Biológiai sokféleség
Biológiai sokféleség
A becslések szerint Európában 2500-nál több élőhely-típus található, amely 215 ezer fajnak ad otthont, s ezek több mint 90 százaléka gerinctelen. E fajok jelentős részét a kihalás fenyegeti: a halak 52 százaléka, a hüllők 45 százaléka, az emlősök 42 százaléka, a kétéltűek 30 százaléka és a madarak 15 százaléka veszélyeztetett. Európa 12 500 magasabb rendű növényfélesége közül 21 százalék veszélyeztetett, bár az ismeretek szerint eddig csak 27 faj halt ki. Veszélyeztetett növényfajták a legnagyobb százalékban Szlovákiában (36 százalék), Hollandiában (35 százalék) és Romániában (legalább 30 százalék) találhatók.
A világ más részeihez viszonyítva az Európában élő fajok száma viszonylag alacsony, de a veszélyeztetett fajok aránya magas. A természetes ökoszisztémák, amelyek az állat- és növényfajok nagy hányadát képesek megtartani, leginkább a régió határain maradtak fent: messze északon, Kelet-Európa egyes részein és a Földközi-tenger medencéjében. Ez utóbbi dicsekedhet a fajok legnagyobb sokféleségével a régióban, míg Kelet-Európában különösen sok őshonos faj található. Nyugat- és Közép-Európában a természetes ökorendszerek ritkásak és szétdarabolódtak, itt találhatjuk a legnagyobb százalékban veszélyeztetett fajokat is.
Védett területek. Európa valamennyi országa megalkotta a természetmegőrzésre kijelölt helyszínek védelméről szóló jogszabályokat, bár néhány földközi-tengeri és közép-kelet-európai ország e vonatkozásban kissé lemaradt. Csak az Orosz Föderációban több mint 65 millió hektár nemzeti park és a védett terület. Európában a több mint 40 ezer védett terület kétharmadát az 1972-ben tartott stockholmi konferencia óta nyilvánították védetté, 1982 óta ez a terület újabb 10 millió hektárral egészült ki.
Az erdők a biológiai sokféleség igen fontos tárolóhelyei, és központi szerepet játszanak a vadon élő állatfajok megőrzésében. Ennek szellemében például Szlovénia létrehozta a természetes erdő-rezervátumok hálózatát (ebben találhatunk több mint 100 éve háborítatlan erdőt), és bevezette az úgynevezett ökocellák egyedi élőhelyrendszerét a különleges fajok védelmére.
A védett területek kijelölése nem garantálja automatikusan a sikert; összességében Európában a védett területek kezelése nem képes az általa képviselt ökorendszerek intenzitását megőrizni.
A part menti és tengeri ökorendszerek óriási számú és sokféle fajnak, köztük madarak millióinak nyújtanak élőhelyet. Európa ökológiai jelentőségű tengeri és part menti helyszínei többségének nincs védett státusa: a dobrisi értékelés számára megvizsgált 135 helyszín közel fele tekinthető veszélyeztetettnek a part menti fejlesztések miatt. Franciaországban például a természetes part menti területek 1 százaléka veszik el évente; 1976 óta azok 15 százaléka tűnt el, mára pedig a francia Riviéra 90 százaléka beépült. Az intenzív monokultúrás erdészeti és mezőgazdasági gyakorlat a biodiverzitás mindkét típusára káros hatással volt.
Az európai biológiai sokféleséget a tömegturizmus (főleg a partokon és a hegyvidékeken), a mezőgazdaság intenzívebbé válása (legelők és vizes területek), a vízminőség romlása (édesvíz és part menti ökorendszerek), a gazdasági haszonérdekeltségű erdőgazdálkodás (erdők), valamint az ipari, szállítási és energetikai irányelvek (partvidékek, nagyobb folyók, hegyvidékek) befolyásolják.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
