Történelem előtti korszak. Wurmbrand Gundacker gróftól, fordította Boncz Ödön
Történelem előtti korszak.
Wurmbrand Gundacker gróftól, fordította Boncz Ödön
Wurmbrand Gundacker gróftól, fordította Boncz Ödön
Vermóból származó őskori leletek (a háttérben Vermo).
Charlemont Húgótól
Isztria őskori történetét ezelőtt csak nehány évvel világította meg egy egész sor lelet, s így kiegészólt az a kép, mely Isztria hajdani lakosainak legrégibb életmódját tűnteti föl. Itt is a barlangi leletek a legrégibb eredetűek, s szintén barlanglakónak (troglodita) tűntetik föl az őskori embert, ki lepattogtatott tűzkőből, meghegyezett csontszilánkokból és agancstöredékekből alkotja legszükségesebb fegyvereit és szerszámait. De a Karszt-hegységen, noha számtalan barlangja és vízmosta üregei vannak, úgy látszik, csak igen kevés barlangot lakhattak, minthogy igen nedvesek, sőt többnyire víz foly rajtuk keresztűl. A Trieszt melletti St.-Canzianban dr. Marchesetti igen érdekes ásatásokat tett. A legalsóbb rétegekből igen tökéletesen lepattogtatott kovafegyvereket és lándzsahegyeket találtak számtalan kicsorbított és félig kész kovaszilánkok mellett. Vannak ezek közt mindenféle meghegyesített üres csontok és kimunkált szarvasagancsok is, a milyenek a czölöpépítményekben fordúlnak gyakran elő. A felsőbb kulturrétegekből, melyek tehát későbbi korból erednek, edénycserepek kerűltek ki mind sűrűbben, s az ezek közt levő bronz fegyverek és bronz edények azt sejtetik, hogy itten későbbi művelt népek is tanyáztak. Különösen megemlítésre méltó egy olyan alakú pompás bronz sisak, a milyeket Krajnában Watsch mellett és Stiriában Negau mellett találtak.
A leleteknek tulajdonképeni és Isztriára nézve igen jellemző helyei azonban az úgy nevezett castelliere-k. Ezek magaslatokon fekvő erősített lakhelyek, olyanok, mint Alsó-Ausztriában a „Mugel”-ek, Krajnában a „gradiscé”-k és Csehországban azok a föld- és kősánczok, melyek évszázadokon át a történelmet megelőző korszak népének tartózkodó helyei voltak.
Egy vagy két földsáncz kerít egy kerekded fensíkot, melyhez a völgyből kanyargós út visz föl, s azon a helyen, a hol a sánczot átmetszi, kiszökellő erődítések őrködnek fölötte. Maga a földsáncz igen gyakran be van omolva, bozót alá temetve s pusztán azon kőhalmazról ismerszik föl, mely rakott rétegekben áll rajta. Magukban a castellierékben ritkán eredményes az ásatás, annál inkább azonban az alattok fekvő temetőhelyeken. Ilyen castellierék százával vannak Isztriában. Csak keveset ástak még föl közűlök; a legfontosabb lelőhelyeket, ú. m. a Tolmein melletti St.-Luciát s a Pisino melletti Vermót dr. Marchesetti, a Parenzo melletti Pizzughit dr. Amoroso ismertették; az Albana melletti Lunzi szintén le van írva.
A hamvvedrekből, bronzokból, borostyánkőből, aranyból, stb. álló gazdag kincsek, melyek ezen temetőhelyeken előkerűltek, a trieszti és parenzói múzeumokban vannak fölállítva. Megfigyelvén e tárgyakat, Triesztben (hol a múzeum szűk helyiségei a hamvvedrek és bronzok százait már alig képesek befogadni) ugyanazon, csakhogy számosabb és tökéletesebb formájú feketén színezett fényes csészékre és a bronz szögekkel és lapocskákkal való sajátságos díszítésre akadunk, minők távolabb éjszak felé is előfordúlnak. A csészék füle magasra van felhajlítva és olasz formákhoz hasonlít. Vörös és fekete festésű körszalagok karcsú talpú vázákon Krajnában is előfordúlnak, de még inkább Isztriában.
Nemcsak az itáliai, de a görög művelődési körrel való összehasonlítás tekintetéből is különösen becsesek a hosszúra nyújtott s belűl üres talpon álló áldozatcsészék és Parenzóban a Pizzughiból származó ó-görög vázák.
A Pizzughi melletti castelliere s abból kerűlt leletek.
Charlemont Húgótól
A bronzok fínom díszítése, az övbádogon előjövő mäander kifejlett formai érzékre mutat. Ruhatűkön látható négyesfogat (quadriga) ábrázolások, továbbá a karpereczek és színes phönicziai üveggel meg borostyánkővel ékesített egyéb ékszerek dús tagoltsága vagyonosságra és úgy éjszak, mint dél felé üzött kereskedésre mutatnak. Általában azt mondhatjuk, hogy úgy a bronzok, mint az agyag tárgyak átmenetet alkotnak a stájer és krajnai leletektől a felső-olaszországiakhoz, miért is mint élénk közlekedés tanúbizonyságai, több tekintetben hasonlítanak azok az éjszak felé úgy, mint Olaszországban előkerűlő efféle tárgyakhoz. Még egy másik, s a műveltség fejlődésének történetét illetőleg talán irányt mutató jelenségre kell hivatkoznunk. Miként már mondtuk, Isztriában, kivált Pizzughiban, a déli eredetre mutató s nem épen gyér bronz cistákon kivűl festett agyag edényeket is találnak, melyek annyira hasonlítanak ó-görög, sőt trójai, cyprusi és rhodusi edényekhez, hogy ezen körűlmény a népek és kereskedelem áramlatának új irányát látszik megjelölni. Hozhattak ugyan ide bizonyára a tengeren is Olaszországon át ilyes tárgyakat; valóbbszinű azonban, hogy a szárazföldön át volt a görög népekkel egyenes összeköttetésük, mert kétségtelenűl többre becsülték a szárazföldi útat, mint az akkori időkben nagy veszélylyel járó hajózás tengeri útjait.
Azon hézagok, melyeket Maczedonia és Albánia még föl nem kutatott térségei képeznek, megnehezítik ugyan ennek igazolását; azonban az Isztriában lelt tárgyak annak a lehetőségnek a tekintetbe vételére is ösztönöznek bennünket, hogy az isztriai bronzkori művelődésre Görögország már igen korán egyenes hatást is gyakorolhatott, s talán némely kereskedelmi szállítmányok Isztrián át kerültek még Itáliába is. Miféle népség lakott akkoriban Isztriában, kiváltképen pedig szorosabb értelemben véve milyen nemzetiségű volt a castellierék lakossága, megbizhatóan sem itt, sem egyebütt meghatározni képesek nem vagyunk. Elfogadjuk a ligurok, isztriaiak és liburnok reánk maradt neveit a nélkűl, hogy tudnók, milyen nyelvbeli törzshöz és fajhoz tartozott egyik vagy másik nép. A halottégetés általános szokása következtében a hamvvedres temetőhelyeken az egykori lakosoknak még csak koponyáira sem találnak, melyek legalább általános fajbeli következtetéseket tennének lehetségesekké. A történelem homálya itt is csak a III. században, a rómaiak fölléptével oszlik szét. A castellieréknek azonban, bár itt-ott még a rómaiak is akadhattak ilyenekre, sőt ostromolhatták is azokat, korábbi időszakból kell származniok, mert római tárgyakat csak nagyon szórványosan találtak bennök.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
