I. SZÍN.
Csarnok a palotában.
Gardiner, a winchesteri püspök jő. Apród fáklyát visz előtte. Szembe sir Lovell Tamás jő.
GARDINER.
Egy óra úgy-e, gyermek?
Egy óra úgy-e, gyermek?
APRÓD.
| Elütötte. |
GARDINER.
Ez óra már csak a szükségre, nem
Való gyönyörre: most természetünk
Nyugtot kiván s megujitást; nem azt,
Hogy elfecsérljük. – Jó éjt, sir Tamás.
Hová ily későn?
Ez óra már csak a szükségre, nem
Való gyönyörre: most természetünk
Nyugtot kiván s megujitást; nem azt,
Hogy elfecsérljük. – Jó éjt, sir Tamás.
Hová ily későn?
LOVELL.
Ön?
| Ő felségitől jő |
GARDINER.
Onnan; a „primero”-nál hagyám
Suffolkkal.
Onnan; a „primero”-nál hagyám
Suffolkkal.
LOVELL.
Én is őhozzá megyek, mig
Le nem feküdt. Isten velünk.
Én is őhozzá megyek, mig
Le nem feküdt. Isten velünk.
GARDINER.
Jó sir Lovell. – Mi baj? – Kegyed siet,
Ugy látszik; és ha meg nem sérteném,
Barátilag kérem, mi tárgyba’ jár ily
Későn? – Az oly ügy, mely – mint szellemek –
Éjfélbe’ jár, csodásb természetü,
Mint melyeket nap fényinél szokunk
Végezni.
| Ne még, |
Ugy látszik; és ha meg nem sérteném,
Barátilag kérem, mi tárgyba’ jár ily
Későn? – Az oly ügy, mely – mint szellemek –
Éjfélbe’ jár, csodásb természetü,
Mint melyeket nap fényinél szokunk
Végezni.
LOVELL.
Püspök úr, szeretem önt,
S fülére mernék bizni sulyosabb
Titkot is ennél: királynénk vajúdik,
S mondják, igen rosszul van. Féltik is,
Nehogy belé haljon.
Püspök úr, szeretem önt,
S fülére mernék bizni sulyosabb
Titkot is ennél: királynénk vajúdik,
S mondják, igen rosszul van. Féltik is,
Nehogy belé haljon.
GARDINER.
Gyümölcseért: jőjön világra s éljen;
De törzsökét, nem bánom, sir Tamás,
Ha elvesz is.
| Szivből könyörgök |
De törzsökét, nem bánom, sir Tamás,
Ha elvesz is.
LOVELL.
Tudj’ Isten, monanék
Ament reá. De szívem súgja mégis,
Hogy jó teremtés, szende nő, ki jobb
Kivánatinkra méltó.
Tudj’ Isten, monanék
Ament reá. De szívem súgja mégis,
Hogy jó teremtés, szende nő, ki jobb
Kivánatinkra méltó.
GARDINER.
Jó sir Tamás, hallgasson csak ki. Ön
Derék nemes, erényes, bölcs s velem
Egy nézetű; azért kimondom: addig
Jól nem leszünk, nem, sir, én mondom azt,
Mig Cranmer s Cromwell, jobb és bal keze,
S ő, sirba’ nincs.
| Ejnye, sir, |
Derék nemes, erényes, bölcs s velem
Egy nézetű; azért kimondom: addig
Jól nem leszünk, nem, sir, én mondom azt,
Mig Cranmer s Cromwell, jobb és bal keze,
S ő, sirba’ nincs.
LOVELL.
Két nagyja felől beszél. Cromwell maga,
Kincstári tiszte mellett, a király
Titkára s irattárnok; sőt főlebb
Fog menni még bizonynyal; az idő
majd megmutatja. Érsek úr meg a
Király jobb keze s nyelve. És ki mer
Pisszenni ellene?
| Uram, ön a királyság |
Kincstári tiszte mellett, a király
Titkára s irattárnok; sőt főlebb
Fog menni még bizonynyal; az idő
majd megmutatja. Érsek úr meg a
Király jobb keze s nyelve. És ki mer
Pisszenni ellene?
GARDINER.
Van, a ki mer; s magam kimondtam az
Ellenkező szót. Épen én, s ma is
(Megbízom önbe’, sir), fölingereltem
Tanács-urak szivét rá, minthogy ő
(Tudom, s azok is jól tudják) veszélyes
Fő-fő eretnek, mételyzője az
Országnak; ezt ők a király előtt is
Erősiték, ki hajtott annyiban
Panaszainkra (bölcs fejdelmi gonddal
Előre látva mind a sok veszélyt,
Mit okaink elébe adtak), őt
Holnapra a tanács elé hivatni
Rendelte. – Sir Tamás, mérges gyom ez;
Ki kell hogy irtsuk. Feltartóztatom
Dolgában önt! De jó éjt, sir Tamás!
| De, sir Tamás, |
Ellenkező szót. Épen én, s ma is
(Megbízom önbe’, sir), fölingereltem
Tanács-urak szivét rá, minthogy ő
(Tudom, s azok is jól tudják) veszélyes
Fő-fő eretnek, mételyzője az
Országnak; ezt ők a király előtt is
Erősiték, ki hajtott annyiban
Panaszainkra (bölcs fejdelmi gonddal
Előre látva mind a sok veszélyt,
Mit okaink elébe adtak), őt
Holnapra a tanács elé hivatni
Rendelte. – Sir Tamás, mérges gyom ez;
Ki kell hogy irtsuk. Feltartóztatom
Dolgában önt! De jó éjt, sir Tamás!
LOVELL.
Jó éjt, mylord! Szolgája maradok.
Gardiner, Apród el. A mint sir Lovell indúl, szembe jőnek Henrik király, Suffolk herczeg.
Jó éjt, mylord! Szolgája maradok.
Gardiner, Apród el. A mint sir Lovell indúl, szembe jőnek Henrik király, Suffolk herczeg.
HENRIK.
Károly, ma éjjel nem játszom tovább:
Nem rajta jár eszem; megversz nagyon.
Károly, ma éjjel nem játszom tovább:
Nem rajta jár eszem; megversz nagyon.
SUFFOLK.
Felség, maig nem is nyertem soha.
Felség, maig nem is nyertem soha.
HENRIK.
Keveset, igazán; s másszor se nyersz,
Ha a játékra áll eszem. – Na, Lovell,
Hát hogy van a királyné?
Keveset, igazán; s másszor se nyersz,
Ha a játékra áll eszem. – Na, Lovell,
Hát hogy van a királyné?
LOVELL.
Személyesen meg felséged magas
Üzenetét; de udvarhölgyei
Által beküldém. Ő felsége rá
Alázatos köszönetét üzente,
S hogy érte felséged könyörgjön azt
Esdekli
| Nem vihettem |
Üzenetét; de udvarhölgyei
Által beküldém. Ő felsége rá
Alázatos köszönetét üzente,
S hogy érte felséged könyörgjön azt
Esdekli
HENRIK.
Mit szólsz? könyörögjek érte?
Már vajudik?
Mit szólsz? könyörögjek érte?
Már vajudik?
LOVELL.
Ugy mondák hölgyei.
S hogy szenvedése majdnem oly nehéz,
Mint a halál.
Ugy mondák hölgyei.
S hogy szenvedése majdnem oly nehéz,
Mint a halál.
HENRIK.
Szegény!
Szegény!
SUFFOLK.
Terhétül őt fel könnyen s boldogul,
Hogy felségednek adjon örököst!
| Oldozza ég |
Hogy felségednek adjon örököst!
HENRIK.
Elmult az éjfél: menj feküdni, Károly!
Imádba’, kérlek, emlitsd meg szegény
Királyném állapotját. Hagyj magamra,
Mert gondjaimnak most a társaság
Terhökre volna.
Elmult az éjfél: menj feküdni, Károly!
Imádba’, kérlek, emlitsd meg szegény
Királyném állapotját. Hagyj magamra,
Mert gondjaimnak most a társaság
Terhökre volna.
SUFFOLK.
Jó éjt kivánok; majd imámba’ meg-
Említem urnőm kínait.
| Felségednek is |
Említem urnőm kínait.
HENRIK.
Suffolk el. Sir Antony Denny jő.
Na sir, mi ujság?
| Jó éjszakát. |
Na sir, mi ujság?
DENNY.
Az érseket, mikép parancsolá.
| Felség, elhozám |
HENRIK.
Ha! Canterburyt?
Ha! Canterburyt?
DENNY.
| Azt, felséges úr. |
HENRIK.
| Jó; hol van? |
DENNY.
| Várja felséged parancsát. |
HENRIK.
| Hivd csak. | (Denny el.) |
LOVELL (félre).
Jókor jövék.
Danny visszatér, Cranmerrel.
Hah! nem hallottad? El! hah!
| Ez lesz, miről a püspök úr szólt. |
Danny visszatér, Cranmerrel.
| Ti! – a csarnokbul el! |
| (Lovell késedelmezni látszik.) |
| (Lovell és Denny el.) |
CRANMER.
Mért oly dühös? Mi bősz tekintete!
Itt rossz dolog van!
| Reszketek. |
Itt rossz dolog van!
HENRIK.
Miért hivattalak?
| Nos, mylord, tudod, |
)
CRANMER.
A felséged parancsát.
| Hódolva várom |
HENRIK.
Kérlek, állj föl.
Édes derék Canterburym, jerünk,
Járjunk kevéssé itt föl és alá:
Szóm van veled. Jer, jer csak, add kezed’!
Jó lord, a szó, mi bút okoz nekem;
Sajnálom, a mit mondandó vagyok.
Kedvetlenül hallánk némely sulyos,
Mondom, sulyos panaszt, reád, mylord,
Most közelebbről, melyek arra birtak
Minket s tanácsunk’, hogy téged ma reggel
Elénk idézzünk; s mert tudom, hogy ott
Tisztázni mindjárt nem lehet magad’,
De mig további nyomozást teszünk
Feleleteid alapján, türelemmel
Kell lenned és lakásul a Towert
Fogadnod el: tanács-társunk levén
Te is, igy illik eljárnunk, különben
Nem merne senki ellened tanúul
Föllépni.
Kérlek, állj föl.
Édes derék Canterburym, jerünk,
Járjunk kevéssé itt föl és alá:
Szóm van veled. Jer, jer csak, add kezed’!
Jó lord, a szó, mi bút okoz nekem;
Sajnálom, a mit mondandó vagyok.
Kedvetlenül hallánk némely sulyos,
Mondom, sulyos panaszt, reád, mylord,
Most közelebbről, melyek arra birtak
Minket s tanácsunk’, hogy téged ma reggel
Elénk idézzünk; s mert tudom, hogy ott
Tisztázni mindjárt nem lehet magad’,
De mig további nyomozást teszünk
Feleleteid alapján, türelemmel
Kell lenned és lakásul a Towert
Fogadnod el: tanács-társunk levén
Te is, igy illik eljárnunk, különben
Nem merne senki ellened tanúul
Föllépni.
CRANMER (térdel).
Felség, mélyen köszönöm;
S örülök, alkalmat találni, hogy
Fölszórva szérűm mind fenékig és
A polyva s jó-szem váljék el: mivel
Tudom, hogy embert annyi rágalom
Mint engemet, szegényt, nem ér!
Felség, mélyen köszönöm;
S örülök, alkalmat találni, hogy
Fölszórva szérűm mind fenékig és
A polyva s jó-szem váljék el: mivel
Tudom, hogy embert annyi rágalom
Mint engemet, szegényt, nem ér!
HENRIK.
Jó érsekem. Hogy ártatlan s igaz
Vagy: e baráti szivben mély gyökért
Vert a hit. Állj föl; járkáljunk tovább.
– A boldogságos szűzre! mily csodás
Ember vagy! Azt hivém, könyörgni fogsz
Segélyemért, hogy haladéktalan
Légy szembesitve s védhessed szabad
Lábon magad’.
| Csak állj fel, |
Vagy: e baráti szivben mély gyökért
Vert a hit. Állj föl; járkáljunk tovább.
– A boldogságos szűzre! mily csodás
Ember vagy! Azt hivém, könyörgni fogsz
Segélyemért, hogy haladéktalan
Légy szembesitve s védhessed szabad
Lábon magad’.
CRANMER.
Királyom, én segélyt
Csak igaz ügyem- s enbecsűletemtől
Várok: ha ők elhagynak, magam is
Fognék örülni ellenimmel együtt
Bukásomon, mert nem tudnám magam’
Erény ne’kül becsülni. Semmi vád
Engem nem íjeszt.
Királyom, én segélyt
Csak igaz ügyem- s enbecsűletemtől
Várok: ha ők elhagynak, magam is
Fognék örülni ellenimmel együtt
Bukásomon, mert nem tudnám magam’
Erény ne’kül becsülni. Semmi vád
Engem nem íjeszt.
HENRIK.
Egész világgal? nincsen ellened?
Sok és hatalmas! úgy ármányuk is!
S nem mindig a jog s igazság szerint
Van az itélet. A rosszlelküeknek
Mi könnyü lelni hasonló gonoszt, ki
Rád esküdjék! Nem vón’ első eset!
Erősek ellenid, mondom, s szintoly erős
Rosszakaratjok. Azt hiszed, szerencsésb
Lészsz, a hamis tanúkra nézve, mint
Volt mestered, kinek szolgája vagy,
Mikor e hitvány földön járt? Menj, menj!
Neked az örvény nem veszélyes ugrás?
Magad rohansz vesztedbe!
| Nem tudod, hogy állsz |
Sok és hatalmas! úgy ármányuk is!
S nem mindig a jog s igazság szerint
Van az itélet. A rosszlelküeknek
Mi könnyü lelni hasonló gonoszt, ki
Rád esküdjék! Nem vón’ első eset!
Erősek ellenid, mondom, s szintoly erős
Rosszakaratjok. Azt hiszed, szerencsésb
Lészsz, a hamis tanúkra nézve, mint
Volt mestered, kinek szolgája vagy,
Mikor e hitvány földön járt? Menj, menj!
Neked az örvény nem veszélyes ugrás?
Magad rohansz vesztedbe!
CRANMER.
Felséged őrzik ártatlanságomat.
Különben tőrbe estem!
| Isten és |
Különben tőrbe estem!
HENRIK.
Nem hagyjuk őket sokra menni. Légy
Csak jó reménynyel, és jelenj ma meg
Előttök. Úgy ha szólnak vádaik,
Hogy téged a törvény foglyul kiván,
Csak védd magad’ erősen, mint a tárgy
Nyelvedre adja; tűzzel is! Ha tán
Szó nem segit: mutatsd föl e gyürűt,
S itéletünk alá add ügyedet. –
Lám, lám, könyez. Becsületemre, ez
Ember becsűletes! Az szűz anyára
Megesküszöm, hogy ártatlan s egész
Birodalmamban nincs ily hű emberem. –
Menj, s a szerint tégy, mint parancsolám.
Agg hölgy jő.
| Légy nyugodt, |
Csak jó reménynyel, és jelenj ma meg
Előttök. Úgy ha szólnak vádaik,
Hogy téged a törvény foglyul kiván,
Csak védd magad’ erősen, mint a tárgy
Nyelvedre adja; tűzzel is! Ha tán
Szó nem segit: mutatsd föl e gyürűt,
S itéletünk alá add ügyedet. –
Lám, lám, könyez. Becsületemre, ez
Ember becsűletes! Az szűz anyára
Megesküszöm, hogy ártatlan s egész
Birodalmamban nincs ily hű emberem. –
Menj, s a szerint tégy, mint parancsolám.
| Könyűi elfojták szavát! | (Crammer el.) |
NEMES (a színfalak mögött).
Maradjon!
No, mit akar?
Maradjon!
No, mit akar?
AGG HÖLGY.
Be kell mennem! A hír
Melyet hozok: illemmé tészi most
A vakmerőséget. – Jó angyalok
Röpüljenek rád s áldott szárnyaik
Födjék királyi szent személyedet!
Be kell mennem! A hír
Melyet hozok: illemmé tészi most
A vakmerőséget. – Jó angyalok
Röpüljenek rád s áldott szárnyaik
Födjék királyi szent személyedet!
HENRIK.
Tekinteted mutatja hiredet.
Megszabadúlt királyném? – Mondj igent,
És hogy fiúval.
Tekinteted mutatja hiredet.
Megszabadúlt királyném? – Mondj igent,
És hogy fiúval.
AGG HÖLGY.
Igen felség, igen!
S fiúval ám! – Az Isten tartsa meg
A piczi lánykát – mert leányka ám!
De majd fiúk követik. Sir, a királyné
Felségedet kivánja, hogy az uj
Kis jövevényt mutassa be. Biz egy
Tojás a máshoz nem hasonlít úgy,
Mint felségedhez ez!
Igen felség, igen!
S fiúval ám! – Az Isten tartsa meg
A piczi lánykát – mert leányka ám!
De majd fiúk követik. Sir, a királyné
Felségedet kivánja, hogy az uj
Kis jövevényt mutassa be. Biz egy
Tojás a máshoz nem hasonlít úgy,
Mint felségedhez ez!
HENRIK.
Lovell jő.
| Lovell! |
LOVELL.
| Uram! |
HENRIK.
| Adj neki száz márkát. – Nőmhöz megyek. | (Henrik király el.) |
AGG HÖLGY.
Száz márka? csak? – Az égre, többet vártam.
Pimasz legénynek kéne ennyi bér!
Többet nekem! vagy úgy pörlöm ki! Hát
Ezért erősítém, hogy a picziny
Reá ütött, he? Több kell, vagy a szót
Száz márka? csak? – Az égre, többet vártam.
Pimasz legénynek kéne ennyi bér!
Többet nekem! vagy úgy pörlöm ki! Hát
Ezért erősítém, hogy a picziny
Reá ütött, he? Több kell, vagy a szót
| Is visszahúzom. – Üssük, mig meleg! | (Mind el.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
