II. SZÍN.
Előszoba a palotában.
A lord Kamarás jő, levelet olvasva.
KAMARÁS.
– „Mylord! A lovakat, melyekért nagyságod küldött, a legnagyobb gonddal kiválasztottam, betanítottam s fölszereltem. Fiatalok s szépek voltak; a legelső ménesből egész éjszakon. Mikor épen indítni akarnám Londonba, érkezett bibornok ő kegyelmességének egy megbizott embere teljhatalommal, s elütötte kezemről, azt adván okul, hogy ura kivánata előbb való bármely alattvalóénál, ha nem a királyénál is: a mi, nagyságos uram, egyszerre bedugta a szánkat. –”
Félek, hogy ugy van! Jó, hadd vegye el!
Ma-holnap ugy is minden az övé!
– „Mylord! A lovakat, melyekért nagyságod küldött, a legnagyobb gonddal kiválasztottam, betanítottam s fölszereltem. Fiatalok s szépek voltak; a legelső ménesből egész éjszakon. Mikor épen indítni akarnám Londonba, érkezett bibornok ő kegyelmességének egy megbizott embere teljhatalommal, s elütötte kezemről, azt adván okul, hogy ura kivánata előbb való bármely alattvalóénál, ha nem a királyénál is: a mi, nagyságos uram, egyszerre bedugta a szánkat. –”
Félek, hogy ugy van! Jó, hadd vegye el!
Ma-holnap ugy is minden az övé!
| Norfolk és Suffolk herczeg jőnek. |
NORFOLK.
Jó, hogy találjuk kamarás urat.
Jó, hogy találjuk kamarás urat.
KAMARÁS.
Az Isten hozta, itt, nagyságtokat.
Az Isten hozta, itt, nagyságtokat.
SUFFOLK.
Mivel van elfoglalva a király?
Mivel van elfoglalva a király?
KAMARÁS.
Magába’ hagytam, telve búskomor
Gond- s kételyekkel.
Magába’ hagytam, telve búskomor
Gond- s kételyekkel.
NORFOLK.
| Vaj’ mi gyötri őt? |
KAMARÁS.
Hogy házasságra bátyja özvegyével
Lépett: e nyomja, úgy látszik, szivét.
Hogy házasságra bátyja özvegyével
Lépett: e nyomja, úgy látszik, szivét.
SUFFOLK.
Inkább szivével ő nyomult nagyon
Egy idegen nő közelébe.
Inkább szivével ő nyomult nagyon
Egy idegen nő közelébe.
NORFOLK.
S ezt a hatalmas kárdinál-király
Tevé! E vak pap, e szerencse-fi
Kedvére forgat mindent. Lesz idő,
Hogy a király megismerendi őt.
| Ugy van. |
Tevé! E vak pap, e szerencse-fi
Kedvére forgat mindent. Lesz idő,
Hogy a király megismerendi őt.
SUFFOLK.
Adná az ég, mert addig önmagát
Sem ismerendi.
Adná az ég, mert addig önmagát
Sem ismerendi.
NORFOLK.
S mily szenteskedő
S buzgalmas e pap! Im hogy feltöré
Köztünk s a császár, királynénk nagy öcscse
Között a békét: a király szivébe
Nyúl most be, s ott veszélyt, belfurdalást,
Kételyt, halál-félelmet hiteget;
S mind ezt csupán e házasság miatt.
S hogy megnyugtassa a király szivét:
Válást ajánl; válást attól, ki mint
Gyöngy függe keblén húsz nagy éven át,
nem vesztve fényét, a ki őt nemes
Szent érzülettel, mint az angyalok a
Föld jobbjait, oly égien szerette?
Ki őt a balsors bősz csapási közt
Is áldani fogja… Nemde, szent cselekvény?
S mily szenteskedő
S buzgalmas e pap! Im hogy feltöré
Köztünk s a császár, királynénk nagy öcscse
Között a békét: a király szivébe
Nyúl most be, s ott veszélyt, belfurdalást,
Kételyt, halál-félelmet hiteget;
S mind ezt csupán e házasság miatt.
S hogy megnyugtassa a király szivét:
Válást ajánl; válást attól, ki mint
Gyöngy függe keblén húsz nagy éven át,
nem vesztve fényét, a ki őt nemes
Szent érzülettel, mint az angyalok a
Föld jobbjait, oly égien szerette?
Ki őt a balsors bősz csapási közt
Is áldani fogja… Nemde, szent cselekvény?
KAMARÁS.
Ég óvjon ily tanácstól! – Szent igaz:
Mindenki most erről beszél, de minden
Hű szív siratja. S a ki csak belát
A czélzatokba, vég okúl a frank
Király hugát találja. Tán az ég
Fel fogja nyitni a király szemét,
Mely oly soká volt húnyva e merész
Gazemberen.
Ég óvjon ily tanácstól! – Szent igaz:
Mindenki most erről beszél, de minden
Hű szív siratja. S a ki csak belát
A czélzatokba, vég okúl a frank
Király hugát találja. Tán az ég
Fel fogja nyitni a király szemét,
Mely oly soká volt húnyva e merész
Gazemberen.
SUFFOLK.
S megment e szolgaságtól.
S megment e szolgaságtól.
NORFOLK.
Van rá okunk, buzgón könyörgenünk
Szabadulásért, mert maholnap e
Hatalmas úr apródivá teszen
Mindannyiunkat. Őelőtte a
Más rangja és állása sáragyag, mit
Tetszés szerint gyúr.
Van rá okunk, buzgón könyörgenünk
Szabadulásért, mert maholnap e
Hatalmas úr apródivá teszen
Mindannyiunkat. Őelőtte a
Más rangja és állása sáragyag, mit
Tetszés szerint gyúr.
SUFFOLK.
Se szeretem, se félem őt: ez a
Credóm felőle. Mint nélkűle lettem,
A mi vagyok, nélkűle állok is,
Mig tetszik a királynak; átka, vagy
Áldása nem fog rajtam: levegő,
Mit föl se vészek. Mindig ismerém,
Jól ismerem ma is; de arra bízom,
Ki elbizottá tette: pápa úrra.
| Részemről, mylord, |
Credóm felőle. Mint nélkűle lettem,
A mi vagyok, nélkűle állok is,
Mig tetszik a királynak; átka, vagy
Áldása nem fog rajtam: levegő,
Mit föl se vészek. Mindig ismerém,
Jól ismerem ma is; de arra bízom,
Ki elbizottá tette: pápa úrra.
NORFOLK.
Jerünk be: hátha sikerül a bús-
Komor királyt nyomott kedélyiből
Valami által felderítenünk.
Tartson velünk, mylord.
Jerünk be: hátha sikerül a bús-
Komor királyt nyomott kedélyiből
Valami által felderítenünk.
Tartson velünk, mylord.
KAMARÁS.
Felsége küldött engem más-felé;
Egyébiránt sincs jól választva ez
Idő, zavarni őt. Ég áldja meg
Lordságtokat.
| Bocsánat, ő |
Egyébiránt sincs jól választva ez
Idő, zavarni őt. Ég áldja meg
Lordságtokat.
NORFOLK.
Köszönjük, kamarás úr.
Norfolk egy függönyajtót szétnyit; ott ül a Király s elmerülve olvas.
Köszönjük, kamarás úr.
| (Kamarás el.) |
SUFFOLK.
Mily bús tekintet! mily leverten ül!
Mily bús tekintet! mily leverten ül!
HENRIK.
Ha! ki van itt?
Ha! ki van itt?
NORFOLK.
| Uram, nyugtasd meg őt! |
)
HENRIK.
Mondok, ki az? Hogy mertek, egyedül-
Létembe’ háborítni? Ki vagyok én?
He?
Mondok, ki az? Hogy mertek, egyedül-
Létembe’ háborítni? Ki vagyok én?
He?
NORFOLK.
A kegyes király, ki megbocsát a
Jó indulat vétségiért. Merész
Jöttünkben államügy vezérle a
Király elé.
A kegyes király, ki megbocsát a
Jó indulat vétségiért. Merész
Jöttünkben államügy vezérle a
Király elé.
HENRIK.
Merész, valóba’! – Most
Csak menjetek. Hivatlak, ha időm lesz.
Van-é idő világi ügyre most?
Wolsey és Campejus bibornokok jőnek.
Ki jő? A jó bibornok? Oh nemes
Wolsey, szivem sebének orvosa!
Te balzsam a király lelkére! jőj.
– Légy üdvöz országomba’, tisztelendő
Tudós bibornok! Mindenem s magam
Tied. – Mylord, rád bízom, hogy szavam
Ne maradjon üres hang.
Merész, valóba’! – Most
Csak menjetek. Hivatlak, ha időm lesz.
Van-é idő világi ügyre most?
Wolsey és Campejus bibornokok jőnek.
Ki jő? A jó bibornok? Oh nemes
Wolsey, szivem sebének orvosa!
Te balzsam a király lelkére! jőj.
– Légy üdvöz országomba’, tisztelendő
Tudós bibornok! Mindenem s magam
Tied. – Mylord, rád bízom, hogy szavam
Ne maradjon üres hang.
WOLSEY.
Ohajtanók, ha felséged nekünk
Adhatna egy rövidke órai
Kihallgatást.
| Sohsem az, sir! |
Adhatna egy rövidke órai
Kihallgatást.
HENRIK (Norfolk- és Suffolkhoz).
Dolgunk van, menjetek!
Dolgunk van, menjetek!
NORFOLK (titkon Suffolkhoz.)
Ha még e pap se’ gőgös!
Ha még e pap se’ gőgös!
SUFFOLK (szintugy).
De milyen!
Magamra nem venném lelkűletét
Hivataláért! – Igy e’ nem maradhat!
De milyen!
Magamra nem venném lelkűletét
Hivataláért! – Igy e’ nem maradhat!
NORFOLK (mint előbb).
S ha igy: magam török rajt!
S ha igy: magam török rajt!
SUFFOLK (szintugy).
| Magam is! |
| (Norfolk és Suffolk el.) |
WOLSEY.
Felséged a királyoknak dicső
Példát adott, hogy lelki kételyét
Önként a szentszék bölcs itélete
Alá bocsátá. Most kinek lehet
Szava ez ellen? vagy felségedet
Ki vádolandja? Maga a spanyol, bár
Vér s kegyelet csatolja asszonyunkhoz,
Elismerendi, hogy méltányos és
Illő ez eljárás. Minden tanult
Szentszéki bíró egy itéletet
Mondhat csak ebben; és törvényeink
Bölcs anyja, Róma, felséged szabad
Kivánatára, im itélete
Tolmácsaúl e bölcs férfit bocsátá,
A szent s tudós Campéjus kardinált,
Kit ím ujonnan bemutatni van
Felségednek szerencsém.
Felséged a királyoknak dicső
Példát adott, hogy lelki kételyét
Önként a szentszék bölcs itélete
Alá bocsátá. Most kinek lehet
Szava ez ellen? vagy felségedet
Ki vádolandja? Maga a spanyol, bár
Vér s kegyelet csatolja asszonyunkhoz,
Elismerendi, hogy méltányos és
Illő ez eljárás. Minden tanult
Szentszéki bíró egy itéletet
Mondhat csak ebben; és törvényeink
Bölcs anyja, Róma, felséged szabad
Kivánatára, im itélete
Tolmácsaúl e bölcs férfit bocsátá,
A szent s tudós Campéjus kardinált,
Kit ím ujonnan bemutatni van
Felségednek szerencsém.
HENRIK.
Ölelve zárom karjaimba őt,
Hálásan a szentszék szerelmiért, hogy
Azt küldi épen, kit szivem kivánt.
| S én megint |
Hálásan a szentszék szerelmiért, hogy
Azt küldi épen, kit szivem kivánt.
CAMPEJUS.
Felség, magas kegyelmed tiszteletre
Inditja minden idegen szivét.
Kegyes kezedbe nyujtom ime át
E megbizásom’, melynek erejével
Te, York bibornok úr, mint Róma hű
Szolgája, társamul nevezve vagy,
Pártatlanúl itélni imez ügyben.
Felség, magas kegyelmed tiszteletre
Inditja minden idegen szivét.
Kegyes kezedbe nyujtom ime át
E megbizásom’, melynek erejével
Te, York bibornok úr, mint Róma hű
Szolgája, társamul nevezve vagy,
Pártatlanúl itélni imez ügyben.
HENRIK.
Méltó birák! a királynéval is
Tudatni kell jövéstek czélzatát.
– Hol Gardiner?
Méltó birák! a királynéval is
Tudatni kell jövéstek czélzatát.
– Hol Gardiner?
WOLSEY.
Volt asszonyához mindig, hogy tudom,
Most sem tagadja tőle meg, mit egy
Más rangu nő is megnyerhetne ily
Esetben: ügye mellé kitanúlt
Védőket.
| Felséged oly kegyes |
Most sem tagadja tőle meg, mit egy
Más rangu nő is megnyerhetne ily
Esetben: ügye mellé kitanúlt
Védőket.
HENRIK.
Úgy! s a legtudósbakat!
S kegyelmem arra, ki jól védi őt.
Kérlek, bibornok, hivd be Gardinert,
Titkáromat. Derék s alkalmas ember!
Wolsey kimegy s visszatér Gardinerrel.
Úgy! s a legtudósbakat!
S kegyelmem arra, ki jól védi őt.
Kérlek, bibornok, hivd be Gardinert,
Titkáromat. Derék s alkalmas ember!
Wolsey kimegy s visszatér Gardinerrel.
WOLSEY.
Csak add kezed’; öröm s kegy int feléd.
Im, a királynak adlak.
Csak add kezed’; öröm s kegy int feléd.
Im, a királynak adlak.
GARDINER.
Kegyelmességedé vagyok, ki föl-
Emelt a porbul.
| Mindörökre |
Emelt a porbul.
HENRIK.
| Jöszte, Gardiner. |
| (Magok közt beszélnek.) |
CAMPEJUS.
York érsek úr, kérem, nem Pace tudor volt
Előbb e hivatalban?
York érsek úr, kérem, nem Pace tudor volt
Előbb e hivatalban?
WOLSEY.
| De biz az. |
CAMPEJUS.
S nem volt elég tanult?
S nem volt elég tanult?
WOLSEY.
| De sőt a’ volt. |
CAMPEJUS.
Ugy, higye meg, elég rossz vélemény
Nehézlik önre is.
Ugy, higye meg, elég rossz vélemény
Nehézlik önre is.
WOLSEY.
| Hogyan, reám? |
CAMPEJUS.
Nem átalják irigy féltéssel is
Vádolni önt, hogy őt, erényiért,
Csakhogy fölebb ne menjen, szüntelen
Távol helyekre küldözé, a min
Buvában ő megőrült, s bele halt.
Nem átalják irigy féltéssel is
Vádolni önt, hogy őt, erényiért,
Csakhogy fölebb ne menjen, szüntelen
Távol helyekre küldözé, a min
Buvában ő megőrült, s bele halt.
WOLSEY.
Nyugtassa Isten! mondom mint keresztyén. –
Élő zavargót megfenyitni van
Módunk s erőnk. Bolond volt, a mig élt;
Játszá csak az erényt. – e jó fiu
Mindent parancsra tesz; én közelemben
Nem is türök mást. Testvér, higye meg,
Kisebbek által gátoltatni ne
Hagyjuk magunkat!
Nyugtassa Isten! mondom mint keresztyén. –
Élő zavargót megfenyitni van
Módunk s erőnk. Bolond volt, a mig élt;
Játszá csak az erényt. – e jó fiu
Mindent parancsra tesz; én közelemben
Nem is türök mást. Testvér, higye meg,
Kisebbek által gátoltatni ne
Hagyjuk magunkat!
HENRIK.
Azt véljük, illőbb hely, mint Black-Friars,
Nincs e komoly dologra. Ott legyen
Találkozásunk. Wolsey rendezend
Mindent, a hogy kell. – Oh uram, mikép
Fáj tisztalelkü férjnek ily szeretett
Hitvestül elszakadni! Oh de a
Lelkiismeret! Lelkiismeret! hogy oly
| Menj s kimélve add |
| Szegény királyi nőnk tudtára ezt. | (Gardiner el.) |
Nincs e komoly dologra. Ott legyen
Találkozásunk. Wolsey rendezend
Mindent, a hogy kell. – Oh uram, mikép
Fáj tisztalelkü férjnek ily szeretett
Hitvestül elszakadni! Oh de a
Lelkiismeret! Lelkiismeret! hogy oly
| Érzékeny ez! Válnom miatta kell! | (Mind el.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
