Solymár József (1929) (Munkaközösség)
Solymár József (1929)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Solymár József a társadalmi érdekű realizmusnak a hatvanas évek első felében tapasztalható felívelése későbbi elágazásokat előlegezett. Csak a világkép szocialista minőségének tudatossá érlelődése, a valóság új ellentmondásainak "felvállalása" és az írói tehetség szakítószilárdsága biztosította a realizmus további folytonosságát, gazdagodását. Nem kevesek útja más irányba mutatott. Voltak, akik – felismerve a saját alkati-módszerbeli "predesztináltságukat" – a dokumentum, a publicisztika (nem eleve értéktelenebb) műfajára találtak. Mások 1139írói munkássága megcsappant, válságba jutott. Solymár József útja egy harmadik "modellt" jelöl: a nagy termékenység mögött az "olvasmányirodalom", a középszerü-közhasznú-szórakoztató társadalmi próza tendenciává szélesedése áll. Nem szabad azonosítani ezt a giccsel, lényegesen más a "poétikája" és értéke. De az azért kétségtelen, hogy az írói fegyelem – Solymár által önkritikusan is szóvá tett – gyakori fellazulása és a vitatható művészi világkép a könnyebb megoldásoknak kedvezett.
A Megöltek egy leányt című első kötet (1962) írásai, filmnovellái között a korszerű munkásábrázolás lehetősége is felvillan, de már itt jellemző a drámaiság romantikus és naturalista szétoldása, s könnyű sablonok, a zsurnalizmus, az intellektuális üresség eluralkodása. Didaktikus-moralizáló történetek (Vakulástól látásig, 1962; Koronázás Csepelen, 1963; Jó emberek örököljék a világot, 1963) követik egymást. Itt válik állandó – és problematikus, a realizmus elerőtlenedését is bizonyító – írói módszerré az apokrif napló, a levelezés, az önéletrajz mint elbeszéléskeret. S itt döbbenhetünk rá leginkább, hogy a kor értelmiségi hősének "emberiségtávlatú" és személyes dilemmái mily könnyen partikularizálódhatnak írói hitel nélkül. Álmodernkedés, felszínesség, túlbeszélt erkölcstézisek gyengítik a szubjektíve mégoly őszintén akart közéleti-társadalmi mondanivalókat (Vigasztalás magamnak, 1964.) A derű és humor jóízű, bár csupán szórakoztató jellegű olvasmánnyá hangolja át a következő köteteket, például: Üdvözlet a hitvallóknak (1965), Lány útlevéllel (1967), Az isten szeretője (1968), Örökimádás (1968) és a Madonna két élete (1970).
Modern, jellegzetesen mai falusi környezetben játszódik Aranka napjai (1974) című regénye, melynek főalakja fellázad a hagyományos – vagy annak hitt – erkölcs létformái ellen, s olyan életkereteket akar teremteni, amelyben a legnemesebb eszmények, a kölcsönös megértés és szeretet uralkodnak. Jól bonyolított cselekményét filmszerű vágások, élénk párbeszédek teszik érzékletessé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
