28. A DEÁK-EPIKA KIALAKULÁSA
28. A DEÁK-EPIKA KIALAKULÁSA
(V. KOVÁCS SÁNDOR)
(V. KOVÁCS SÁNDOR)
A középkor utolsó periódusában a hagyományos énekköltést művelő lantosok és hegedősök, valamint a deák-énekszerzők működése során egy új típusú és nagy jövőjű epikus költészet kezdett formálódni, mely azután a 16. század derekán virágzott ki. A deák-epika (históriás ének) közvetlen előzményei és stílusának kialakítói – sajátos módon – lírai fogantatású, alkalmi jellegű propagandaénekek voltak, melyek azonban epikus elemeket is bőven tartalmaztak. Tisztán elbeszélő jellegű történeti énekeket – úgy látszik – a Hunyadi- és a Jagelló-korban inkább az énekmondók szereztek, tovább őrizve még a régi magyar hősi ének számos formai vonását. E kétféle hagyomány összeelegyedéséből alakult ki az új históriás ének, mely a régebbi, népszerű történeti epikát a literátusok műköltői szintjére emelte, a lírai hangvételű időszerű propaganda éneket pedig az epikum irányába fejlesztette tovább. Líra és epika, alkalmiság és a jövőre átörökített emlékezet minden nehézség nélkül keveredhetett ebben az időben. Műfajuk ugyanis végső fokon ugyanaz: az ének (cantio), mert a középkor végén így neveztek minden dallam kíséretében előadott vagy dallamra írt anyanyelvű verset. Vallásosat és világit, epikusat és lírait, műköltőit és folklór jellegűt egyaránt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
