3. AZ ANTIKLERIKÁLIS SAJTÓ
3. AZ ANTIKLERIKÁLIS SAJTÓ
A Pesti Hírnök és az Idők Tanúja első eszmei ellenfeleként az 1867 októberében megindult Független Lapok lépett fel. „Mint Mohamed koporsója az ég és föld között, úgy lebegnek a Független Lapok a liberális és ultramontán irányzatok között” – gúnyolódott rajta a Századunk. (1868. február 18.) A liberális pap szerkesztő, Zoványi Mihály valóban nehéz feladatra vállalkozott: „A szabadelvű haladás ösvényén járva kikerülni a sodortatást oly irányok felé, hol a modern áramlás vallásunk érdekeit mélyen sérthetné.” (Független Lapok. 1867. december 7.) Becsületesen és következetesen kereste egyháza helyét egy leendő liberális állam viszonyai között. Hosszú tárcacikkei sorozatában a többi laphoz és eszmei irányhoz hasonlóan Széchenyi, Kossuth és Deák történelmi helyét igyekezett kijelölni. Laptársai közül a Századunkkal és a Deák-pártból annak liberális elemeivel rokonszenvezett. A Független Lapok támogatta Schvarcz Gyula demokratikus kultúrpolitikai elképzeléseit. Az ekkor még baloldali katolikus politikus e lapban fejthette ki egy valóban liberális középpárt alakításának elképzelését, amellyel Zoványi, a szerkesztő is egyetértett: „Hibáztatjuk azon majoritási pártot, mivel hogy kebelébe túlnyomólag conservativ elemeket fogadván, anyagot nem adhatott egy szabadelvű reformpárt bár csak alkalmi csoportosulásra is.” (Független Lapok. 1868. október 31.)
Az 1868-tól napilappá váló és áprilistól terjedelmileg is megnövekvő újság fő feladatának, mint említettük, az autonómia liberális, tehát főként az alsó papság és a hívek, de a kormányzat szempontjából is elfogadhatóbb variánsának megvalósítását szorgalmazta. Ennek eszmei alapvetését a püspökök 1848-as emlékiratában találták meg, ezt ismertették, ehhez mérték a részben ugyanazon főpapokból összetevődő 1868-as püspöki konferencia általuk nagy csalódással fogadott határozatait. Minderről a lapok körében nagy polémia bontakozott ki. A Pesti Hírnöknél még az Idők Tanúja is nagyobb hatáskört engedélyezett volna a tervezett katolikus autonómiagyűlésnek, de a fő ellentét az utóbbi és a Független Lapok között húzódott.
A további vitához először az erdélyi autonómiagyűlés szolgáltatott anyagot, amelyről a távirati tudósítások hozták a híreket, s ahol végül Fogarassy János erdélyi püspök, a 48-as Emlékirat fogalmazója annyira el tudta fogadtatni retrográd javaslatait, hogy még a püspöki vétó jogát is a szabályok közé 154iktatták. Később, amikor az érdemi tárgyalások a kulisszák mögött folytak, egy-egy parlamenti interpelláció (így Csanády Sándoré 1868 júniusában) vagy egy-egy sajtóban közzétett nyílt levél (például a nagyváradi katolikusoké 1868 áprilisában) élénkítette a vitát, amely tartalmi témák híján az érvek meddő ismétlésébe és nemritkán személyeskedésbe torkollott.
A Független Lapok, amelyet az autonómia ügye hívott életre, szubvenció és elegendő téma híján júliustól már csak hetente kétszer jelent meg. A durva támadások mellett nem hiányzott a főpapok tüntető elutasítása sem. Visszaküldték az előfizetett lappéldányokat, „atyailag megintette” a győri, körlevélben ítélte el a szatmári püspök. Az autonómia ügyéről az Idők Tanúja szivárogtatta ki az információkat, közölte az esztergomi érseknek a hozzá intézett levelekre adott válaszát, s végül 1868. szeptember 19-én az újabb, alig módosított tervezetet, amely Róma, a király és a kormány sejtetett jóváhagyásával került szeptember végén egy világiakkal is kibővített értekezlet elé. Ez értekezleten Deák a Századunk által követelt megoldást fogadtatta el: az értekezlet feladatának csak olyan választási szabályok kidolgozását tartotta, amelynek alapján összeül egy értekezlet, s az dönt majd véglegesen a katolikus autonómia szerveződéséről. A klérus lapjai alig leplezett bosszúsággal nyelték le a liberalizmus számukra keserű piruláját. A Független Lapok eszméi diadalát látta Deák javaslatainak elfogadásában, s az ő javaslatát kikérve és ismertetve – Deák egy független, senkitől sem szubvencionált katolikus napilap szükségessége mellett nyilatkozott – hirdette meg, hogy jövőévre napilappá alakulván, Autonómia címmel folytatja működését, a „szabadelvű katolicizmus” eszméinek képviseletét. 1200 előfizetőre számít –főként az alsó papság köréből –, amely a lap anyagi kiállítására elegendő, a többi költséget a rokon érzelmű papság és világiak segélyeiből kívánja fedezni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
