1. A NÉVTELEN ÚJ ÉRTELMISÉGIEK LAPJA
1. A NÉVTELEN ÚJ ÉRTELMISÉGIEK LAPJA
A lap tulajdonosa és szerkesztője Mészáros Károly (1829–1879) volt. Már a szabadságharc idején szerkesztett lapot, s az 1860-as években hol színészként lépett fel, hol történelmi munkákat írt. Zavaros fejű ember; íróként és lapszerkesztőként működése során agresszíven képviselt egymás után több pártirányt. Egyénisége a főváros különlegességei közé tartozott: a vékonydongájú emberke mindig magyar ruhában, szűrben és darutollas kalapban tűnt fel. Durva és korhely természete miatt azonban nem tartozott a kedvelt emberek közé. Arany már a 60-as évek elején viszolygó ellenérzéssel szólt útszéli modoráról, parlagi műveletlenségéről. A Lúdas Matyi megindításakor volt már élclapszerkesztői gyakorlata. 1860 – 61-ben ő szerkesztette Debrecenben a Dongót, közvetlenül a Lúdas Matyi megindulása előtt pedig a pesti Hétfejű Sárkányt, amelynek azonban nem ő volt felelős szerkesztője.
A Lúdas Matyi állandó munkatársai az akkor 30 év körül járó korosztályból, főleg kisnemesi, református lelkészi és paraszti-iparos környezetből induló értelmiségiek voltak. Bősz hírlapírói csatározásaik ellenére elmerültek az ismeretlenségben, nevüket egyetlen irodalmi ág sem tartja számon.
Jelentéktelen grafikusai sűrűn változtak. 1870 második felében e téren hirtelen javulás állt be azzal, hogy Jankó János készítette a karikatúrákat itt is (neve azonban sohasem volt feltüntetve).
A szerkesztő személye sem volt állandó. 1868. május 6-tól 1870. március 18620-ig két sajtóperében kapott börtönbüntetését töltötte Mészáros. Ezalatt az állandó munkatársak közül Csorba Ákos, Bényey István, végül Liszkay Ferenc (1825 –?) volt a felelős szerkesztő. Közülük Bényei (Máriássi) István (1835–1908) az egyetlen ismert név. Vándorszínészi működés után újságírónak csapott fel. Mészáros anarchizmusát megelégelve, és minden kapcsolatot megszakítva a Lúdas Matyival, 1872-ben még két élclap szerkesztésével próbálkozott meg – sikertelenül (Arany Trombita, Csodabogár). Ezt követően ismét a színészi pályára tért vissza, népszínműveket írt és 1883-ban megindította a Színészek Lapját.
A legtarkább képet a Lúdas Matyi kiadó-nyomdái mutatták. Fennállásának első két évét leszámítva gyakran havonta váltogatta kiadóit, összesen tizenháromszor.
A kiegyezés utáni, az angliai sajtóviszonyokkal joggal összevetett sajtószabadság közepette egyedülálló eset volt, hogy Mészárost élclapszerkesztői vétség miatt fogházbüntetésre ítélték. A Lúdas Matyi hangjának durvasága, személyeskedő mocskolódásai azonban érthetővé teszik az ekkor még demokratikusan összeállított esküdtszék szigorú ítéletét.
A Lúdas Matyi 1867. karácsonyi számában Csalán Péter aláírással jelent meg Liszkay Ferenc cikke Hogy jött létre a vegyesházasság? címen. A cikk hangneme otromba és trágár volt. Katolikus egyházi feljelentés alapján már megindult Mészáros ellen az esküdtszéki sajtóper, amikor az 1868. március 8-i számban ismét Liszkay egyik írásában a hátultöltő puskák magas árát annak tulajdonította, hogy „mindegyik puskán akartak a nemzetes minisztérjom urak nyerni legalább egy negyedrészit az egész árának”. Emiatt a Monarchia hadügyminisztere, Kuhn altábornagy indíttatta Mészáros ellen a második, ezúttal rágalmazási pert. Az előbbi perben az esküdtszék 7 szavazattal 5 ellenében az „erkölcs és a vallási közérzület” sértéséért kilenchavi fogságra és kétszáz forint pénzbüntetésre ítélte Mészárost, az utóbbiért egyhangúan vétkesnek mondták ki, s egy év fogházat és négyszáz forint büntetést kapott. Mindkét alkalommal gyászkeretes címlapon közölte a hírt a Lúdas Matyi.
Mészáros szinte örült a súlyos büntetésnek, mártírnak kiáltotta ki önmagát, s ettől kezdve lapja „az igazügy emberének” kijáró propagandát csinált neki. Segélyezésére gyűjtési felhívásokat tett közzé– ezt a reformkori hagyományt bevált módszerként fenntartották a szélsőbaloldali lapok. Nem is bizonyult rossz üzletnek. Az összegyűlt pénz bőven fedezte a pénzbírságot, sőt olykor komoly összegek megmaradtak propagandára vagy más, általában politikai célokra.
Mészáros pesti, majd váci állami fogházi büntetése nem volt szigorú. A tényleges szerkesztést, a szerkesztői levelezést mind maga intézte a börtönből – csak felelős szerkesztőként nem szerepelhetett neve a lapon. 1869 elején a balpárti proklamáció országos terjesztését is Mészáros intézte –levélcímként a fogház volt megadva. Rendszeresen kimenőket is kapott. Egy 187ilyen alkalommal a budai Kis Pipában részegen felségsértést követett el, amiért még száz forint pénzbírságra ítélték.
Az 1870. évben hirdette meg a Lúdas Matyi utolsó adakozási kampányát, ezúttal a rokkant honvédek menházára. A „szeretetfillérekkel” való visszaélések azonban annyira lejáratták ezeket a gyűjtéseket, hogy fel kellett hagynia velük.
A következő évtől gyarapodtak a lap közeli bukásának jelei. Előbb egyre hosszabbodó időszakok összes Lúdas Matyi-példányát hirdette a lap leszállított áron, majd hitelben kezdték küldeni a korábbi előfizetőknek. Ez időben lemorzsolódtak az állandó munkatársak is. Mészáros 1872 végén előbb politikai hetilapját, a Nép Szavát adta el Heckenastnak, majd 1873. augusztus 10-én közölte, hogy hat hétre felfüggeszti a Lúdas Matyi megjelentetését. A Bolond Miska így közölte az eseményt: „A Lúdas Matyi megtestált. Egyetlen vicce életében, amely nem goromba, abba is belehalt. Fel ne támadjon!”
Kívánsága teljesült.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
