KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Erre meg én nem számítottam, hogy ilyen gyorsan sorra kerülök. Azzal szeretném kezdeni, annak fölöttébb örülök, hogy vannak olyan megszólalások, amelyeket az ember pozitívan bírál el, és szeretne hozzá kapcsolódni. Ilyen többek között Tapolczai Gergely képviselő úr indítványa, illetve felszólalása, amelyet a legmesszebbmenőkig tudunk támogatni, annál is inkább, mert fölöttébb nemes ügyről van szó a jelnyelvi tolmácsszolgálatok finanszírozásában. Úgyhogy nagyon szépen köszönöm, hogy képviselő úr beadta ezt a módosító indítványt. Egyébként tettem én is ilyen próbálkozást a módosítások kapcsán.
A másik dolog pedig a nemzetiségi szószólók megszólalása. Nekem nem volt még lehetőségem arra, hogy ezt legalább egy mondatban kifejtsem. Azt gondolom, hogy ebben a házban mindenki egy kicsit nemzetiségi. Nincs olyan család, ahol ne lenne egy német származású, ne lenne egy horvát vagy szerb, ne lenne egy szlovák vagy román. Ezt azért mondom csak el önöknek, az én nagyapám soha az életében ki nem tette a lábát a Kárpát-medencéből, mégis a családunkban van békési román, bunyevác, felvidéki szlovák és Baranya megyei sváb. Tehát minden olyan törekvést, amelyet a két nemzetiségi szószóló elmondott, a legmesszebbmenőkig tudunk támogatni.
Tisztelt Ház! A tegnapi nap folyamán említettem, hogy ma, ha még az időkeretbe beleférünk, akkor néhány dologról szeretnék szót ejteni, többek között az egészségügy kapcsán. Teszem ezt elsősorban azért, mert pontosan tudom - lévén, meglehetősen hosszú ideje képviselősködöm -, hogy a társadalmi alrendszerek átalakítása nem egy egyszerű feladat, legyen bármilyen színű is egy kormányzat. Az ilyen nagy rendszerek, mint az oktatás, az egészségügy vagy a nyugdíjrendszer átalakítása bizony nagyon-nagyon alapos előkészítő munkát igényel. Ezen túlmenően pedig mi már belekóstoltunk abba, hogy mit jelent az, amikor a benne szereplők egy-egy csoportja nem támogat egy ilyen átalakítást, az bizony borzasztó kudarcos tud lenni. Szeretnék utalni a 2006 után eldöntött kezdeményezésünkre akár az egészségügy átalakítása kapcsán.
Kérem önöket - bár úgy látom, főorvos asszony éppen már elment, de nem is ezért mondom, hanem igyekszem jobbító szándékkal elmondani a véleményemet annak érdekében, hogy az sem mindegy, hogy ha egy kormány leköszön a mandátumáról, a következő kormány lehetőség szerint jobb állapotban vegye át azt a területet, mint ahogy átadta annak idején. Ebből a megfontolásból szeretnék kitérni az egészségügy néhány problémájára.
Az vitathatlan, hogy ebben az évben több forrást szán a költségvetés az egészségügy finanszírozására, de azért azt meg kell jegyeznem, hogy a tavalyelőtti szintet sem éri még el a jövő évi költségvetés kiadási oldala, amelyet az egészségügyre szeretnének fordítani. Csak hogy egy nagyon egyszerű példát hozzak rá: a kórházi tevékenységek és szolgáltatások finanszírozására vitathatatlan, hogy több forrást állít be a költségvetésbe a kormány, de ez a több forrás nem éri el a 2013-as szintet sem. Következésképpen le lehet vonni, hogy az elmúlt években bizony itt több száz milliárd forintos kivonás történt az egészségügyből. Ha jól összeszámoljuk, az előző kormányzati ciklusban, már a Fidesz kormányzati ciklusában ez meghaladta a 300 milliárd forintot.
Számos elmaradása van, azt gondolom, a kormánynak a fejlesztések területén. Volt itt egy utalás, azt hiszem, Szakács képviselő úr utalt rá, hogy bizony a várólisták még hosszabbak, és a műtétre váró betegek száma ma már eléri a 45 ezer főt. Ezt azért nem lehet a dicsőségtáblára felírni. Mindenki számára elérhető, ingyenes egészségügy biztosításáról beszéltek többen is, az előző államtitkár is, a jelenlegi egészségügyi államtitkár is, miközben azt látom, hogy a magánkórházak avatóján a kormányzati potentátok szívesen paroláznak a különböző egészségügyi befektetőkkel.
Egyes tervek szerint a kötelező szűrésekről való távolmaradás - ez kiderül a dokumentumokból - a teljes társadalombiztosítási jogosultság elvesztését fogja eredményezni. Nem mintha nem értenék egyet azzal, hogy a lehető legtöbb ember menjen el szűrésre, mert az az első lépés ahhoz, hogy a későbbi problémákat megoldjuk. Mint ahogy egyetértek főorvos asszonnyal, Molnár Ágnes képviselő asszonnyal abban is, hogy lehetőség szerint az alapellátásokat erősítsük annak érdekében, hogy ne minden beteg automatikusan a kórházakra szabaduljon rá - ezt idézőjelbe tettem természetesen -, mert annál drágább ellátás nincs, mint a kórházat finanszírozni.
(18.10)
Elképzelhető a mostani felvetések szerint, hogy megyénként csak egyetlen kórház marad.
Sokat elárul az ország egészségi helyzetéről és állapotáról két olyan ügy, amelyet szeretnék megemlíteni. Az európai uniós tagállamok közül a születéskor várható élettartam Magyarországon az egyik legalacsonyabb, és erre nem lehet büszke egyetlenegy kormány se, többek között az Orbán-kormány se, és Magyarországon sajnos az Európai Unióban a legmagasabb a koraszülések száma. Erre se lehet büszke senki.
Hölgyeim és Uraim! A Magyar Kórházszövetség elnökét szeretném idézni. A jövő évi költségvetés kapcsán azt mondja a Kórházszövetség elnöke, hogy „a költségvetésben ugyan valóban több pénzt szán az egészségügyre a kormány, ennek ellenére a dologi kiadások fedezetének inflálódására, a minimálbér emelésére nincs fedezet, a kórházi adósság újratermelődése ilyen módon pedig nem megakadályozható”. Kiemelte a Kórházszövetség elnöke, hogy „a béremelésre sincs fedezet, miközben a mozgóbérek és a túlórapénzek kritikusan alacsonyak, és semmilyen fizetésemelésben nem részesültek a gazdasági, műszaki területen dolgozók”. Tehát hangsúlyozom, ezeket a mondatokat nem én mondtam, hanem a Magyar Kórházszövetség elnöke.
Ha megnézzük a különböző tételeket a költségvetésben, akkor szeretném ezek közül kiemelni először is a gyógyító-megelőző szektor kapcsán, hogy minimális többletforráshoz jut ugyan, de érdemi javulásra itt sem lehet számítani meggyőződésem szerint.
A kórházak a csaknem 100 milliárdos adósságukat kénytelenek lesznek továbbgörgetni maguk előtt. Hangsúlyozni szeretném, hogy az első félévben már akkora volt a kórházak adósságállománya, amely szinte kezelhetetlennek látszott, és az nyilvánvaló, hogy kormányzati beavatkozás nélkül ezeket a problémákat nem lehet megoldani.
Nem szeretnék anekdotázni és otthonról hozni a példát, de mégis megteszem most. Kedves Barátaim! Én egy megyei kórházzal szemben lakom, és a biztonsági őrök elmondják, hogy a kórházba szállított gyógyszerek kapcsán a gépkocsivezető és a kocsikísérő megkérdezi, hogy nézd meg a listát, kifizették-e az előző szállítás ellentételezését, mert ha nem, akkor a gyógyszert vissza fogják pakolni a trailerre, és elmennek. Magyarul, a gyógyszerszállítók egy jelentős része már csak készpénzre hajlandó a kórházaknak is gyógyszert szállítani. Miközben ecsetelte Molnár képviselő asszony a gyógyszerkassza helyzetét. Ami intézkedés történt, annak egy részével egyet tudok érteni, egy részével nem, de mégiscsak áldatlan helyzet az, hogy lassan 100 milliárd forintra rúg már a kórházak adósságállománya.
Szeretném idézni Rétvári Bence államtitkár urat. Szerinte „60 milliárd forintos általános céltartalék szolgálja jövőre a költségvetés intézményeinek adósságrendezését, ezen belül a kórházakét is”. Gondoljanak bele! Azt mondja államtitkár úr, hogy van 60 milliárd forint a költségvetési intézmények hiányainak finanszírozására, benne a kórházaké, amelyeknek egyedül több mint 100 milliárd adósságuk van már.
Az, hogy pontosan ennek hányadrészét fordítják majd a kórházak adósságainak csökkentésére, csak év közben derül ki, és függ attól is természetesen, hogy a kórházak milyen garanciákat vállalnak az adósságuk újratermelődésének elkerülése érdekében.
Egy biztos, hogy ha nincs rendszerszerű beavatkozás, akkor ezek az adósságok újra és újra termelődni fognak, és nagy valószínűséggel a jelenleginél csak magasabbak lesznek.
Államtitkár úr jelezte a rezidensek ösztöndíjprogramját is, és azt mondta, hogy tovább bővítik jövőre, a jelenlegi 1700 résztvevőhöz további 700 rezidens csatlakozhat pluszforrásoknak köszönhetően. A Rezidens Szövetség elnöke viszont azt mondja: „A humánerőforrás-bomba ketyeg az egészségügyben. A jelenlegi tendenciát alapul véve a 2013-as, már nagyon alacsony szakemberhiányos szintnek a 60 százalékára csökken az orvosi létszám 2023-ra.” Tehát nem én állítom, a Rezidens Szövetség elnöke. Ezek kardinális kérdések.
Kedves Barátaim! Egybefüggő területet mondok. Az Észak-Jászságban csak egyetlenegy problémát, a háziorvosi ellátottság ügyét hozom fel példának. Két évvel ezelőtt, amikor megtiltották, hogy nyugdíj mellett lehessen dolgozni, illetve pontosabban a törvényt úgy módosították, hogy a miniszter külön elbírálhatja, hogy kinek ad jogosultságot ehhez, akkor engem megkerestek ott élő emberek, és elmondták, hogy 23 településen - egybefüggő településrendszerben, Észak-Jászságban - csak és kizárólag nyugdíjas háziorvosok vannak. Kedves Barátaim! Az egész abaúji térségben az orvosoknak több mint kétharmada 70 éven felüli. Ezt csak így margó szélén jegyeztem meg.
Ha 2023-ra ilyen állapotok lesznek a Rezidens Szövetség felmérése alapján - egyértelmű, hogy egyáltalán nem csökken az orvoselvándorlás -, a 25-29 évesek többsége még a szakvizsga megszerzése előtt távozik az országból. Ezt is a Rezidens Szövetség elnöke mondja. Hangsúlyozni szeretném, hogy miről van szó, hogy a szakvizsga letétele előtt elmennek ebből az országból. Úgy tűnik, hogy a kormány hiába adott az előző ciklusban ösztöndíjat a rezidenseknek, mert a szakvizsgával vége a plusz 100 vagy 200 ezer forintos állami támogatásnak, és az addig egyébként közel 300 ezer forintot kapott rezidens, amikor kezdő orvosként beáll és megkapja az első fizetését, ez a közel 300 ezer forintos fizetés le fog esni 150-160 ezer forintra. Következésképpen nem vállalja ezt az életszínvonal-csökkenést, és még a szakvizsgája előtt, ahogy mondja az elnök úr, elhagyja az országot.
Szeretnék egy másik ügyre is kitérni, az államosítás vagy nem államosítás kérdésére. Zombor Gábor államtitkár úr tett már utalásokat arra, hogy a jövő évben a kormány hogyan viszonyul ehhez az ügyhöz. Ennek kapcsán érdemes kiemelni, hogy a költségvetés általános indokolása szerint - hangsúlyozni szeretném, most idézek a költségvetésből – „a kormány alapvetőnek tartja, hogy a társadalombiztosítási alapon működő állami egészségügy teljes egészében ingyenes lesz, pluszfizetési kötelezettség a betegeket nem fogja terhelni”.
Két pici megjegyzést szeretnék tenni. Hivatalosan, kedves barátaim, Magyarországon három év óta nincs társadalombiztosítás. Az Alaptörvényből önök ki tetszettek ezt hagyni, ez a szó benne sincs, hogy társadalombiztosítás. Következésképpen minden olyan jogosultság vagy járandóság, legyen ez pénzbeli ellátás vagy szolgáltatás, amelyet ezen a rovaton le akarnak csökkenteni vagy el akarnak venni, ezt bármikor megteheti a kormány jogszerűen, mert hivatalosan Magyarországon nincs társadalombiztosítás.
Ezek a folyamatok, ahogy én látom az államtitkári megszólalásokat és szerepléseket, illetve a kormány kommunikációját, meglehetősen ellentmondóak. Egyfelől mostanában úton-útfélen arról beszélnek, hogy szétválasztják fizikailag is a magán- és az állami egészségügyet, de azt is tudjuk, hogy eközben támogatni akarják a magánegészségügy fejlesztését is. Tehát továbbra is homályos, hogy a lopakodó reformmal állunk szemben, vagy valóban csak tisztázni akarják a viszonyokat. Kérdés, hogy ennek mi az ára, ja, és persze ki fogja majd megfizetni.
Közel egy évtizeddel ezelőtt, amikor mi is belekerültünk abba a helyzetbe, hogy gondolkodnunk kellett többek között ennek az alrendszernek az átalakításán, számomra világos volt: soha nem tud ez a gazdaság, ez a társadalom ilyen jövedelmek mellett annyi adót és járulékot beszedni, amely szükséges lenne az egészségügy, az oktatás és egyáltalán az állam működtetéséhez.
Na most, kérem szépen, hogy ha ez így van, márpedig így van, akkor utána kellene nézni valamilyen friss pénznek. Ilyen friss pénz lehetett volna annak idején a 300 forintos vizitdíj, amelyet éppen ez a kormányzó párt torpedózott meg, pedig az a pénz ott maradt az orvosoknál. Tévedés ne essék, én nem sírom vissza ezt a helyzetet, csupán szeretnék ráutalni arra, hogy kérem szépen, nem tudják megspórolni, hogy ne legyen az egészségügyben friss pénz, új pénz, mert egyébként le fog pusztulni az egész, mint ahogy a szemünk láttára pusztul lefelé az egészségügyi ellátórendszer évről évre.
Szakértők mondják, és szerintük mindezek alapján tiszta, igazságos helyzet, de szegény- és gazdagellátásra szakadó egészségügy is lehet az átalakítások eredményeképpen. Az első bejelentést követő bizonytalanság után egyelőre csak az irány biztos, ugyanis a magán- és a közellátás jelenleg meglehetősen összekeveredik, legalábbis ami a tulajdonviszonyokat, illetve az orvosok jogviszonyát illeti. Hangsúlyozom, ezt az egészségügyhöz professzionális szinten értő emberek állítják.
(18.20)
Az állami kórházakban például olyan műveseállomások, képalkotó diagnosztikai központok és laboratóriumok is működnek, amelyek magántulajdonban vannak, de ellátják az intézmény ellátási területén élőket. Ugye, nem kell itt hosszan ecsetelni a példákat erre. Bizonyos mennyiségű ellátásra szerződtek, amit az OEP finanszíroz, emellett pénzért magánellátást is nyújtanak. Egyelőre valószínűleg maradnak, ahogy az államtitkár úr szavaiból is kiderült, az állam nem tudja kivásárolni őket, sem akkora léptékben nem tud új fejlesztéseket végrehajtani. Tehát először bemondanak valamit, aztán visszakoznak belőle, mert rájönnek, hogy azt nem lehet megvalósítani, legalábbis úgy, ahogy szeretnék.
Ha megengedik, néhány következtetést mégiscsak le lehet vonni abból, ami az elmúlt egy hónapban történt ezen a területen. Hangsúlyozom, többször hangot adott Zombor Gábor államtitkár úr ennek. A következtetések: egyelőre nem lehet orvost, kórházat, illetve rendelőt választani; egyelőre nem lehet. Még nem tudni, hogy pluszpénzért lehet-e majd orvost, kórházat vagy rendelőt választani. A harmadik következtetés: nem kapja majd meg mindenki a legjobb ellátást, és főleg nem gyorsan. A negyedik következtetés: az állami intézményben nem működhet privát szolgáltató, de hát átmenetileg mégiscsak működhet. S még egy következtetés: magánszolgáltató nem kaphat OEP-finanszírozást, de átmenetileg mégiscsak kaphat OEP-finanszírozást. Végezetül: a közreműködő szerződéssel dolgozó kórházi orvosok nem magánszolgáltatók. Ha ezeket mind mint következtetést levonjuk, akkor engedtessék meg az az egyetlenegy mondat, hogy borzasztó nagy a bizonytalanság, és az orvosok meg a kórházigazgatók vannak a legjobban összezavarodva.
Tisztelt Ház! Ugye, emlékszünk még arra a szlogenre, hogy az egészségügy nem üzlet. Ezt maga Orbán Viktor többször emlegette 2008 óta, akkor a Fidesz még ellenezte, hogy az egészségügyben megjelenjenek a magánbiztosítók, sőt népszavazással tették lehetetlenné, hogy az előbb említett 300 forintos vizitdíjat megfizesse egy beteg, és az az orvoshoz kerüljön, vagy ott maradjon az orvosnál. Viszont 2010-ben hatalomra kerülve Orbán Viktor már mást gondolt. Azt mondta 2010-ben - szó szerint idézem -, hogy új alapokra kell helyezni az egészségügyet, az emberek más egészségügyi rendszert akarnak, mint amit a kormány próbál rájuk erőltetni. Az egészségügyet úgy kell megújítani, hogy ne káoszba vezessen, mint ma, hanem hogy jobban működjön, úgy kell megújítani, hogy az emberek ne betegebbek legyenek, mint ma, hanem egészségesebbek. Az állam több felelősséget vállaljon, ne kevesebbet, több pénzt költsön az egészségügyre és az oktatásra, és ne kevesebbet. Ezt maga a miniszterelnök úr mondta. S arra is emlékszünk, ugye, amikor azt mondta, hogy ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit csinálok.
Ahogy említettem, korábban szerepelt a régi alkotmányban, hogy az államnak kötelessége az egészségügyi ellátás megszervezése és finanszírozása, és ez a tb útján történik, magyarán: járulék fejében ellátás jár az állampolgárnak. Ahogy említettem, az Alaptörvényből ez a passzus kimaradt, még az állami egészségügyi ellátás biztosítására sem vállal kötelezettséget az állam. Az Alaptörvényből pedig a társadalombiztosítás kifejezést is törölték, ahogy említettem az előbb. Lényegében megszüntették a biztosításalapú egészségügyet, hiszen a munkaadói kötelezettségként befizetett 27 százalékos tb-járulékot átkeresztelték szociális hozzájárulási adóra. Itt jegyzem meg, hogy ha ez szociális hozzájárulási adó és nem társadalombiztosítási járulék, akkor, kedves barátaim - itt ül a gazdasági tárca képviselője; én ugyan szociológus vagyok, de ezt még én is tudom -, ez adó. Az adó az közteher. A közteher után meg nem jár ellenszolgáltatás - hallgatás beleegyezés. (Vargha Tamás: De vicces vagy!)
Azután Orbán úr kedvezményeket ígért a profitorientált magánbiztosítóknak, módosították az adótörvényeket annak érdekében, hogy a cégek adó- és járulékmentesen köthessenek magán-egészség-bizto-sítást a dolgozóik számára. Mindez a mostani folyamatok szempontjából meglehetősen lényeges. A forráskivonást csak egyszerűsíti, ha egy kézből irányítanak mindent. Egyelőre azt látjuk, hogy amióta az állam átvette a kórházak működtetését, nagyjából duplájára nőtt az adósságállományuk, eközben szépen bekúsznak a magánszolgáltatások és a fizetős ellátások.
Hát, kedves barátaim, jól nézünk ki itt az Úr színe előtt! Valószínűleg lesz a szegényeknek egy egészségügyi ellátás, meg lesz a gazdagoknak magas színvonalon, amit jól meg tudnak majd fizetni. Hát ebbe az irányba megyünk, úgy látom, de mi ehhez nemigen fogunk asszisztálni. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
