülethez, önkormányzattól vállalkozáshoz kerültek. Ezekre a folyamatokra a jövőben is számítani lehet.
Több példát tudtunk arra találni, hogy az átadáskor legalább a könyv szerinti érték után követelték az áfa megfizetését az új tulajdonostól, és általában hosszas utánjárásba és levelezésbe került amíg végül "elengedték" vagy visszafizette az adóhatóság.
Az előterjesztő áfaügyekben jártas szakértője bizottságunkat úgy tájékoztatta, hogy ellenérték nélküli átadás esetén csak akkor keletkezik áfa-fizetési kötelezettség, ha a korábbi tulajdonos az áfát visszaigényelte, egyéb esetekben nem. Ez bizottságunkat megnyugtatta, és ezért nem támogattuk a módosító indítványt, három másik bizottsággal és az előterjesztővel egyetértve, szemben a mezőgazdasági bizottság álláspontjával.
Az ajánlás 28. pontjában Csépe Béla és dr. Semjén Zsolt képviselő urak az áfatörvény 72. § (4) bekezdésének kiegészítését javasolták abból a célból, hogy külföldi állami hatóság mellett külföldi egyházi szervezet is kiadhasson olyan okiratot, amely igazolja, hogy a külföldi adománytevő készpénzadományát a rá vonatkozó adóeljárási szabályokkal összhangban számolta el. Ezt az igazolást csak olyan esetben kell beszerezni, amikor az adománytevő kikötötte, hogy adományából, amit az állampolgárok széles körét érintő közösségi célra, szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, terület- és településfejlesztési célra csak úgy használhatnak fel, hogy abból Magyarországon adó nem fedezhető, és a kedvezményezett az adót kívánja visszaigényelni. Erre a visszaigénylésre a törvény most beterjesztett módosítása nyújt csak lehetőséget, amit bizottságunk fontosnak tart. De egyetértettünk az előterjesztővel abban, hogy szükséges az állami igazolás garanciája, hiszen nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is számos egyház, felekezet, vallási közösség működik, és ezek között nyilván nem tehet a törvény különbséget.
(10.20)
Ugyanakkor nem szabad tág kapukat nyitni az esetleges visszaéléseknek, mert azok ronthatják a valóban nemes célú és önzetlen adományok társadalmi fogadtatását is. Ezért - és részben formai okokból - a képviselő urak indítványát bizottságunk többsége, egyetértve a többi bizottsággal és az előterjesztővel, nem támogatta.
Bizottságunkban a legélénkebb vitát Rózsa Edit képviselő asszony 30. és 39. pontban szereplő, egymással - szerintünk - elválaszthatatlanul összefüggő két módosító javaslata váltotta ki. Itt egy kis kitérőt kell tennem a Ház további munkája szempontjából fontos kérdés miatt.
A képviselő asszony 30. pont alatti javaslata a '94. december 5-ei állapotot tükröző, akkor még sorszámot nem viselő ajánlástervezetben "keretes" megjegyzéssel szerepelt. Az ilyen megjegyzésnek a módosító javaslat szülőanyja vagy szülőatyja természetesen nem örül, mert arra figyelmezteti, hogy valamilyen tartalmi vagy formai hibát vétett. Jelen esetben a megjegyzés így szólt:
"A Házszabály 94. §-a (3) bekezdése szerint a módosító javaslat nem terjedhet ki a törvényjavaslattal módosíttatni javasolt törvény módosítással nem érintett részeire." Itt van a probléma; ez az egyre gyakrabban citált bekezdés nem egészen így szól. A pont helyett vessző van, ami után a mondat természetesen folytatódik: "kivéve, ha ez a szabályszerű módosító javaslat tartalma miatt nyilvánvalóan szükséges". - és itt már valóban pont van.
Rózsa Edit a 39. pont alatt szereplő javaslatában a módosító törvénytervezet 26. § (1) bekezdésével megnyitott, a módosítás 1. számú mellékleteként az áfatörvény 2. számú mellékletében, ahol az eredeti előterjesztés az új 30. pontban tartalmilag is megnyitja az 1-29. pontokat, amikor hivatkozik rájuk, szóval a képviselő asszony itt, a 23. pontban kívánta kiegészíteni a szolgáltatások körét, és ehhez bizony ki kellett vennie a valóban meg nem nyitott, eredeti 1. számú mellékletből, annak is a II. fejezet 104/A pontjából. Erről szól a 30. pontban szereplő indítvány. Így erre véleményünk szerint valóban vonatkozik a Házszabály gyakran citált bekezdése, de onnantól kezdve, hogy "kivéve".
Mivel a T/234/42. számú ajánlás, tehát a többi bizottság véleménye még értelemszerűen nem állt bizottságunk rendelkezésére, így bizottsági állásfoglalás nélkül kell néhány személyes megjegyzést tennem. Rózsa Edit javaslatainál a végleges ajánlásban már nem szerepel megjegyzés; az alkotmányügyi bizottság, mint a Házszabályon őrködő bizottság, a kérdésben nem foglalt állást, akárcsak a mi bizottságunk által nem tárgyalt, de ugyanígy az áfatörvény 1. és 2. melléklete közötti mozgásról szóló, más kodifikációs eljárást választó, Gaál Gyula által benyújtott 31. és 32. pont alatt szereplő indítványokról. A Házszabállyal ellentétesnek minősítette, illetve ahogy a zárójeles megjegyzésekben szerepel, az alkotmányügyi bizottság ugyanakkor nem bírálta el Kertész István és Veres János 12. és ezzel összefüggő 38. pont alatti módosító indítványát, amelyik az áfatörvény 1. számú mellékletét érinti, de ugyanúgy nevezettek 41. pont alatti indítványát sem, pedig ez a ténylegesen megnyitott áfa-törvény 2. számú mellékletén módosítana.
Az utóbbi három módosító javaslat azért is fontos, mert az alkotmányügyi bizottságon kívül minden más bizottság és az előterjesztő is támogatja. Ennyi kitérőt bocsásson meg a tisztelt Ház.
Rátérek Rózsa Edit két indítványának tartalmára. A képviselő asszony a szociális étkeztetést kívánja kivenni a 12 százalékkal, tehát kedvezményes kulccsal áfázó körből, ahol egyébként nem túl régen van, hiszen az 1993. augusztus 1-jétől hatályos, '93. évi LXX. törvény tette ide. Nincs "rossz társaságban", hiszen ebben a körben van az összes étkezési szolgáltatás, és át kívánja tenni vagy - helyesebben fogalmazva - vissza akarja tenni a tárgyi adómentes körbe, ahol megjegyzem, megint nem lenne "rossz társaságban" ez a mozgékony szociális étkeztetés, hiszen ebben a körben vannak a szociális ellátások, mint a szolgáltatások általában.
Képviselőtársamat módosító javaslatai megfogalmazásakor az a méltányolható szándék vezérelte, hogy megszüntesse azt a valós ellentmondást, hogy a szociális étkeztetés, ha valaki önállóan veszi igénybe, akkor kedvezményes kulccsal ugyan, de adózik, míg ha más szociális szolgáltatás részeként, például szociális otthon vagy idősek klubja gondozottjaként, akkor tárgyi adómentes. Tisztelettel kérem, hogy vegyék figyelembe a bizottságban kialakult minimális többség érveit.
A szociális étkeztetés, mint szolgáltatás költsége, nem azért tartalmaz áfát, mert a tevékenység ilyen vagy olyan körben van, hanem azért, mert a felhasznált nyersanyagok ára tartalmazza a kedvezményes kulcsú, a felhasznált energia, a szállításhoz elhasznált üzemanyag, egyéb szolgáltatások, az esetleges helyiségbérleti díjak, a szükséges berendezések, felszerelések ára pedig az egyáltalán nem kedvezményes kulcsú áfát. Ha a szociális étkeztetés ott maradna, ahol van, akkor ezt a kedvezményesnél valószínűleg magasabb átlagkulcsú áfát vissza lehetne igényelni, míg ha a javaslat szerint áttesszük a tárgyi adómentes körbe, akkor nem.
Még nagyobb a különbség, ha a szociális étkeztetést külső forrásból is támogatja valaki - önkormányzat, karitatív szervezet, alapítvány -, ami eléggé általános, hiszen ezért szociális étkeztetés. Ilyenkor a szolgáltatást igénybe vevőnek nem az étkezés ára, hanem az ennél jóval alacsonyabb térítési díj után kell az áfát megfizetnie; és ezt kell, illetve kellene a szolgáltatást nyújtónak befizetnie, ha a visszaigényelhető áfája nem lenne valószínűleg magasabb. Az intézményi körben, ahol a szociális étkeztetés csak résztevékenység, ott ez talán nem jelent jelentős forrástöbbletet, bár egy ügyes gazdasági vezető sok mindenre képes lehet, de kistelepüléseken, ahol a legrászorultabbak szociális étkeztetése csak családi vállalkozás keretében biztosítható gazdaságosan, az áfa-vissza-igénylés lehetősége támogathatja az ilyen vállalkozások elterjedését.
Érv lehet a tárgyi áfamentesség visszaállítása mellett, hogy az intézményi körben szolgáltatók akkor megszabadulnának az áfával járó adminisztrációtól. De ez nem fog bekövetkezni, mivel ebben a körben általában az intézmények dolgozóinak munkahelyi étkeztetését is megoldják, és ez nyilván továbbra is áfa-köteles marad; így marad az adminisztrációs teher.
Általánosságban is érdemes arra felhívni a figyelmet, hogy a magyar áfatörvényben mi a valódi kedvezményezett kör. Szerintem semmiképpen sem a tárgyi adómentes kör, hiszen ezt adótörvényeink végső fogyasztónak tekintik, akiknek le kell nyelniük az áfát. Végső fogyasztó tehát a szociális otthon és nem a gondozott vagy az egészségügyi szolgálat és nem a beteg vagy helyette a szolgáltatást megvásárló biztosító. Ennél nagyobb kedvezményt jelent általában a kedvezményes kulcsú áfakörbe tartozás. Vitathatatlan, hogy a jelenlegi szabályozásban is vannak logikai bizonytalanságok, de azt sem tartanám logikusabbnak, ha abból indulunk ki, hogy egy tál étel esetében nem az a végső fogyasztó, aki ezt az ételt jóízűen megeszi, hanem az, aki elé teszi.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő asszony 30. pont alatti indítványát, amelyik kiveszi a 12 százalékos körből a szociális étkeztetést, támogatta a költségvetési bizottság, egy szavazaton múlt, hogy majdnem támogatta a szociális bizottság is, és támogatta az előterjesztő is, amit természetesen meg lehet érteni, hiszen mind a két körben logikusan helye lehet a szociális étkeztetésnek. De bujkál bennem a kisördög - ezt tudomásom szerint semmi sem tiltja egy kormánypárti képviselőnek sem -, hogy nem támogatta volna az előterjesztő ilyen könnyen ezt a javaslatot, ha attól tartana, hogy a változtatás megrövidíti az államkasszát.
A 39. pont alatti indítványát, amelyik visszatenné a tárgyi adómentesbe és amelyik házszabályszerű indítvány - amihez az előző tartalmilag kapcsolódott -, nem támogatták a bizottságok, és három-egy arányban nem támogatta az előterjesztő sem.
Feltéve, de meg nem engedve, hogy az ügy ennyiben marad, akkor a szociális étkeztetés nem kedvezményes kulcsú, de nem is tárgyi adómentes, hiszen ott a 23. pont hatályos szövege úgy szól, hogy "szociális ellátás, kivéve a szociális étkeztetést". Olyan diszharmónia sem keletkezik, ami bárkit közvetlen beavatkozásra kényszerítene, hiszen belép a főszabály: ami nincs a kivételezett körben, az az általános 26 százalékos áfakulccsal adózik. Úgy tűnik, hogy ez a jelenlegi állapot, ami tudom, hogy ellentétes képviselő asszony és remélem, ellentétes az előterjesztő és a Ház szándékaival. A megoldásra három lehetőséget látok.
1. Az előterjesztő megváltoztatja álláspontját a 30. pont alatti indítványról; vagy
2. képviselő asszonyt sikerült meggyőznöm, és visszavonja indítványait; vagy
3. a legrosszabb esetben formailag kifogástalan csatlakozó módosító indítványt kell benyújtani a 39. ponthoz, amivel azután mindenki nagyon óvatosan bánik.
Megjegyzem, hogy mai információim szerint a költségvetési bizottság ezt a módosító indítványt meg is tette.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Mivel bizottsági előadóként rákényszerültem, hogy a T/234/42. számú ajánlásba a szokásosnál és talán a szükségesnél is jobban belemélyedjek, úgy éreztem, kötelességem képviselőtársaimat és a tisztelt elnök asszonyt is tájékoztatnom az általam tapasztalt ellentmondásokról.
(10.30)
Tisztában vagyok vele, hogy visszaéltem a Ház türelmével, amikor ilyen részletességgel foglalkoztam néhány indítvánnyal, és túlléptem a részletes vitához ajánlást előterjesztő bizottsági előadó feladatkörét, de nem választhattam azt a megoldást, hogy ügyrendi kérdésben kérek szót, hiszen a Házszabály szerint erre a tárgyalt napirendet érdemben nem érintő eljárási kérdésben lett volna csak módom, ezek a kérdések pedig érdemben érintik a tárgyalt napirendet.
Befejezésül - természetesen nem a bizottság nevében és felhatalmazásával - további munkánk szempontjából rendkívül fontos ügyrendi kérdéseket szeretnék megfogalmazni:
1. Tisztelettel kérem elnök asszonyt, hogy a Házszabály 143. § 3. pontja alapján kérje fel az alkotmányügyi bizottságot, mint a Házszabály értelmezéséért felelős bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül dolgozza ki a képviselői módosító, illetve csatlakozó módosító javaslatok házszabályszerűsége vizsgálatának eljárási rendjét, a bizottság állásfoglalását hozza a képviselők tudomására, hogy a képviselőcsoport esetleges kérésére az Országgyűlés dönthessen az ügyben. Ha az alkotmányügyi bizottság szokásosan rendkívüli leterheltsége miatt rövid időn belül ennek a feladatnak eleget tenni nem tud, akkor kezdeményezze elnök asszony a házbizottságban ugyanilyen célból egy szűk létszámú eseti bizottság felállításának indítványozását.
2. Amíg ezek az eljárási szabályok nem tisztázódnak, addig javaslom, hogy minden indítványt tekintsen a Ház egyenrangúnak, egészen a szavazásig, amikor is valamely indítvány vagy indítványok Házszabállyal össze nem egyeztethető voltáról szavazással döntsön a Ház; vagy kérje fel a házbizottság az Országgyűlés elnökét, hogy éljen a Házszabály 97. § (4) bekezdésében meghatározott jogával, és formai kifogásra hivatkozással az ilyen indítványt utasítsa vissza. Nem tartom szerencsésnek azt a gyakorlatot, hogy ezek az indítványok hatályban maradnak, majd a szavazáskor az elnök bejelenti, hogy ezekről nem szavazunk.
3. Kezdeményezze elnök asszony, hogy a végleges szabályok elfogadásáig a házbizottság foglaljon állást a kérdésben, és ezt az állásfoglalást mielőbb megismerhessük.
4. Javaslom, hogy elnök asszony a T/234. számú javaslat részletes vitáját a formailag vitatott pontokra is nyissa meg, hogy képviselőtársaim lehetőséget kapjanak arra, hogy javaslatuknak ne csak tartalma, hanem formája mellett is érvelhessenek.
5. Nem kérem, hogy javaslataimat szavazásra bocsássa elnök asszony. Azért címeztem mindet önnek - látva a jelenlevők számát -, hogy lehetősége legyen mindet a Házszabály értelmezésével kapcsolatos egyedi esetnek minősíteni, és személyesen dönteni a Házszabály 143. § (1) bekezdése alapján. Én az ön döntését tudomásul veszem, és a Ház folytathatja munkáját.
Még egyszer elnézést kérek képviselőtársaimtól, és köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
