A Jumbo 16 napja
A Jumbo 16 napja
A világsajtó az eddigi „legprofesszionalistább” légi kalózoknak nevezi őket, s névtelen-arctalan alakjukhoz fűződik az eddigi leghosszabb túszdráma. A géprablók – akikről máig nem tudni, hányan voltak eredetileg, s kaptak-e váltást az első leszállás után (az iráni Meshedben) – 112 személyt ejtettek túszul a kuvaiti légitársaság 422-es számú, Bangkokból hazainduló járatán. A francia és amerikai nagykövetség ellen elkövetett merényletek miatt kuvaiti börtönökben fogva tartott 17 társuk szabadon bocsátását követelték. A Boeing–747-es óriásgép 16 napig tartó kálváriája (Bangkok–Larnaca–Algír útvonalon) végül is 1988. április 20-án, a böjti hónap, Ramadán második napján ér véget; ekkor szabadul az utolsó 23 utas (köztük 2 nő: a mintegy 1200 tagú kuvaiti uralkodócsalád tagjai) és a személyzet. (Állítólag szerencsés kimenetel ez – csakhogy egy kuvaiti tisztet és egy tűzoltót meggyilkoltak.)
Kuvait mindvégig szilárd és hajthatatlan, nem teljesíti a követeléseket; a szíriai csapatok nem engedik leszállni a Jumbót a bejrúti repülőtéren, hiszen az utasok nyomtalanul „eltűnhetnek” a síiták lakta déli negyedekben, gyarapítva a túszok számát; Larnaca és Algír csak a legutolsó vészhelyzetben ad leszállási engedélyt. A géprablók nem érnek el semmit, elszigetelődnek, de sikerül alámerülniök a terrorizmus alvilágába, s ki tudja, mikor bukkannak elő ismét.
Az utóbbi két évtized krónikájához sajnos szervesen hozzátartozik a hijacking. („Háj Dzsek!” – ezzel a felkiáltással térítették el a csempész banditák a teherautókat az amerikai szesztilalom idején.) Manapság is előfordul gépkocsi-, busz-, hajó-, sőt vasútiszerelvény-eltérítés is, de a legdrámaibb események a levegőben játszódnak le. Tudatosan kihasználják a repülés törékenységét és védtelenségét: hogy egy óriásgépen több száz utas is tartózkodhat. Kellően dramatizál a tömegkommunikációs eszközök, elsősorban a rádió és televízió nyújtotta egyidejűség: röpködnek a határidők, ultimátumok, feszül a húr.
Az első gépeltérítést 1930-ban, Peruban jegyezték fel; köztörvényes bűntettel, rablással állt összefüggésben. A II. világháború után mindenféle jegyben követtek el géprablást. Párizs repülőgép-eltérítés útján ejtette fogságba az algériai szabadságharc több vezetőjét, még az ország függetlenségének elismerése előtt. Kubában felkelők ragadtak el egy gépet Batista diktátortól a Sierra Maestra hegyvonulatai közé. A hidegháború időszakában három magyar vonatkozású hijackinget jegyzett fel a krónika. 1951 februárjában előbb egy PO–2-est, majd egy JAK–11-est raboltak el disszidálási szándékkal, később egy Szombathelyre tartó LI–2-es fedélzetén (akkor még voltak belföldi légi járatok) szabályos tűzharc robbant ki. Csaknem mindenki megsebesült, és a gép, jelentős sérülésekkel, a bajorországi Ingolstadtban landolt.
A repülőgép-eltérítések csúcskorszaka 1969–1972 közé esik (ekkoriban 75 gép az átlag). A modern terrorizmusnak ez az időszaka főként a Közel-Kelet politikai szélsőségeinek talajáról sarjadt; palesztin csoportok, iszlám fundamentalisták és más szervezetek akarták így követeléseiket érvényesíteni és a figyelmet magukra irányítani. Az Egyesült Államokból több gépet térítettek el Havannába, a tettesek között voltak a latin-amerikai gerillamozgalmakkal rokonszenvezők, a vietnami háborúellen tiltakozók, bűnözök és fogyatékos elméjűek…
Az összehangolt intézkedések, a megszigorított biztonsági vizsgálatok, a felháborodott világvisszhang nyomán hamarosan megcsappant a légikalózkodás. Az eltérítések, ill. eltérítési kísérletek száma: 1983 – 38; 1984 –28; 1985 – 27; 1986 – 11; 1987 – 13 eset. Jól működik Kuba és az Egyesült Államok megállapodása: gyakorlatilag megszűntek a „havannai járatok”, s a palesztin mozgalom szinte egyöntetűen elhatárolja magát az ilyen terrorcselekményektől. Ugyanakkor Abu Nidaltól az Iszlám Dzsihadig maradtak még minden terrorcselekményre kész erők, de történtek „állami eltérítések” is. (Az amerikai légierő Szicíliában leszállította az Achille Lauro nevű olasz luxushajó eltérítőivel Egyiptomból Tunéziába tartó gépet; az izraeliek egy Líbiából Damaszkuszba tartó repülőt, amelyen palesztin vezetőket sejtettek.)
Nincsenek csodaszerek. Egyaránt szükség van reálpolitikára, következetes erőfeszítésekre és mindenek előtt nemzetközi összefogásra. Ma már a terrorizmus és főként a légikalózkodás elleni harc állandó napirendi pont az ENSZ-ben és más fontos nemzetközi tanácskozásokon. A hijacking olyan eszköz, amelyet semmi fajta cél sem szentesíthet – nem lehetnek „bocsánatos bűnök” vagy kivételek. (Washington az ismételt szovjet kívánalmak ellenére sem adta ki pl. az Aeroflot belföldi járatát eltérítő s közben egy stewardesst meggyilkoló litván testvérpárt.)
A kuvaiti Jumbo 16 napja sajnos újra igazolta, hogy mindenkit érhet eltérítés. Csak közös, nemzetközi fellépés hozhat eredményt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
