DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Álláspontunk szerint a most beterjesztett zárszámadásról szóló javaslat nem felel meg a határozati házszabály 44. § (1) bekezdés d) pontjában rögzített, a jogalkotás szakmai követelményeinek történő megfelelés feltételének, figyelemmel arra is, hogy a zárszámadás belső koherenciája nem teljes.
A Bethlen Alapra vonatkozó számai ugyanis nem állnak összhangban a Bethlen Gábor Alapra vonatkozó fejezeti kötetben szereplő számokkal, a Bethlen Gábor Alap 2013. évi tevékenységéről és működéséről szóló B/802. számú beszámolóban szereplő számokkal, a zárszámadáshoz képest ugyanis teljesen más számok kerültek ide beterjesztésre. 2013-ban a Bethlen Gábor Alap 4 milliárd 442 millió 100 ezer forint helyett ténylegesen 4 milliárd 316 millió 900 ezer forintot fordított oktatási-nevelési támogatás nyújtására. A nemzeti jelentőségű intézmények támogatására pedig 5 milliárd 927,5 millió forint helyett valójában a tényadat szerint 5 milliárd 746 millió 100 ezer forintot költöttek. Az egyes előirányzatok között e tekintetben fennálló 125,2 milliós, illetve 181,4 millió forintos eltérésre a zárszámadás nem ad magyarázatot, ugyanakkor ezek az eltérések alapvetően befolyásolják mind a Bethlen Gábor Alap fejezetének fő számait, mind a zárszámadás egészének a fő számait is.
Álláspontunk szerint ugyanakkor a házszabály 44. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek történő megfelelés feltételének sem tesz eleget, tekintettel arra, hogy az államháztartás működésének átláthatósága nem javult a 2013. évben. Bár az Alaptörvény előírja, hogy a kormány a központi költségvetést törvényesen, célszerűen, a közpénzek eredményes kezelésével, az átláthatóság biztosításával kellett volna hogy végrehajtsa, álláspontunk szerint a 2013-as költségvetéssel az Orbán-kormány kiszámíthatatlan, megalapozatlan és dilettáns politikájának végrehajtása történt. Ennek keretében a költségvetést az elfogadását követően 7 alkalommal módosították 2013-ban. Nem csökkent Magyarország lemaradása Európa centrumától és a régiós versenytársaktól sem 2013-ban. A családok és a vállalkozások pedig többet adóztak 6,1 százalékkal, mindösszesen 6 milliárd 861 millió 800 ezer forinttal fizettünk több adót 2013-ban, mint 2012-ben.
2013-ra eredetileg 1,6 százalékos GDP-növekedést prognosztizáltak, ebből 1,1 százalékkal nőtt, 1,1 százalékkal nőtt a GDP tavaly. Ennek az 1,1 százalékos GDP-növekedésnek is három eleme van. Ez főként egyébként elsősorban a mezőgazdasági termelés növekedésének tudható be, ami valójában az előző nagyon rossz év utáni kiváló év húzóerejét hozza magában. A második: a többéves recesszió után az állami megrendeléseknek jórészt uniós finanszírozású építőipari megrendelései húzták felfelé a GDP teljesítményét. A harmadik pedig a járműipar dinamikus fejlődése. Ez a három együtt tette ki az 1,1 százalékos GDP-növekedést. Álláspontunk szerint ez nem ad okot akkora büszkeségre, főleg azért sem, mert a múlt év egészére vonatkozóan a gazdasági tevékenység nem érte el a két évvel korábbi szintet sem, hiszen 2012-ben a GDP 1,7 százalékkal csökkent. Így nem túl biztató, hogy a magyar gazdaság teljesítménye az elmúlt három évben mindösszesen 1 százalékkal nőtt.
A 2013. év látványos eredményeket mutatott a foglalkoztatási statisztikában, de csak stagnálást a munkaerőpiacon. A közmunkások száma immár 200 ezer főt meghaladó, és ez azt jelenti, hogy az intézményi statisztikában szereplő alkalmazotti létszám 7,5 százalékát közmunkások teszik ki. A másik sajátossága az előterjesztésnek, hogy a mintegy 300 ezer külföldön dolgozó magyar munkavállaló egyharmadát, 100 ezer főt hazai foglalkoztatottnak tekint a munkaügyi statisztika.
A nemzetgazdaságban teljes munkaidőben dolgozók bruttó átlagkeresete 2013-ban 230 700 forint volt, ami 3,4 százalékkal több, mint az elmúlt évben. A versenyszférában 242 200 forint, amely 3,6 százalékkal haladja meg az előző évit. A közfoglalkoztatottaknál pedig 6 százalékkal magasabb az átlagkereset, ami mégis sovány vigasz, hiszen az elmúlt években a fogyasztói árak is 1,7 százalékkal, a reálkeresetek pedig csak 3,1 százalékkal nőttek.
(17.50)
Figyelembe véve azt is, hogy a családi adókedvezmények figyelembevételével sem jutottak sokkal több pénzhez, főleg 2012-höz is viszonyítva és az egész pályát figyelembe véve a családok, akkor így sajnos mégsem lehetünk annyira elégedettek, mint amennyire azt korábban hallhattuk. A családi adókedvezmények figyelembevételével számított reálkeresetek 2013-ban a nemzetgazdaság összességében mindösszesen 2,6 százalékkal emelkedtek, ebből a gyermek nélküli családokban 3,2, az egy gyermeket nevelő családokban 2,2, a kétgyermekes családokban pedig 1,8 százalékkal nőttek a reálkeresetek, azaz a kormány családbarát adórendszeréből a több gyereket nevelő családok kiemelt támogatásáról hangoztatott kijelentéseket egyáltalán nem igazolja a keresetstatisztika. A személyi jövedelemadó torz rendszere olyan jelentős mértékben kedvez a magas keresetűeknek, hogy azt a családi adókedvezmény nem tudja ellensúlyozni. Valójában ez történt.
A 2013-ban végbement reáljövedelem-emelke-dés csupán arra volt elegendő, hogy a megelőző évben bekövetkezett jövedelemcsökkenést részlegesen ellensúlyozza. A nemzetgazdaság egészében tavaly a reáljövedelmek 0,9 százalékkal maradtak el a két évvel korábbitól. A gyermek nélküli családokban a reáljövedelem ebben a kétéves periódusban 0,5 százalékkal, az egy gyermeket nevelő családokban 1,6 százalékkal, a kétgyermekeseknél 1,4 százalékkal csökkent, míg a három vagy több gyermeket nevelő családokban gyakorlatilag stagnált, mindössze 0,1 százalékkal emelkedett. Azaz kétéves távlatban akként érvényesült a kormány családbarát adórendszere, hogy a gyermekes családok többségében a reáljövedelem nagyobb mértékben csökkent, mint a gyermekek nélküli családokban.
A 2013. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslat egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az Orbán-kormány eleve rosszul tervezte meg a 2013. évi költségvetést, az másfél hónap után megbukott, és ebben az évben még hétszer került módosításra.
A kormány 2013-ban rendhagyó módon minden szakmai szempontot figyelmen kívül hagyva már júliusban benyújtotta a költségvetési javaslatot. A korai benyújtást a kormány azzal indokolta, hogy a gazdaság stabilitását és kiszámíthatóságát fogja majd tükrözni. A stabilitás és a kiszámíthatóság helyett azonban teljes káosz uralta a költségvetés előkészítését. A költségvetési javaslat az elfogadásáig vezető fél év alatt számtalanszor íródott át, csak kormányoldalról közel száz módosító javaslat került benyújtásra. Különböző ötletek, elképzelések, akciótervek, csomagok, gyakran egymásnak is ellentmondó módosítások eredményezték a költségvetési tervezési folyamat követhetetlenné és kaotikussá válását.
De vegyük sorban! A kormány júliusban úgy nyújtotta be a költségvetési törvényjavaslatot, hogy az ahhoz szükséges információk jelentős része eleve nem állt rendelkezésére. Miután az Országgyűlés a nyári szünet előtt elfogadta a büdzsé fő számait, a Fidesz többsége eltörölte az államháztartási törvény egyes garanciáit annak érdekében, hogy a kormány bizonyos esetekben mégis felülírhassa a fő számokat. A kormány korábban azt mondta, a tervezési folyamatot annak rendeli alá, hogy ha törik, ha szakad, tartható legyen a hiánycél, és ennek érdekében a hiány maximális mértékét kétharmados stabilitási törvényben kőbe is véste. A kormánytöbbség közvetlenül az elfogadás előtt egy másik folyamatban lévő törvénymódosítás keretében épp a stabilitás zálogaként beharangozott stabilitási törvényt módosította, hogy a korábbi elképzelésekhez képest mégis nagyobb lehessen a hiány. Itt 188 milliárd forintról beszélünk, ennyivel lett magasabb a hiány az eredeti javaslathoz képest.
A javaslat még közvetlenül az elfogadása előtt is több száz milliárdos mértékben változott meg. A nagy kapkodásban még önmagának is ellentmondott a kormány, hiszen a fő számok utólagos módosítását azzal indokolta, hogy a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése érdekében kellett és volt szükséges, ugyanakkor a módosítás lényege éppen a deficitcél 188 milliárd forintos megemelése volt. Miután a törvényjavaslat érdemi általános és részletes vitája már lezajlott, és az Országgyűlésnek arról már nem volt módja új tárgyalást folytatni, a kormány az elfogadás előtt három nappal állt elő egy 92 oldalas törvényjavaslattal, amely 46 törvény módosítását tartalmazta, és a költségvetés eddigi alapjait gyökeresen megváltoztatta.
Az Orbán-kormány 2013-as költségvetése brutális megszorításokról is szólt. Ezermilliárdos forráskivonás volt az egészségügyben, az oktatásban, a nyugdíj- és a szociális ellátásból, a termelők, valamint a fogyasztók jövedelme pedig egész egyszerűen elinflálódott. 2013-ban több adót fizettünk, mint a 2010. évi kormányváltáskor, de a tehernövekedés súlypontja a kisjövedelműek milliói felé lendült el, őket érintette a legérzékenyebben. Korábban a Fidesz azt mondta, hogy a Fidesz adót fog csökkenteni. Ehhez képest átlagosan kéthetente változtak az adójogszabályok, közelítette a harmincat a Fidesz által bevezetett új adók száma, a csekkadó, a biztosítási adó, a közműadó, a telefonadó, a chipsadó, de nem sorolom tovább. Egy biztos, nagyon messze vagyunk már a söralátéttől.
Nem javult Magyarország versenyképessége sem. A Fidesz azt ígérte, Európa legversenyképesebb adórendszerét hozza létre, ehhez képest minden nemzetközi versenyképességi összehasonlításban gyakorlatilag változatlan maradt Magyarország pozíciója. Az infláció az eredetileg tervezett 4,2 százalék helyett 1,7 százalék lett a rezsicsökkentésnek nevezett, valójában mesterséges szabályozói beavatkozások miatt.
A múlt évi államháztartási folyamatok világosan megmutatták, hogy az államadósság nincs csökkenő pályán. A szerény gazdasági növekedés és az átmenetileg alacsony infláció mellett az államadósság nominális növekedése nem tette lehetővé a folyóáras GDP csekély növekedése mellett a bruttó államadósság bruttó hazai termékhez viszonyított csökkenését. De a problémát a kormány jelentős kreativitással megoldotta az év végére, és mesterségesen leszorította az államadósság szintjét. 2013 utolsó napjaiban két cég birtokában lévő állampapírok egy részét néhány napra visszaadta az Államadósság Kezelő Központnak, így ezek nem szerepeltek adósságot jelentő tételként a könyvekben.
Így a központi költségvetés adósságállománya a december 6-án fennálló 22 728 milliárd forintról az év végére 21 999 milliárd forintra, tehát 729 milliárd forinttal csökkent, majd három héttel később, január 24-én már ismét 22 862 milliárd forintra nőtt az államadósság, azaz rövid idő alatt 863 milliárd forinttal emelkedett. Ennek megfelelően 2013 végén a GDP 79,2 százalékának felelt meg a bruttó államadósság mértéke, majd 2014 júniusának végén 85 százalékon állt. Ez az önbecsapásnak egy nagyon drága módszere.
Látszólag kedvező változás következett be a beruházási tevékenységben. A beruházások bővülését az állami megrendelések jelentős emelkedése hozta, amelyek döntő részben uniós finanszírozásból kerültek megvalósításra.
Az elmúlt években mind abszolút mértékben, mind arányaiban nőtt a magyar állam működésének költsége, miközben mérséklődött a szociális jóléti kiadások mértéke. Ennek sincs jó üzenete. Amíg 2010-ben az államháztartás összes kiadása még csak a GDP 49,9 százalékára rúgott, ami nemzetközi összehasonlításban akkor sem volt alacsony, úgy a 2013-as zárszámadás szerint az államháztartás kiadásai elérték a tavalyi GDP 53,5 százalékát, vagyis az állam az elmúlt években egyre inkább rátelepedett a gazdaságra, és ezt jól jelzi az újraelosztás mértékének a növekedése is.
A funkcionális kiadások tekintetében a költségvetésen belüli arányával kapcsolatban az alábbiak állapíthatók meg. A jóléti kiadások 2010. évi 61,5 százaléka helyett már csak a főösszeg 56,7 százalékát költik jóléti funkcióra, ez GDP-arányosan 30,7-ről 30,3 százalékra való csökkenést jelent. Amire büszkék, hogy talpra állították az egészségügyet és az oktatást, arra azt kell mondjuk, hogy az egészségügyi kiadások kismértékben tényleg emelkedtek, ez konkrétan GDP-arányosan 0,1 százalékos növekedés volt három teljes év alatt.
(18.00)
A társadalombiztosításra és a nyugdíjkiadásokra tavaly 4963 milliárd forint jutott, ami GDP-arányosan 17,1 százalék, ami 0,3 százalékos csökkenés valójában. Az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások az összes kiadás 8,6 százalékára rúgnak, ami jelentős növekedés a 2010-es 4,2 százalékoshoz képest, abszolút összegében ez is több ezer milliárd, egyébként 1338,8 milliárd forint. Az állam működésére viszont nem költünk kevesebbet, 2010-ben 15,3, 2011-ben már 19,1 százalékot költöttünk, 2012-ben 15,1 százalékot, majd 2013-ban ezt újra sikerült 16,8 százalékra növelni. Ez 600 millió forintot jelent az adófizetők pénzéből, vagyis a kormány és a minisztériumok kiadásai kiemelkedő mértékben megugrottak, az állami funkciókon belül a költségvetési és a pénzügyi szolgáltatásra fordított kiadások.
Szóba került az Állami Számvevőszék is. Álláspontunk szerint az Állami Számvevőszék 2013. évi vizsgálata során komoly kritikával illette az NFA és az MNV Zrt. belső kontrollrendszerét, elutasító záradékkal látták el az AJBH beszámolóját, és figyelemfelhívó megjegyzéssel látták el az NFÜ intézmény-beszámolóját. Összességében azonban az ÁSZ véleményalkotása során nem tudott felülemelkedni ezeken a részleteken, és nem vette górcső alá az új kormányzat gazdaságpolitikáját. Ezzel jelentős űrt hagyott annak értékelésében, és nem töltötte be társadalmi szerepét.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
