I. SZÍN.
Utcza.
Két Nemes jő, szembe.
1. NEMES.
Hová ilyen sietve?
Hová ilyen sietve?
2. NEMES.
A törvényszékhez indulék, a nagy
Buckingham sorsát hallani.
| Jó napot! |
Buckingham sorsát hallani.
1. NEMES.
E fáradástól megkimélem önt.
Már vége; még a volt csak hátra, hogy
Vigyék el a rabot.
E fáradástól megkimélem önt.
Már vége; még a volt csak hátra, hogy
Vigyék el a rabot.
2. NEMES.
| Ott volt kegyed? |
1. NEMES.
Ott.
Ott.
2. NEMES.
| Mondja el, kérem, hogy volt, mi volt? |
1. NEMES.
Azt könnyü eltalálni.
Azt könnyü eltalálni.
2. NEMES.
Találtatott?
| Hát bűnösnek |
1. NEMES.
Annak, s el is itélték.
Annak, s el is itélték.
2. NEMES.
Sajnálom!
Sajnálom!
1. NEMES.
| Oh sokan sajnáljuk őt! |
2. NEMES.
Kérem, beszélje csak!
Kérem, beszélje csak!
1. NEMES.
Nagy herczeg a sorompók közt megállt,
S a vád daczára folyvást büntelennek
Vallá magát, s erős okfegyverekkel
Fogá föl a törvény csapásait.
A közvádló meg egyre nyomozást,
Tényálladékot és különböző
Tanúk vallásit hajtá, kiket a
Herczeg magával szembesiteni
S ott viva-voce kivánt hallani.
No, erre volt sáfára jött elő,
Titkára sir Peck Gilbert, s John de Car,
A papja, s még az ördöngös barát
Hopkins, ki őt e bajba vitte.
| Kevésbül áll. A |
S a vád daczára folyvást büntelennek
Vallá magát, s erős okfegyverekkel
Fogá föl a törvény csapásait.
A közvádló meg egyre nyomozást,
Tényálladékot és különböző
Tanúk vallásit hajtá, kiket a
Herczeg magával szembesiteni
S ott viva-voce kivánt hallani.
No, erre volt sáfára jött elő,
Titkára sir Peck Gilbert, s John de Car,
A papja, s még az ördöngös barát
Hopkins, ki őt e bajba vitte.
2. NEMES.
Ki jóslatokkal ámitá?
| Az, |
1. NEMES.
Mind terhelék őt. Ő a vádakat
Próbálta megkerülni s nem tudá.
Birái erre – mit volt tenniök? –
A felség-árulás bűnében el-
Marasztalák. Sokat s szépen beszélt
Önvédelemkép’; ám csak annyit ért:
Szánták talán, de számba nem vevék.
| Az ám. |
Próbálta megkerülni s nem tudá.
Birái erre – mit volt tenniök? –
A felség-árulás bűnében el-
Marasztalák. Sokat s szépen beszélt
Önvédelemkép’; ám csak annyit ért:
Szánták talán, de számba nem vevék.
2. NEMES.
S mind erre ő hogy viselé magát?
S mind erre ő hogy viselé magát?
1. NEMES.
Mikor megint előidéztetett,
Halál harangját, az itéletet
Hallgatni: félelem fogá, erősen
Izzadt, s hadart valamit, nagy haraggal
S rosszul; hanem magához jött hamar
S végig nemes nyugalmat mutatott.
Mikor megint előidéztetett,
Halál harangját, az itéletet
Hallgatni: félelem fogá, erősen
Izzadt, s hadart valamit, nagy haraggal
S rosszul; hanem magához jött hamar
S végig nemes nyugalmat mutatott.
2. NEMES.
Csak nem fél a haláltól?
Csak nem fél a haláltól?
1. NEMES.
Oly gyönge sohse volt. De a halál
Okára tán bosszús.
| Nem hiszem, |
Okára tán bosszús.
2. NEMES.
Hogy ebben a bibornok keze volt.
| Kétségtelen, |
1. NEMES.
Valószinű; minden reá mutat.
Először is: Kildair elmozditása,
Ki Irland kormányzója volt, s helyébe
Surreyt nevezték, s oly sietve küldék,
Nehogy ipát segitse hon.
Valószinű; minden reá mutat.
Először is: Kildair elmozditása,
Ki Irland kormányzója volt, s helyébe
Surreyt nevezték, s oly sietve küldék,
Nehogy ipát segitse hon.
2. NEMES.
Kiszámitott egy államcsiny!
| Czudar |
1. NEMES.
Ha visszajő, majd számot kér. Ez áll:
Kit a király kegyel, bibornok úr
Annak hamar talál oly küldetést,
Mely messze távolítja.
| No majd |
Kit a király kegyel, bibornok úr
Annak hamar talál oly küldetést,
Mely messze távolítja.
2. NEMES.
Mind gyűlölik; s lelkemre, valamennyin
Tiz ölnyi mélyre kivánnák. Viszont
A herczeget mind szeretik, derék
Jó lelkü Buckinghamnek nevezik,
Nemes szív tűkörének.
| A rendek is |
Tiz ölnyi mélyre kivánnák. Viszont
A herczeget mind szeretik, derék
Jó lelkü Buckinghamnek nevezik,
Nemes szív tűkörének.
1. NEMES.
És nézze a bukott nagyságot itt,
Kiről beszél!
Buckingham jő a törvényszéktől. Előtte Törvényszolgák, bárdjaik élét felé fordítva; két oldalt Alabárdosok. Utána sir Thomas Lovell, sir Nicolas Vaux, sir William Sands. Nép.
| Sir, megálljon, |
Kiről beszél!
Buckingham jő a törvényszéktől. Előtte Törvényszolgák, bárdjaik élét felé fordítva; két oldalt Alabárdosok. Utána sir Thomas Lovell, sir Nicolas Vaux, sir William Sands. Nép.
2. NEMES.
S nézzük meg őt.
| Jerünk egész közel, |
BUCKINGHAM.
Jó emberek!
Kik részvevőn eddig kisértetek,
Halljátok egy szóm’, s térjetek haza
S felejtsetek el. Ma mint árulót
Itéltek el s halnom kell. Ám az ég
Tanúm, s essék a lelkiismeret
Rám mint a bárd, ha én hű nem valék!
Nem vádlom a törvényt, halálomért,
A mit talált az, a szerint itélt:
Csak mozgatói lettek volna jobb
Keresztyén lelküek! Mindegy, akár
Minők szivemből megbocsátok. Ám-
De bűneikkel ne dicsekedjenek
S tovább ne szőjék a leölt nagyok
Sirján gonosz hálóikat! Különben
Ártatlan vérem ellenök kiált!
Nem várok én itt hosszabb életet
S nem is esdek érte, bátor a király
Kegyelme több, mint bűneim lehetnek.
Ti, kik szerettetek, kik sirni mertek
Buckinghamért még, hű barátai,
Kiket hogy elhagy, egyetlen keserv
S halál szivének: jőjetek velem,
Jó angyalokként, végemig. S mikor
Az elszakító bárd reám zuhan,
Imátok édes vég szentség legyen,
Mely szellememnek útat égbe nyit!
Előre, Isten nevében!
Jó emberek!
Kik részvevőn eddig kisértetek,
Halljátok egy szóm’, s térjetek haza
S felejtsetek el. Ma mint árulót
Itéltek el s halnom kell. Ám az ég
Tanúm, s essék a lelkiismeret
Rám mint a bárd, ha én hű nem valék!
Nem vádlom a törvényt, halálomért,
A mit talált az, a szerint itélt:
Csak mozgatói lettek volna jobb
Keresztyén lelküek! Mindegy, akár
Minők szivemből megbocsátok. Ám-
De bűneikkel ne dicsekedjenek
S tovább ne szőjék a leölt nagyok
Sirján gonosz hálóikat! Különben
Ártatlan vérem ellenök kiált!
Nem várok én itt hosszabb életet
S nem is esdek érte, bátor a király
Kegyelme több, mint bűneim lehetnek.
Ti, kik szerettetek, kik sirni mertek
Buckinghamért még, hű barátai,
Kiket hogy elhagy, egyetlen keserv
S halál szivének: jőjetek velem,
Jó angyalokként, végemig. S mikor
Az elszakító bárd reám zuhan,
Imátok édes vég szentség legyen,
Mely szellememnek útat égbe nyit!
Előre, Isten nevében!
LOVELL.
Nagyságodat, ha szíve ellenem
Valaha rosszul érze! mielőtt
Tovább megyen, bocsásson meg nekem.
| Kérem itt |
Valaha rosszul érze! mielőtt
Tovább megyen, bocsásson meg nekem.
BUCKINGHAM.
Lovell Tamás, mint megbocsátok: ugy
Nyerjek bocsánatot. S mindenkinek
Megengedek. Nem vívhat annyi sérelem,
Mit el nem engednék! Harag s boszú
Ne vesse síri ágyam’! A királynak
Ajánljatok! S ha kérd: mondjátok el,
Hogy már az ég feleútján láttatok.
Imáim ő felségeé, s ha lelkem
Elválik is, csak áldja. Éljen ő
Több évet, mint számlálni még időm van!
Kegyes s kegyelve légyen mindörökké!
S későn ha elhaland: egy sírüregbe
Legyenek ő s a Jóság eltemetve!
Lovell Tamás, mint megbocsátok: ugy
Nyerjek bocsánatot. S mindenkinek
Megengedek. Nem vívhat annyi sérelem,
Mit el nem engednék! Harag s boszú
Ne vesse síri ágyam’! A királynak
Ajánljatok! S ha kérd: mondjátok el,
Hogy már az ég feleútján láttatok.
Imáim ő felségeé, s ha lelkem
Elválik is, csak áldja. Éljen ő
Több évet, mint számlálni még időm van!
Kegyes s kegyelve légyen mindörökké!
S későn ha elhaland: egy sírüregbe
Legyenek ő s a Jóság eltemetve!
LOVELL.
Nagysádat a vizpartig én kisérem,
Ott tisztemet sir Nicolas Vaux veszi
Által s viendi végig.
Nagysádat a vizpartig én kisérem,
Ott tisztemet sir Nicolas Vaux veszi
Által s viendi végig.
VAUX (a Kisérethez).
Kész legyen
Minden. Jő már a herczeg. Ott van-é
A bárka? Ékitsétek ugy föl azt,
Mint illik ily nagy rangú férfihoz.
Kész legyen
Minden. Jő már a herczeg. Ott van-é
A bárka? Ékitsétek ugy föl azt,
Mint illik ily nagy rangú férfihoz.
BUCKINGHAM.
Nem! hagyjuk azt, sir! Rangom most csupán
Gúny rajtam. Ah, imént, mikor jövék,
Buckingham herczeg voltam s connetable;
Most csak szegény Bohun Edvárd vagyok.
De gazdagabb igy is, mint nyomorult
Vádlóim: az igazság még enyém;
Ők azt sohase’ bírták. Most meg is
Pecsétlem azt, e vérrel, mely miatt
Ők nyögni fognak egykor. Hős atyám,
Buckingham Henrik – a ki fegyverét
Első emelte a bitor Rikhárd
Ellen – mikor segélytelen futott,
Banisternél keresve menhelyet;
A gyáva szolga őt kiadta, és
Pör és itélet nélkül hulla el:
Az Isten adjon jó nyugtot neki!
Hetedik Henrik trónra lépve hős
Atyám halálát szivből fájlalá
S igaz fejdelmi szivvel adta rám
Rangját, nevét, s mintegy romok közül
Szebb létre támasztott föl. Im fia,
E nyolczadik Henrik, éltem’, nevem’,
Becsűletem’, s mi csak kincsem vala,
Most egy csapással elvevé s kiirt
E földi létből. – Meg kell vallanom:
Itéletem volt legalább, s szegény
Atyám fölött ez egy előnyt nyerém;
De annyiban sorsunk hasonlatos,
Hogy en-szolgáink, a kikben bizánk,
Ejtének el. Hitlen, czudar cselédek!
De égnek ebben is jó czélja volt.
S ti a halótól fogadjátok el
E jó tanácsot: hogyha bőkezűk
Vagytok bizalmatokkal, tartsatok
Závárt az ajkon, mert a jó barát,
Kinek od’adta kulcsát szivetek,
Mihelyt bukástok első szelletét
Megérzi, elhagy, mint a csalfa viz,
S csak ott jelen meg, hol a mélybe ránthat.
Könyörgjetek értem, jó emberek.
Elhagylak immár, súlyos életem
Vég percze itt van. Isten veletek!
S ha valamely gyászt kell beszélnetek:
Mondjátok el csak estemet. Lejárt
Időm! Az ég bocsásson meg nekem!
Nem! hagyjuk azt, sir! Rangom most csupán
Gúny rajtam. Ah, imént, mikor jövék,
Buckingham herczeg voltam s connetable;
Most csak szegény Bohun Edvárd vagyok.
De gazdagabb igy is, mint nyomorult
Vádlóim: az igazság még enyém;
Ők azt sohase’ bírták. Most meg is
Pecsétlem azt, e vérrel, mely miatt
Ők nyögni fognak egykor. Hős atyám,
Buckingham Henrik – a ki fegyverét
Első emelte a bitor Rikhárd
Ellen – mikor segélytelen futott,
Banisternél keresve menhelyet;
A gyáva szolga őt kiadta, és
Pör és itélet nélkül hulla el:
Az Isten adjon jó nyugtot neki!
Hetedik Henrik trónra lépve hős
Atyám halálát szivből fájlalá
S igaz fejdelmi szivvel adta rám
Rangját, nevét, s mintegy romok közül
Szebb létre támasztott föl. Im fia,
E nyolczadik Henrik, éltem’, nevem’,
Becsűletem’, s mi csak kincsem vala,
Most egy csapással elvevé s kiirt
E földi létből. – Meg kell vallanom:
Itéletem volt legalább, s szegény
Atyám fölött ez egy előnyt nyerém;
De annyiban sorsunk hasonlatos,
Hogy en-szolgáink, a kikben bizánk,
Ejtének el. Hitlen, czudar cselédek!
De égnek ebben is jó czélja volt.
S ti a halótól fogadjátok el
E jó tanácsot: hogyha bőkezűk
Vagytok bizalmatokkal, tartsatok
Závárt az ajkon, mert a jó barát,
Kinek od’adta kulcsát szivetek,
Mihelyt bukástok első szelletét
Megérzi, elhagy, mint a csalfa viz,
S csak ott jelen meg, hol a mélybe ránthat.
Könyörgjetek értem, jó emberek.
Elhagylak immár, súlyos életem
Vég percze itt van. Isten veletek!
S ha valamely gyászt kell beszélnetek:
Mondjátok el csak estemet. Lejárt
Időm! Az ég bocsásson meg nekem!
| (Buckingham és egész Kisérete el.) |
1. NEMES.
Oh gyászidő! Félek, nehéz leend
Az átok e tett szerzőinek fején.
Oh gyászidő! Félek, nehéz leend
Az átok e tett szerzőinek fején.
2. NEMES.
Ha herczegünk ártatlan, szörnyüség!
De én nagyobb, tán békövetkező
Dolog felől tudnék beszélni, mely
Még gyászosabb vón’!
Ha herczegünk ártatlan, szörnyüség!
De én nagyobb, tán békövetkező
Dolog felől tudnék beszélni, mely
Még gyászosabb vón’!
1. NEMES.
S mi volna az? – Sir, tán kételkedik
Bennem?
| Óvjon a nagy ég! |
Bennem?
2. NEMES.
Hűségre bizható csak.
| De súlyos egy titok s erős |
1. NEMES.
Én keveset beszélek.
| Bizza rám, |
2. NEMES.
Legyen. Minap valami suttogást
Hallott-e, hogy nejétől a király
Elválni készül?
| Bízom önben. |
Hallott-e, hogy nejétől a király
Elválni készül?
1. NEMES.
Hír ujra megszünt: mert alig, hogy a
Király fülébe ment, rögtön parancsot
Küldött a lord mayorhoz, nagy haraggal:
Hogy nyomja el ez álhirt, s a ki merné
Terjesztni, vessen rossz nyelvére zárt.
| Hallottam; de a |
Király fülébe ment, rögtön parancsot
Küldött a lord mayorhoz, nagy haraggal:
Hogy nyomja el ez álhirt, s a ki merné
Terjesztni, vessen rossz nyelvére zárt.
2. NEMES.
S pedig ez álhir csakugyan való
S naponkint új erőt kap. Bizonyos már,
Hogy a király belé kezd. A bibornok,
Vagy más valaki, közelében, az
Áldott királyné ellen, bosszuból,
Kételyt vetett szivébe, mely szegénynek
Vesztére lesz. Mondják, Campéjus, a
Toledói bibornok-érsek, e miatt
Jőn épen.
S pedig ez álhir csakugyan való
S naponkint új erőt kap. Bizonyos már,
Hogy a király belé kezd. A bibornok,
Vagy más valaki, közelében, az
Áldott királyné ellen, bosszuból,
Kételyt vetett szivébe, mely szegénynek
Vesztére lesz. Mondják, Campéjus, a
Toledói bibornok-érsek, e miatt
Jőn épen.
1. NEMES.
Ezt bibornokunk tevé!
És csak, hogy a császáron bosszuját
Tölthesse, mért nem néki adta a
Toledói érsekséget!
Ezt bibornokunk tevé!
És csak, hogy a császáron bosszuját
Tölthesse, mért nem néki adta a
Toledói érsekséget!
2. NEMES.
Fején találta ön! S nem szörnyűség,
Hogy e kegyes nő igya meg levét
A szent haragnak? A bibornok úr
Czélt akar érni: s királynénk bukik!
| A szeget |
Hogy e kegyes nő igya meg levét
A szent haragnak? A bibornok úr
Czélt akar érni: s királynénk bukik!
1. NEMES.
Irtózatos. – De nyilt hely ez nagyon
Ily tárgyakat vitatni. Többet is
Beszélhetünk majd otthon. (Mind el.)
Irtózatos. – De nyilt hely ez nagyon
Ily tárgyakat vitatni. Többet is
Beszélhetünk majd otthon. (Mind el.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
