Tabák András (1938) (Munkaközösség)
Tabák András (1938)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Tabák András alig múlt el húsz esztendős, amikor megjelent figyelmet és érdeklődést kiváltó első novelláskötete, a Szól a sziréna (1960). Különös, kicsit romantikus, reményvesztett, de elszánt kitartással a lélek békéjét és a boldogságot kereső hősei sokféle változatban példázzák sorsukkal, hogy még a reménytelenségen, a pillanatnyi gyengeségen is úrrá lehet az igaz emberség és a nemes 1148eszményekbe kapaszkodó kitartó hűség. Mily csüggedten téblábol például odahaza a leszerelése utáni első napon Feri, mikor meghallja, hogy Gizi már nem szereti, mással jár jegyben. S mikor megismerkedik Körösztössel, aki hozzá hasonló, egyszerű ember, s tanító szeretne lenni, mégsem tud rá haragudni. Érzi, hogy a másik fiú is tiszta szándékú, az is szeretettel közeledik a lányhoz (Felhők). S látszólag milyen nagy kerülővel talál rá a lélek megnyugvására Bordács, A kontyos lány című elbeszélés középkorú főhőse! Neki is joga lenne a boldogsághoz, hiszen felesége elhagyta, s élete azóta oly sivár és egyhangú. Mégis le tud mondani a lányról fiatalabb munkatársa kedvéért. És épp ez a gesztus példázza, hogy Tabák András hősei a nehéz körülmények között is tisztán és érintetlenül őrzik a lélek érzékenységét.
Pedig az író sokszor meglehetősen ember- és jellempróbáló körülményeket teremt figurái teherbírásának próbájául. Kicsit tételszerű Gúzsbakötve (1961) című regénye például újabb történelmünk egyik legnehezebb, legellentmondásosabb időszakában, 1955-ben és 1956-ban játszódik, s egy gyári kollektíva életének szűrőjén át mutatja be, milyen fontos a hűség, melyet e gyár munkásai, értelmiségijei őriznek szívükben, s amely képessé teszi őket, hogy az egymásba kuszálódott történelmi erővonalak mentén is helyesen tudjanak tájékozódni, s megőrizzék mindazt, amit addig teremtettek. "Hát együtt vagyunk… Bizony hamarabb is megtehettük volna" – mondja a regény befejező lapjain az egyik munkásszereplő. Még dörögnek az ágyúk, még bizonytalan minden, de ez a pár szó már a közösség termékeny erejét példázza.
Tabák András hősei soha nem a könnyű utat választják, vállalják a küzdést, a nehézségeket, csakhogy érintetlenül őrizhessék magukban mindazt, amit ők az élet vezérlő eszményeinek vallanak. Ezt a gondolatot példázatszerűen is kifejti a Kakas Aszklepiosznak (1963) című kötet címadó elbeszélésében. Szókratészt nem lehet megfélemlíteni s megvesztegetni sem. Mert ha nem vállalná a halált, ha egyetlen gesztussal nem dobná oda életét, hogy megóvhassa mindazt, amiért élt és alkotott, nem volna értelme létének. Mint ahogy az író tanítása szerint a kockázat vállalása nélkül, a kisszerűség köreiben megragadva egyetlen ember életének sincs értelme, senki nem fejtheti ki magából legigazibb tehetségét és hivatását.
A kritikusok szinte kivétel nélkül rámutattak arra, hogy Tabák András rendkívül gazdag életismerettel építi fel műveit, ábrázolásmódja azonban kicsit egyhangú, s a problémáknak sem mindig hatol a legmélyére.
A tudatos írói elmélyülés bizonyítéka Sargasso-tenger (1965) című regénye, melynek végső célját úgy fogalmazza meg, hogy "a felszabadulás objektív ténye csak akkor válhat lehetőségből teljes megvalósulássá, ha a kívülről jött szabadsághoz az emberhez méltó belső szabadság is társul. Ez hosszú folyamat, és csak a szocialista rend szívós és tudatos tevékenységével valósítható meg. És amíg meg nem valósul, addig, amit a sóvárgó ember földnek lát, csak Sargasso-tenger marad, a szárazföld káprázata."
A Sargasso-tenger tehát a múlttal való szembenézés tudatos kísérlete, s mint ilyen, abba a hatalmas regényfolyamba illeszkedik, mely a második világháború után alakult ki, s kivételes remekműveket is felszínre hozott. A háború utolsó két 1149évét egy öt-, majd hatéves kisfiú szemén keresztül látjuk, akinek apja egyik napról a másikra munkaszolgálatra kényszerül. Hiába igyekszik anyja és környezete eltitkolni előtte a valót, finom idegrendszerével megérzi, hogy neki magának is meg kell változnia, s hűnek kell maradnia ahhoz, aki oly hirtelen szakadt ki életéből, az édesapjához. S e sokszor torkot szorítóan hiteles, igaz gyermeki harc végül megtenni eredményét, arra figyelmeztetve az olvasót: ha mi magunkban nem őrizzük meg a gyermekek tiszta hitét, sosem fogjuk megóvni a legszebb és legnemesebb eszményeket.
A regény ábrázolásmódja is jelentős fejlődést jelez Tabák András pályáján. A finom belső monológok, a film montázs-technikájának mértéktartó, de a fontos pillanatokban hitelesen ható átvétele azt jelzi, hogy az igényes tartalomhoz sikerült adekvát formát is teremtenie.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
