I. SZÍN.
A bridewelli palota. Szoba a királyné lakosztályában.
Katalin királyné, Hölgyei munkában.
KATALIN.
Vedd lantodat, lány. Lelkem bús, zavart:
Dalolj s vidíts fel, hogyha tudsz. Hamar!
Dal.
Orfeusz lantjára, fa
Zord hegy orma, bércz hava
Fű fa éledt zengzetén,
Éji harmat s déli fény
Bősz tenger! szilaj habod
Fej-lehajtva szunnyadott,
Mily varázs! mily hatalom!
Gyötrelem, kín a dalon
Egy Nemes jő.
Vedd lantodat, lány. Lelkem bús, zavart:
Dalolj s vidíts fel, hogyha tudsz. Hamar!
Dal.
Orfeusz lantjára, fa
Zord hegy orma, bércz hava
| Meghajolva figyele; |
Éji harmat s déli fény
| Áradván a földre le! |
Bősz tenger! szilaj habod
Fej-lehajtva szunnyadott,
| Olyan édes volt a dal. |
Gyötrelem, kín a dalon
| Szunyad, alszik, mig kihal! |
)
KATALIN.
Mi baj?
Mi baj?
NEMES.
A két bibornok úr vár bébocsátást.
| Felséged engedelmivel |
KATALIN.
Velem kivánnak szólni?
Velem kivánnak szólni?
NEMES.
Hogy béjelentsem.
| Azt kivánták, |
KATALIN.
Kérd meg, lépjenek
Szegény kegyvesztett asszonynyal velem
E két nagy úr? S ha jól meggondolom,
Nem szeretem jövésök’. Jóknak és
Irgalmasoknak kéne lenniük; de
A csuklya még nem teszi a barátot!
Wolsey és Campejus jőnek.
Kérd meg, lépjenek
| Be ő kegyelmességök. | (Nemes el.) |
| Mit akarhat |
E két nagy úr? S ha jól meggondolom,
Nem szeretem jövésök’. Jóknak és
Irgalmasoknak kéne lenniük; de
A csuklya még nem teszi a barátot!
Wolsey és Campejus jőnek.
WOLSEY.
Üdv, asszonyom!
Üdv, asszonyom!
KATALIN.
Mint házi nőt találnak csaknem; én
Egészen az szeretnék lenni, mert
Ki tudja még, mi vár rám! Mit kiván
Főtisztelendőségtek?
| Kegyelmességetek |
Egészen az szeretnék lenni, mert
Ki tudja még, mi vár rám! Mit kiván
Főtisztelendőségtek?
WOLSEY.
Fönséged engedelmivel, magán-
Szobáiban, ha tetszik, jövetünk
Czélját előadandjuk.
| Asszonyom, |
Szobáiban, ha tetszik, jövetünk
Czélját előadandjuk.
KATALIN.
Adják elő. Még nem tevék olyast,
Mi rejteket keresne. Vajha minden
Nő ily nyugodtan mondhatná el ezt!
Mylordok, én nem bánom (s ennyiben
Sokak fölött boldog vagyok), habár
Tettim’ beszéli minden nyelv, ha minden
Szem látja s rágalom agyarkodik
Reájok: olyan tiszta életem!
Ha czéljok arról tudakozni, mint
S mily nő valék, csak bátran ki vele!
Mert az igazság nyilt utat szeret.
| Kérem, itt |
Mi rejteket keresne. Vajha minden
Nő ily nyugodtan mondhatná el ezt!
Mylordok, én nem bánom (s ennyiben
Sokak fölött boldog vagyok), habár
Tettim’ beszéli minden nyelv, ha minden
Szem látja s rágalom agyarkodik
Reájok: olyan tiszta életem!
Ha czéljok arról tudakozni, mint
S mily nő valék, csak bátran ki vele!
Mert az igazság nyilt utat szeret.
WOLSEY.
Tanta est erga te mentis integritas, regina serenissima…
Tanta est erga te mentis integritas, regina serenissima…
KATALIN.
Oh jó uram, csak kérem, latinul ne!
Nem voltam oly rest, hogy húsz év alatt
A nyelvet, melylyel éltem, meg ne tudjam
Tanulni. Idegen nyelv ügyemet
Még idegen’b- s gyanúsabbá teszi.
Csak szóljon angolúl: kik itt jelen
Vannak, ha igazat szól asszonyuk
Ügyébe’, megköszönnék. Higye meg,
Elég sokat s ártatlan szenvedett!
Bibornok úr, a legszándékosabb
Bűnöm se több, mint mennyit angolúl is
Föloldhat ön!
Oh jó uram, csak kérem, latinul ne!
Nem voltam oly rest, hogy húsz év alatt
A nyelvet, melylyel éltem, meg ne tudjam
Tanulni. Idegen nyelv ügyemet
Még idegen’b- s gyanúsabbá teszi.
Csak szóljon angolúl: kik itt jelen
Vannak, ha igazat szól asszonyuk
Ügyébe’, megköszönnék. Higye meg,
Elég sokat s ártatlan szenvedett!
Bibornok úr, a legszándékosabb
Bűnöm se több, mint mennyit angolúl is
Föloldhat ön!
WOLSEY.
Nemes hölgy, fájlalom,
Hogy tisztalelküségem, s ő felsége
És ön iránt oly hű szivem ilyes
Setét gyanút szül, – bár jót akarék.
– Oh, nem jövünk mi váddal, sem neved’,
Mit minden áld, gyalázni, sem a bút
– Elég nyom már, nemes hölgy! – bármivel
Növelni még; sőt inkább óhaját
S határzatát megtudni, a király
S felséged ím e fontos ügyiben,
Mint elfogúlatlan baráti, jöttünk
Tanács- s vigaszszal.
Nemes hölgy, fájlalom,
Hogy tisztalelküségem, s ő felsége
És ön iránt oly hű szivem ilyes
Setét gyanút szül, – bár jót akarék.
– Oh, nem jövünk mi váddal, sem neved’,
Mit minden áld, gyalázni, sem a bút
– Elég nyom már, nemes hölgy! – bármivel
Növelni még; sőt inkább óhaját
S határzatát megtudni, a király
S felséged ím e fontos ügyiben,
Mint elfogúlatlan baráti, jöttünk
Tanács- s vigaszszal.
CAMPEJUS.
York érsek úr, nemes lelkűlete
S hozzád örökre hű s buzgó szive
Szerint, feledve minapi
Valóban is túlzó sértésidet:
Velem együtt sajnálja, békejel
Gyanánt, tanácsit s vigaszát.
| Hőn tisztelt nemes hölgy! |
S hozzád örökre hű s buzgó szive
Szerint, feledve minapi
Valóban is túlzó sértésidet:
Velem együtt sajnálja, békejel
Gyanánt, tanácsit s vigaszát.
| KATALIN | (félre). |
| Tudom: hogy |
Jó akaratjokért: vajh’ légyen az
Őszinte! – Ám, mikép feleljek ily
Rögtön, s e fontos ügyben, mely nekem
Becsűletem, tán életem körül jár,
Én, gyöngeelmű nő, ily bölcs s komoly
Uraknak: ah, nem is tudom. – Im itt
Munkában ültem hölgyeim között,
Nem várva, látja Isten, ily urak
Jöttét, sem ily ügyet. De ah! azért,
A ki valék – mert vég mozdúlatát
Most érzem elmúlt nagyságomnak – egy
Kis haladékot adjatok! Szegény,
Barát s remény vesztette nő vagyok!
WOLSEY.
Ön e gyanúkkal sérti a királyt!
Sőt önnek számtalan barátja, sok
Reménye van még.
Ön e gyanúkkal sérti a királyt!
Sőt önnek számtalan barátja, sok
Reménye van még.
KATALIN.
Nem sokat érnek. – Gondolják, urak,
Mer-é nekem tanácsot adni itt
Akárki? merhet-é nyilt pártolóm,
Királya ellen, lenni? vagy ha ily
Kétségb’esett becsűletes vajon
Maradna élve, mint alattvaló?
Oh nem! Barátim, kik önsúlyukat
Balsorsom ellen latba vetni bírnák,
Kiktől segélyre várhatok, nem itt
Vannak, de távol, mint minden vigasz
Számomra: enhazámban!
| Angliában ők |
Mer-é nekem tanácsot adni itt
Akárki? merhet-é nyilt pártolóm,
Királya ellen, lenni? vagy ha ily
Kétségb’esett becsűletes vajon
Maradna élve, mint alattvaló?
Oh nem! Barátim, kik önsúlyukat
Balsorsom ellen latba vetni bírnák,
Kiktől segélyre várhatok, nem itt
Vannak, de távol, mint minden vigasz
Számomra: enhazámban!
CAMPEJUS.
Felséged e búgondokat, s fogadja
Tanácsomat.
| Hagyja el |
Tanácsomat.
KATALIN.
S mi az, kegyelmes úr?
S mi az, kegyelmes úr?
CAMPEJUS.
Egész ügyét csak bizza a király
Kegyére: ő jó s szerető ura.
Mind kettejök becsűletére, mind
Kegyedre nézve jobb lesz: mert ha igy
Törvényre bizza s az balúl itél:
Kegyvesztve kellend eltávoznia!
Egész ügyét csak bizza a király
Kegyére: ő jó s szerető ura.
Mind kettejök becsűletére, mind
Kegyedre nézve jobb lesz: mert ha igy
Törvényre bizza s az balúl itél:
Kegyvesztve kellend eltávoznia!
WOLSEY.
Ez szent igaz.
Ez szent igaz.
KATALIN.
Mit hőn óhajtanak: romlásom. – Ez
A jó tanács? igaz szív? – Oh gyalázat!
De áll az ég, s van még biró, kit egy
Király se bir megvesztegetni!
| Önök tanácsa csak, |
A jó tanács? igaz szív? – Oh gyalázat!
De áll az ég, s van még biró, kit egy
Király se bir megvesztegetni!
CAMPEJUS.
Dühébe’ félreismer.
| Ön |
KATALIN.
Szégyenök: én szent emberek gyanánt
Tartám. Hivém, két kardinál-erény;
De félek – úgy lesz! – két fő, kardinálbűn!
Oh szégyeneljék, és javúljanak!
– Ez a vigasz, mit egy szegény levert
Hölgynek hozának? hölgynek, a kit el-
Vesztettek, kinevettek, megcsúfoltak!
Én nem kivánom gyötrelmim felét
Önöknek: annál jobb szivü vagyok;
Csak azt mondom, vigyázzanak az égre,
Nehogy keservim súlya rá találjon
Fejökre esni!
| Még nagyobb |
Tartám. Hivém, két kardinál-erény;
De félek – úgy lesz! – két fő, kardinálbűn!
Oh szégyeneljék, és javúljanak!
– Ez a vigasz, mit egy szegény levert
Hölgynek hozának? hölgynek, a kit el-
Vesztettek, kinevettek, megcsúfoltak!
Én nem kivánom gyötrelmim felét
Önöknek: annál jobb szivü vagyok;
Csak azt mondom, vigyázzanak az égre,
Nehogy keservim súlya rá találjon
Fejökre esni!
WOLSEY.
Asszonyom, magán
Kivűl van ön. Jó szándékinkat igy
Balúl veszi!
Asszonyom, magán
Kivűl van ön. Jó szándékinkat igy
Balúl veszi!
KATALIN.
Önök meg engemet
semmibe vesznek! – Jaj nektek, csalárd
Képmutatók! – Hah, ez tanácsotok:
(Maradt-e csöpp igazság bennetek,
S van rajtatok szent más, mint papruhátok?)
Hogy megölőmre bízzam ügyemet!
Már számüzött ágyából – ah, szivéből
Már régen! – Aggulok! s a kölcsönös
Házas viszonybul nem maradt egyéb,
Mint engedelmességem! Ily nyomornál
Több érhet-é? Hisz mindent elkövettek;
De nem birtok több átkot vetni rám!
Önök meg engemet
semmibe vesznek! – Jaj nektek, csalárd
Képmutatók! – Hah, ez tanácsotok:
(Maradt-e csöpp igazság bennetek,
S van rajtatok szent más, mint papruhátok?)
Hogy megölőmre bízzam ügyemet!
Már számüzött ágyából – ah, szivéből
Már régen! – Aggulok! s a kölcsönös
Házas viszonybul nem maradt egyéb,
Mint engedelmességem! Ily nyomornál
Több érhet-é? Hisz mindent elkövettek;
De nem birtok több átkot vetni rám!
CAMPEJUS.
Félelmed is rosszabb!
Félelmed is rosszabb!
KATALIN.
(Védőre nem találva, enmagam
Szólok magamról), mint hű, tiszta nő,
A kit (dicsekvés nélkül mondhatom)
Gyanú sem ért? minden szerelmemet
Uramnak, a királynak adtam-e?
Szerettem őt, legjobban Isten után?
Imádva csaknem, több mint szerelemmel?
Imáimat feledve majdnem érte?
S ez-é jutalmam? Ez nem jól van igy!
Mutassatok nőt, férjéhez hivet,
Ki más örömről álmodni se birt, mint
Hogy neki tessék; és e nőnek én
Minden erényi- s tisztességihez
Még adok egyet: nagy türelmemet!
| Ugy éltem-é |
Szólok magamról), mint hű, tiszta nő,
A kit (dicsekvés nélkül mondhatom)
Gyanú sem ért? minden szerelmemet
Uramnak, a királynak adtam-e?
Szerettem őt, legjobban Isten után?
Imádva csaknem, több mint szerelemmel?
Imáimat feledve majdnem érte?
S ez-é jutalmam? Ez nem jól van igy!
Mutassatok nőt, férjéhez hivet,
Ki más örömről álmodni se birt, mint
Hogy neki tessék; és e nőnek én
Minden erényi- s tisztességihez
Még adok egyet: nagy türelmemet!
WOLSEY.
Jó czélzatinktól, drága asszonyom,
Ön elcsapong.
Jó czélzatinktól, drága asszonyom,
Ön elcsapong.
KATALIN.
Nem leszek oly bünös,
Eldobni önként a magas czimet,
Mit ő felsége rám ruháza; attól
Csak a halál szakíthat el.
Nem leszek oly bünös,
Eldobni önként a magas czimet,
Mit ő felsége rám ruháza; attól
Csak a halál szakíthat el.
WOLSEY.
Hallgass ki, asszonyom.
| Esengek, |
KATALIN.
Ne léptem volna angol földre! vagy
Ne ízlelém csalárd gyümölcseit!
– Látszatra tiszták: ronda szivetek!
– Mi lesz belőlem immár, nyomorúlt
Nőből, kinél nincs senki nyomorúbb?
(Hölgyeihez.) Szegény leányok! nektek is mi lesz
Jövőtök? Én, a nagyság partjain
Hajó-törötten, hol tőlem könyör
Remény, barát, rokon sziv elmarad,
S tán sírt sem adnak: állok összezúzva!
Mint liliom, himes virágmezőn
Egykor királyné: úgy hajtom le most
Én is fejem’, s elhervadok!
| Oh vajh’ soha |
Ne ízlelém csalárd gyümölcseit!
– Látszatra tiszták: ronda szivetek!
– Mi lesz belőlem immár, nyomorúlt
Nőből, kinél nincs senki nyomorúbb?
(Hölgyeihez.) Szegény leányok! nektek is mi lesz
Jövőtök? Én, a nagyság partjain
Hajó-törötten, hol tőlem könyör
Remény, barát, rokon sziv elmarad,
S tán sírt sem adnak: állok összezúzva!
Mint liliom, himes virágmezőn
Egykor királyné: úgy hajtom le most
Én is fejem’, s elhervadok!
WOLSEY.
Felséged értené, mi hű s igaz
Czélunk iránta: lelne tán vigaszt.
Jó hölgy! miért is bántanók mi önt?
Szent hivatásunk gyógyitgani a
Keserveket, nem sokasítani!
Fontolja meg, nagy égre, mit akar!
Magának árt, sőt a király kegyét
Örökre játszsza, ily bánással, el.
Királyok engedelmes sziveket
Forrón ölelnek; ámde a daczos
Ingerli őket, s bősz vihar gyanánt
Csapnak reá. Ön, asszonyom, szelid,
Nyájas kedélyü; lelke enyhe szélcsönd;
Kérem, tekintsen annak minket is,
A mik vagyunk: hű, békitő s igaz
Barátinak, szolgáinak.
| Ha azt |
Czélunk iránta: lelne tán vigaszt.
Jó hölgy! miért is bántanók mi önt?
Szent hivatásunk gyógyitgani a
Keserveket, nem sokasítani!
Fontolja meg, nagy égre, mit akar!
Magának árt, sőt a király kegyét
Örökre játszsza, ily bánással, el.
Királyok engedelmes sziveket
Forrón ölelnek; ámde a daczos
Ingerli őket, s bősz vihar gyanánt
Csapnak reá. Ön, asszonyom, szelid,
Nyájas kedélyü; lelke enyhe szélcsönd;
Kérem, tekintsen annak minket is,
A mik vagyunk: hű, békitő s igaz
Barátinak, szolgáinak.
CAMPEJUS.
Azok vagyunk, higy’ el! S erényinek
E nőies gyanú kárukra lesz.
Nemes sziv ily gyanúkat, mint hamis
Pénzt, el szokott hajítni. – A király önt
Szereti: oh ne játszsza el kegyét!
Mi is, ha bennünk bizni fog, szives
Készséggel állunk hű szolgálatára
Minden erőnkkel.
| Valóban, |
E nőies gyanú kárukra lesz.
Nemes sziv ily gyanúkat, mint hamis
Pénzt, el szokott hajítni. – A király önt
Szereti: oh ne játszsza el kegyét!
Mi is, ha bennünk bizni fog, szives
Készséggel állunk hű szolgálatára
Minden erőnkkel.
KATALIN.
A mint akartok; s megbocsássatok,
Ha illemet feledtem: nő vagyok,
Tudjátok, ily nagyokkal szembe, jól
Felelni nem tudó. – Ajánljatok
Kegyébe a királynak: Hű szivem
Imám, övé, s mig élek: életem!
Jertek, ti bölcs atyák, éltessetek
Tanácsitokkal engem! Im, az esd most,
Ki nem hivé, mikor e partra szállt,
| Urak, tégyetek hát, |
Ha illemet feledtem: nő vagyok,
Tudjátok, ily nagyokkal szembe, jól
Felelni nem tudó. – Ajánljatok
Kegyébe a királynak: Hű szivem
Imám, övé, s mig élek: életem!
Jertek, ti bölcs atyák, éltessetek
Tanácsitokkal engem! Im, az esd most,
Ki nem hivé, mikor e partra szállt,
| Hogy ily nagy áron vesz trónt és hazát! | (Mind el.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
