DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy már-már unalomba fullad ennek a törvényjavaslatnak a vitája, hiszen egy huszárvágással megoldott egy olyan belső konfliktust, amely a Fideszen belül alakult ki még az év elején. De azért engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket erre a folyamatra, illetve arra, hogy még tavaly év végén az úgynevezett pénzügyi salátatörvény keretében beérkezett egy javaslat, amely arról szólt, hogy ezt a jövedéki biztosítékot 22 millió forintról 150 millió forintra kívánta emelni az előterjesztő.
Mi már akkor kiabáltunk és felhívtuk a figyelmet arra, hogy a trafikmutyi, a dohány-nagykeres-kede-lem, a dohánymutyi átszervezése és megszervezése után következik az úgynevezett italmutyi, merthogy már a kormány egyik képviselője is jelezte, hogy a meglévő vállalkozások közül 4-5 vagy 5-6 vállalkozás tudna talpon maradni, ők tudnák csak ezt a jövedéki-biztosíték-mértéket, a 150 millió forintot befizetni, illetve felmutatni vagy bankgaranciában bemutatni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részére.
És láss csodát, ha az ember utánanéz, akkor ezek a legnagyobb ital-nagykereskedők valamilyen módon a Fideszhez közel álló vállalkozások, vagy ilyen vállalkozásoknak szállítanak be. Ez a kormányvélemény is azt erősítette meg, hogy azok a kis családi vállalkozások, amelyek bizonyos speciális termékek kereskedelmével foglalkoznak, teljesen ellehetetlenülnének, tehát több száz család került volna bajba és kellett volna megszüntetnie ezt a tevékenységet.
Majd a Törvényalkotási bizottság elnöke, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Gulyás Gergely észlelte ezt a problémát, és beterjesztett a Törvényalkotási bizottság egy olyan módosító javaslatot, amely arról szólt, hogy egy úgynevezett adóztatás, illetve sávos mértékű jövedéki biztosíték nyújtása kerüljön meghatározásra a törvényjavaslatban, tehát minél alacsonyabb árbevételnél minél alacsonyabb szintű jövedéki biztosítékot kellett volna bemutatni. S valóban, a Törvényalkotási bizottságban bizonyos személyek különböző tippeket adtak a Törvényalkotási bizottság elnökének, hogy ez milyen mértéket öltsön. Végül is ez a döntés a bizottságban megtörtént.
Majd egy következő törvényalkotási bizottsági ülésen, ahol Gulyás Gergely nem volt ott, Balla alelnök úr vezette azt az ülést, és az ő szájából hangzott el, hogy egy formális javaslatot kell hogy a Törvényalkotási bizottság megszavazzon, szünetet is rendelt el, majd kiosztott egy új anyagot, amelyben, láss csodát, januárra kiderült, hogy újra az a 150 millió forint szerepelt, amit be kell mutatni biztosítékként. Itt akkor kialakult egy vita a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János és Gulyás Gergely között. Mi ezt fideszes korrupciós belháborúnak neveztük, amiből végül is egy huszárvágással jött ki Lázár János és nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, hogy akkor nem is az eredeti mértékre, a 22 millió forintra, hanem 10 százalékkal alacsonyabb mértékben, 20 millió forintra csökkenti ezt a jövedéki biztosítékot.
Nyilván üdvözölni lehetne ezt a javaslatot és törvénymódosítást, ha nem ismernénk ennek az előéletét és előtörténetét. De engedjék meg, bár nincs itt Gulyás Gergely alelnök úr, elnök úr, itt szeretném megköszönni neki, hogy végül is a kardoskodásának és a javaslatának köszönhetően a magyar vállalkozók, amelyek ital-nagykereskedéssel foglalkoznak, most kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Örülök neki, hogy ebből a harcból ő jött ki győztesen, és nem arról kell vitatkoznunk, hogy milyen Fidesz közeli ital-nagykereskedők fogják majd ennek az üzletágnak a hasznát learatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)