A KONSZOLIDÁCIÓ ÉS ÉLETFORMAVÁLTÁS | A magyar irodalom története

1117A KONSZOLIDÁCIÓ ÉS ÉLETFORMAVÁLTÁS

A hatvanas évek társadalmi változásai az irodalomban is éreztették hatásukat. A gyorsan alakuló valóság arra késztette e korszak fiatal prózaíróit, hogy szembesüljenek annak mélyrétegeivel. Eszközeiket nagyrészt készen kapták, hiszen épp pályakezdésükkel egyidőben irányult az érdeklődés ismét a harmincas évek tényfeltáró irodalma felé, az új szociográfiai irodalom indulásának évei ezek. Kísérletük újszerűsége elsősorban abban áll, hogy a szociográfiai módszert a szépirodalmi ábrázolással igyekeztek szintetizálni. Ezt rendszerint úgy vélték elérhetni, hogy a kor valóságos eseményeivel – például a falu szocialista átalakulásával – szembesítették írói képzeletük szülte hőseiket, akikre rendszerint nagy szándékok voltak jellemzők. Jellegzetes példái ennek az eljárásnak Galambos Lajos ekkortájt született, nagy hatású regényei. Hasonló törekvések mutatkoznak azokban a műveikben is, amelyekben az ötvenes évek közéleti válságait mutatták be (Galabárdi Zoltán első kísérletei).

E nemzedék legtöbb tagja "az ár", a kor uralkodó poétikai irányzatai ellenében igyekezett megtalálni helyét és szerepét. Szemben az örök emberi kérdésekkel szembesülő epikával, ők inkább a kor mélyvalóságával kerestek kapcsolatot, abból igyekeztek általánosítani tapasztalataikat. Nemegyszer feltámasztották az ötvenes évek némiképp kompromittált regénytípusait, hőseik munkás- és paraszti környezetben küzdenek az emberhez méltó életforma megteremtéséért. Miközben e korban nagyhatású regények, elbeszélések születtek az egyéni lét korábban elhanyagolt és gyanakvással szemlélt területeiről, e nemzedék tagjai ismét a kollektív létre irányították a figyelmet, s azt ábrázolták változatos írói eszközökkel – de leginkább a realista stílushagyomány szellemében –, milyen feszültséget indukál a rohamosan változó technikai kultúra az emberi tudatban, melyet évszázadok kötöttségei határoztak meg. Rendszerint drámai csomópontok köré építkeztek, az ábrázolás modernsége leginkább a kihagyásos szerkesztésben mutatkozott meg. Nem ritka, hogy objektívebb távolságtartással, gazdag tényanyagra támaszkodva mutatták be egy-egy tájegység változó minőségű életét (Thiery Árpád), a munkásság átalakuló életformáját (Baráth Lajos), a fiatalság múltját és jelenét (Bárdos Pál, Jávor Ottó) s a nők társadalmi helyzetét (Fenákel Judit).

Változó szokások, átalakuló erkölcsi szemléletmód és magatartás, anyagi vonatkozásban gazdagabb lét – ezek az itt tárgyalt írók epikájának legfontosabb mondanivalói, s ami ezekből természetesen következik: egyfajta nagyon is kritikus állásfoglalás azokkal az újraéledő kispolgári, magánéleti szférákba húzódó morális jelszavakkal szemben, melyeknek ártalmaira fokozott nyomatékkal irányították a figyelmet a szaktudományok is. Részben ezeket megelőzve, részben velük párhuzamosan hozta e nemzedék híradásait a változó magyar valóságból. Életművük még korántsem lezárt, néhányan közülük tartós alkotói válsággal küzdöttek, ami azonban nem jelenti pályájuk lezárulását, inkább erőgyűjtésként értelmezhetjük, hiszen a hétköznapi élet új és új nyitott kérdéseket vet fel napjainkban is, melyekkel az övékhez hasonló felelősségvállalással érdemes szembesülni.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me