Az alapítás: a „pesti tudósok” vállalkozása
Az alapítás: a „pesti tudósok” vállalkozása
Az Erdélyi Muzéum megindulása és sikere hamarosan Magyarországon is fellobbantotta a vetélkedő kedvet. Főleg Pesten, ahol már a 18. század végén olyan jelentős sajtóorgánum működött, mint az Uránia. A város az új század elején bekövetkezett gabonakonjunktúra éveiben rohamosan fejlődött. A napóleoni háborúk befejeztével, 1815 körül már szellemi középpontja az országnak, az írók, tudósok mind számottevőbb része Pesten összpontosul: a nagy fontosságú ideológiai problémaanyag, amely a több évtizedes harcok elültével, a bécsi kongresszussal, a Szent Szövetség időszakában felhalmozódik, Erdélyt követően a dunaparti városban hat a legösztönzőbben egy folyóirat létrejöttére. Az ideológiai válság, a forradalmi vágyak és az ellenforradalmi valóság kontrasztja által okozott megrendülés esztendőiben a tudomány iránti érdeklődés országszerte megnő. A neves könyvkiadó, Trattner János Tamás vallomást tesz erről 1818-ban megjelent egyik cikkében: „… három esztendő olta . már nem annyira veszik a románokat, anekdotákat, históriákat és más efféle mulattató könyveket, mint inkább a tudományos és tanító könyveket, ugymint utazásokat, geográfiákat, statisztikákat stb.
Folyóirat alapításával Pesten már a század első évtizedének végén is megpróbálkoztak. 1809 telén Kultsár István, Schedius Lajos, Kováts Mihály, Horvát István és Fejér György, azaz a fővárosban lakó értelmiség elitje kísérelte meg Lehel Kürtje címmel egy periodikus írás megjelentetését. Pénz és kiadó híján ez a terv meghiúsult, de kigondolói közül többen – Schedius, Horvát és Fejér – részt vesznek majd a később csakugyan megvalósuló folyóirat alapításában. Mindenekelőtt ez utóbbi, az 1817 januárjában Tudományos Gyűjtemény címmel meginduló vállalkozás első szerkesztője vállal oroszlánrészt a szervező munkában.
Fejér György, a pesti egyetemen a hittudomány, közelebbről a dogmatika professzora már a pozsonyi papi szemináriumban eltöltött diákéveitől kezdve rajongója volt a sajtónak. Irodalmi pályáját is az első magyar lapszerkesztők egyikének, Péczeli Józsefnek tanítványaként kezdte, a Mindenes Gyűjteménynek diákfejjel állandó munkatársa volt. Világnézeti elveinek nagy részét – a rendi nacionalizmus elfogult-apologetikus eszmevilágát, a nemzeti szempontra koncentrált nyelvszemléletet és kultúrigényt – jelentős mértékben innen, majd másik kedvelt tanárától, Dugonics Andrástól sajátította el. Mindezt azután eklektikus módon ötvözte a klasszikus német filozófia iránti vonzalommal (Hegel nevét és munkáit például ő említette először Magyarországon), sőt hellyel-közzel a liberalizmus egyes elemeivel is. Hatott rá valamelyest a felvilágosodás racionalizmusa, ez azonban nem akadályozta 281meg abban, hogy folyóiratában zavartalanul helyet biztosítson az induló magyar romantika és népiesség első programiratainak, híve volt a kor evolucionizmusának és történetiségének, de ellensége Kazinczy nyelvújításának, stílus- és ízlésreformjának, még inkább a kritikát meggyökereztetni akaró törekvéseinek.
Személyiségében tehát mintegy megtestesültek az 1810-es 1820-as évek ellentmondásai, az időszak átmenetisége. Tükröződött ez a lapalapítás folyamatában is, amelynek főbb állomásait Krompecher Bertalan, Waldapfel József és Zsidi János munkái nyomán a következőkben foglalhatjuk össze. A Tudományos Gyűjtemény létrehozásának eszméjét Fejér György először azon a vacsorán vetette fel, amelyet pesti írók másik vezető egyénisége, az ugyancsak ortológus Kultsár István adott 1815. április 19-én a fővárosban tartózkodó s velük olyannyira ellentétes nézeteket valló Kazinczy tiszteletére. Ezen az írói összejövetelen Fejér vitte a szót: miután a széphalmi mesternek szemére vetette a Himfy-kritikát, azt kívánta, adjanak ki egy folyóiratot, de „nem bántva egymást”, majd hozzátette: ne verseljenek mindig, „ideje, hogy solida tudományokat dolgozzanak”.
Mindez már előrevetít valamit az alakuló, kezdetben egyoldalúan nacionalista vállalkozás szellemiségéből. Szerkesztőül pedig a kiadó, az ügyes és a nemzeti kultúra iránt fogékony Trattner János Tamás eredetileg nem őt szánta, hanem Kazinczyt, Kis Jánost és Szemere Pált szólította fel: tegyenek javaslatot egy kéthavonta kiadandó, vegyes tartalmú folyóiratra. Fejér azonban időközben megtudta, hogy Pethe Ferenc, a kor legkiválóbb gazdasági szakíróinak egyike már engedélyt szerzett egy magyar nyelvű folyóirat kiadására, s rávette őt: fogjon össze vele és társaival, a pesti tudósokkal, írókkal. 1816 augusztusának elején összehívta Trattner kiadóhoz Pest-Buda íróit, s együttes munkára ösztönző beszédet intézett hozzájuk. Ezt követően augusztus 12-én Trattner nyomtatott felszólítást küldött a nevesebb írástudóknak, ismertetve az alakuló Tudományos Gyűjtemény munkatervét. A kiadó ezúttal nemcsak arra vállalkozott, hogy saját költségén havonta megjelenteti a folyóiratot, de arra is ráállt, hogy a szerkesztőnek évi hatszáz, az íróknak pedig ívenként négy ezüst forint tiszteletdíjat fizet. Mindez a kötelezettségvállalás úttörő jelentőségű volt a hazai sajtó történetében.
A folyóirat első szerkesztője tehát Fejér György lett, de mellette másoknak – az „egybeállott Tudós Társak”-nak – is jelentős szerep jutott az alapításban. Ezen az elnevezésen azt a pesti társaskört kell értenünk, amelynek tagja volt Fejér is: közülük Jankovich Miklós, a neves régiséggyűjtő, Forgó György irodalombarát orvos, utóbb Kisfaludy Károly Aurorájának is egyik alapítója, Kultsár István, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztője és Schedius Lajos egyetemi tanár vállalt részt a folyóirat megindításában. Számíthattak Horvát István, Szemere Pál, továbbá Teleki László, a hétszemélyes tábla bírája és nyelvművelő író, valamint Mokry Benjámin professzor belső munkatársi segítségére is. A felekezeti megoszlás elkerülésére Fejér mellé a református Pethét és az evangélikus Schediust választották segédszerkesztőül.
1816. december 13-án írták alá Bécsben a megjelenést engedélyező udvari rendeletet, 1817. január 7-én kézbesítették, s a hónap végén meg is jelent az első szám, azaz a Tudományos Gyűjtemény szóhasználata szerint az első kötet. Már az első 282év májusában 560 előfizetője volt, az év végére pedig ez a szám 734-re emelkedett. A siker azonban kedvezőtlen jelenségeket is előidézett: a kiadó egyre inkább előjogokat kívánt érvényesíteni a szerkesztés rovására. Mind többször követelte Fejéréktől, hogy válogatás nélkül vegyék fel azoknak a cikkeit, akik előfizetőket szereztek. Amikor pedig az első év őszén a következő esztendőre szóló előfizetési felhívást Fejér A Tudományos Gyűjtemény Egybe szerzői aláírással akarta közölni, s vonakodott megjelentetni az egyik szorgos előfizetés-gyűjtő dilettáns írását, Trattner megvonta tőle bizalmát. Október végén elvitetett tőle minden írást, s az alapító társak megkérdezése nélkül a szerkesztést Mokry Benjáminra, a pápai református kollégium volt tanárára bízta. Az írók november 9-i összejövetelén Szemere Pál hiába figyelmeztette a kiadót, hogy ilyen körülmények közepette nem dolgoznak tovább, utóbb Jankovich, Kultsár, Forgó és Vitkovics Mihály is hasztalanul jártak közben. Erre az alapítók a Helytartótanácshoz fordultak, s annak megbízottja teremtett békességet. 1817. december 23-án – amikor pedig már Fejér azon volt, hogy Tudós Tárház címmel új lapot indít – a „Tudományos Gyűjtemény szerzőinek egyesülete” (Jankovich, Schedius, Pethe, Fejér, Kultsár és Forgó), illetve Trattner egy „Kötelezés”-t írtak alá. A folyóirat köré csoportosult pesti tudósok ezzel szervezeti formát nyertek – fontos előzményeként az egy évtizeddel később alakuló Magyar Tudományos Akadémiának. Megegyeztek abban, hogy a költség és a jövedelem egyaránt Trattneré, ki a haszon fejében kötelezi magát havi 8 ív metszetekkel való kinyomására, a szerkesztőnek továbbra is hatszáz (legalább 800 előfizetés esetén még kétszáz) forint tiszteletdíj fizetésére, a hirdetmények pedig ezentúl a szerzők és a kiadó nevében jelennek meg.
1818. január 10-én a Tudományos Egyesület elnökévé Jankovichot, tanácsosaivá Schediust és Pethét választották. Február 23-án Forgó Györgyöt megbízták a működési szabályzat előkészítésével, aki azt a társak megjegyzéseinek figyelembe vételével meg is fogalmazta. E hónap 28-i ülésükön azt fogadták el, hogy az Egyesület a szerzőkből és a kiadóból áll; a szerzők pedig belső és külső tagokra oszlanak, akiket különböző időpontokban rendszeresen tanácskozásokra hívnak össze. Minden beérkező cikket két előadó olvas el, akik a gyűléseken ismertetik állásfoglalásukat, majd a többség határoz. Ugyanakkor a tisztségéről lemondott Pethe Ferenc helyébe Teleki Józsefet, a Göttingából néhány éve hazatért, nagy műveltségű, fiatal nyelv- és történettudóst, utóbb Akadémiánk első elnökét választották.
Soha nehézkesebb szerkesztői apparátust! Következményét Vitkovics Mihály fogalmazta meg a legfrappánsabban Kazinczynak 1819. április 24-én küldött levelében: „Csak azt hallhattad összegyűltünkkor: »Ennek a munkáját is be kell venni, mert pap, mert báró, mert pápista, mert protestáns, mert professzor, mert ifjú, mert tehetős, mert annyi prenumeránst szerzett.«” A kaotikusnak tűnő szerkesztésmód megmaradt akkor is, amikor 1818 júliusában Fejér megvált a folyóirattól (tankerületi főigazgatóvá nevezték ki Győrbe), utóda pedig Vass László teológiai tanár lett. Szürke ember: Trattner Szemerét szemelte ki erre a posztra, de Horvát István ellenállásán terve meghiúsult. Vass csak egy fél évig szerkesztette a folyóiratot (akkor is jórészt a Fejér gyűjtötte anyagot tette közzé), 1818. december 29-én lemondott. Helyébe Thaisz András ügyvéd került, néhány nappal később pedig 283Teleki József (Thaisz az ő jogtanácsosa volt) váltotta fel Jankovichot a Tudományos Egyesület elnöki székében. Ez azonban már új fejezetet nyit meg a lap történetében.
Az előfizetési felhívás – amely lényegében megegyezik a folyóiratban közölt előszó elveivel –, olyan szempontokat hangoztat, amelyek jórészt a Mindenes Gyűjteményre utalnak vissza. Nincs Európában fejlettebb nemzet, mely többféle tudományos folyóiratokkal ne rendelkezne, kivéve a magyart, utol kell érnünk Angliát, Franciaországot, Németországot – hangsúlyozza Fejér, miként azt majd három évtizeddel előtte Péczeli tette, s elődjére visszavezethető az az alapgondolata is, amely szerint nyelvünk parlagon hever. A Mindenes Gyűjtemény előbeszédét revelálja továbbá a tárgykörök felsorolása: a Tudományos Gyűjtemény körébe tartozik mindaz, „Valami csak ezen földünknek … természeti, geográfiai, históriai bővebb s bizonyosabb megesmértetését közvetetlenül vagy közvetve illeti; annak nyelvbeli állapotját, tudományi előkelését segíti s tökéletesíti; a mesterségeknek és gazdáskodásnak helyesebb és hasznosabb űzését s gyarapítását kimutatja; az új találmányokat és szerzeményeket hírül adja; a kijött munkákban, az írás módjában a nyelvvel élésben kitünt érdemeket, tökéletességeket vagy hijánosságokat felfedezi”. A megjelenés körülményei viszont amazénál már jóval fejlettebbek: Fejérék azt ígérik, hogy esztendőnként tizenkét kötetben, összesen 96–100 íven fognak megjelenni, fehér borítékban, kötve, képmetszettel. Nem csekély viszont a folyóirat ára sem: helyben előfizetőknek 18, postán 20, velin papíroson 45 forint. (Összehasonlítási alapul: egy urasági cseléd évi kommenciója ekkortájt kb. 70–130, egy jól fizetett napszámos keresete napi 1 forint!)
Ami viszont a lap belső szerkezetét és beosztását illeti, e téren az induló Tudományos Gyűjtemény éppenséggel az osztrák nacionalizmus vezető orgánumát, az ugyancsak 1817 januárjától megújult alakban megjelent bécsi Erneuerte Vaterländische Blättert követte: hármas tagolódását – Értekezések, Könyvvizsgáltatások (azon belül magyar, majd külföldi literatúra), illetve Tudománybeli jelentések (a következő sorrendben: Jutalomtétel, Találmányok, Szerzemények, Intézetek, Jelességek, Jutalmaztatások és tiszteltetések, Kihalt tudósok és írók, Új könyvek) – innen vette át. Azzal a különbséggel, hogy az osztrák folyóirat mindezt három önálló rész – Vaterländische Blätter, Chronik der österreichischen Literatur, Intelligenzblatt – egymáshoz fűzésével oldotta meg. Rokonította egyébként a két folyóiratot az is, hogy szépirodalmat elvszerűen egyik sem közölt, viszont annál több statisztikai-topográfiai írást, történeti dokumentumokat, okleveleket, kiadatlan kéziratokat, előszeretettel ismertettek hazai intézményeket, s mindketten egyaránt küzdöttek a külföldi folyóiratokban olvasható, országukra vonatkozó téves vagy elfogult ítéletek ellen – többnyire hasonló elfogultsággal. Összefügg ezzel, hogy osztrák részről az Erneuerte Vaterländische Blätter is a nemzeti eszme igen elfogult terjesztője volt: az ezzel kapcsolatos egyoldalúságok az osztrák folyóirat, illetve az induló Tudományos Gyűjtemény szövegeiben sokszor csak frazeológiai elemeikben különböztek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
