Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan javaslat vitájának a vége felé járunk, és azt hiszem, ezt most kivételesen lehet vitának nevezni, amelynek az alapmeglátása jó. Tehát az a felismerés, amit a Jobbik itt 2010 óta hangoztat, miszerint évente több ezermilliárd forint tőke, nyereség eltávozik Magyarországról anélkül, hogy az érintett és az ezt kitermelő adót fizetne utána, helyes meglátás. Tehát igenis közteherviselés alá kell vonni, adóztatni kell ezeket a jövedelmeket.
Az a megoldási javaslat viszont, ami előttünk fekszik, nemhogy nem rossz, de nem visz közelebb ehhez a célhoz. Nem lehet egyértelműen megállapítani ugyanis, hogy milyen piaci hatásokat vált ki, de azért jóslatokba bőven lehet bocsátkozni vele kapcsolatban, hiszen egészen biztos, hogy két év kimutatott veszteség után bezáratna, pontosabban nem bezáratna, hanem megakadályozná különböző élelmiszeripari termékek, egyebek forgalmazását bizonyos üzemegységek esetében a kormány, ettől bizony ez a hatalmas, ezermilliárdos teher nem kerül bevonásra a közteherviselésbe; ettől nem fog több adót befizetni senki; ettől a költségvetés bevételi oldala nem fog duzzadni. Viszont lehet, hogy mondjuk, egy magyar tulajdonú vagy akár franchise rendszerben működő hálózat bizonyos előnyökhöz fog jutni.
A másik problémám ezzel kapcsolatban az, hogy mi történik, hogyha a CBA-t különböző pluszjuttatásokkal, plusz piaci pozícióval jutalmazza a kormányzat. El kell hogy áruljam önöknek, hogy a parlamentnek volt egy fogyasztóvédelmi bizottsága. Nagyon sikeres bizottságként működhetett volna, hogyha nem szüntették volna meg erre a parlamenti ciklusra. Ezen fogyasztóvédelmi bizottsággal kapcsolatos bejelentések és a részben ide, részben azon kívül, privát csatornán érkező megkeresések alapján elmondható, hogy bizony a magyarnak nevezett üzletlánc esetében legalább annyi fogyasztóvédelmi kifogás merült fel a beszállítók, a magyar kisvállalkozók, a termelők és a vásárlók részéről, mint azon multiláncok esetében, amelyeknek a fogyasztóvédelmi szőnyegbombázását a Jobbik a kezdetektől fogva javasolja. És ez most sincs másképp, miért változott volna meg a véleményünk?
De el kell hogy mondjuk, a CBA-val kapcsolatos, beszállítókat érintő visszaélések elképesztő széles skálán mozognak, és elképesztő durva spektrumot mutatnak. Az úgynevezett polcpénz bár már visszaszorulóban van, és egyéb alternatív eszközökkel próbálják a multiláncok is terhelni a beszállítókat, magyar vállalkozókat, de a CBA bizony ebben a versenyben sajnálatos módon ott volt az élbolyban. És én nagyon szeretném, hogy egy sikeres magyar hálózat működjön, egyáltalán nem állnak közel a szívemhez azok a külföldi hálózatok, amelyek itt vannak Magyarországon. Tehát ha valamelyik politikai erő, akkor a Jobbik biztos, hogy nem vádolható azzal, hogy védené ezen multihálózatokat, dehogyis; ezt a több ezermilliárdos, indokolatlanul kivitt, menedzsmentdíjakra, gyártási technológiára, informatikai rendszer bérlése címszó alatt kivitt hatalmas tömeget be kell vonni az adóztatás alá, bármi áron. Csakhogy így ezt nem lehet.
És el kell hogy mondjuk, az a 0,1 százalékról most már 6 százalékos skáláig növekvő díj, amivel terhelnek bizonyos láncolatokat - szintén helyesen -, önmagában a fogyasztókon, vásárlókon fog csattanni, ha semmiféle mechanizmust nem raknak mellé, ami megakadályozná ennek a termékek, szolgáltatások árába való beépítését. Ugyanaz fog történni ezekkel, mint a tranzakciós illeték esetében a pénzintézeteknél, ugyanaz fog történni, mint a távközlési különadó egy jó részével a telekommunikációs szolgáltatások esetében. Tehát önök látszólag és az óriásplakátokon elszámoltatják a bankokat, a multikat, mindenkit, de a valóságban megint a magyar emberek fizetnek, és nem látunk olyan mechanizmust, ami ezt megakadályozná.
Tehát a mi javaslatunk szerint sokkal inkább a jogi klímát kellene olyanná alakítani, hogy helyzetbe lehessen hozni magyar termelőt, magyar vállalkozót és magyar vásárlót, ez legalább olyan fontos.
És a jogi klíma mellett azért beszéljünk arról is, hogy eddig azért volt egy Nébih, amely a büntetésekből, a bevételeiből képes volt újabb piaci ellenőrzéseket foganatosítani, képes volt széles körű razziába kezdeni, hogyha kell. Volt egy nagyon sikeres jobbikos módosító indítvány, ami csodák csodájára átment az előző ciklusban, majdnem tízszeresére tudtuk növelni a külföldi élelmiszer-láncolatokra kivethető bírság maximumát. A probléma az, hogy ezzel nem igazán éltek, és ahol pénzügyi bírsággal éltek, ott sok esetben megint csak a dolgozókon csattant az ostor. Tehát itt is a jogi klíma rendbe rakására van szükség ahhoz, hogy ne a vállalkozót, ne a beszállítót, ne a magyar polgárt, ne a vásárlót terheljék újra és újra.
Csakhogy ezen Nébih esetében mit csinált a kormányzat? Azt mondta, hogy a bírságolásból származó bevétel már nem ezen szervezeté, már nem finanszírozhatja a piaci ellenőrzéseket, az folyjon be a költségvetésbe, duzzassza a bevételi oldalt; majd a kormány vagy Magyarország kormánya a költségvetésen keresztül ad valamennyit működésre ennek a szervezetnek, amiről nem tudjuk, hogy mennyi. Most látjuk a 2015-ösben, de honnan tudjuk, hogy ’16-ban, ’17-ben vagy egy kormányváltást követően mennyi fog jutni annak a szervezetnek, amely korábban a saját skáláján volt képes mozogni, most pedig irányítottá, kézi vezéreltté válhat?
Látható tehát, hogy a kormányzat lépései nemhogy nem párhuzamosak, de néha saját magukkal szembe mutatnak. És egészen elképesztő módon most egy nagyon jó problémafelismerésből egy egészen képtelen cselekvési terv látszik kibontakozni. Nem látszik ebből a javaslatból, hogy hogyan lehet ezeket a külföldi hálózatokat több adó befizetésére bírni. Azt fogják csinálni, majd valami kis minimális nyereséget kimutatnak, még egyszer mondom, az ezermilliárdosból, tehát egy hatalmas tömegből, vagy a háttérben kiegyeznek önökkel, hogy mennyit kell becsöpögtetni a költségvetésbe annak érdekében, hogy ne vegzálják őket, és majd utólag kilúgozzák és módosítják a saját javaslatukat. Hányszor megtörtént már ez más gazdasági ágazatokban? Egészen odáig süllyedt ez a kormányzat, hogy letelepedési kötvény címszó alatt, pusztán azért, hogy a költségvetés bevételi oldalán pár tízmilliárd forinthoz jusson, magyar letelepedési engedélyt osztogat pénzért. És ez valódi szégyen, igen.
Itt is azt látjuk, hogy minden eszközzel csak és kizárólag a költségvetés bevételi oldalának a duzzasztása lehet szempont. A szempont pedig az lenne, hogy magyar vállalkozók, magyar termékek kerüljenek helyzetbe, magyar vásárlók érdekei ne sérüljenek. Ezen javaslat ezek közül egyiket sem szavatolja. Még egyszer mondom, az alapfelismerést és a mögötte lévő elmondott szándékot én tudom támogatni, a megvalósítás ilyen formájú kísérletét viszont nem.
Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból. - Sallai R. Benedek tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
