VI. Articulus a tilalomrontásról.
VI. Articulus a tilalomrontásról.
Sokféle szín és praetextus* alatt szokott gyakoroltatni a tilalomrontás, mert nemcsak azt lehet tilalomrontásnak tartani, a ki marháját szántszándékkal a más vetésére, fűvére, kertjébe vagy szőlőjébe önként elcsapja, hanem azokat is, a kik vigyázatlanságuk miatt más tájról oda mennek, ilyenek a következők:
Ürügy.
1. A kik tavaszszal, míg a közönséges csordák ki nem hajtatnak, a marhájokat vagy magokra elcsapják, vagy valami azokkal nem bíró gyermekekre bízzák.
2. A kik tavaszszal marhájokat a tilalmasba vetések között való rétekre szoktatják, a melyek aztán úgy a tilalmasra szoknak, hogy nyáron által a pásztorok meg nem tudják tartani.
3. A kik sertésekkel a mások rétjét turkáltatják.
4. A kik a tavaszi szántás alkalmatosságával az őszi vetések között szántván, marhájokat széltében szabadon bocsátják.
5. A kik kerítésben tartani szokott telkeiket, rétjeiket, szőlőjöket jó kerítéssel nem tarthatják és az által még a pásztorság alatt levő marháknak is útat adnak a tilalmasra való menetelre.
6. A kik nyáron át marháikat, sertéseiket a közönséges pásztor 381eleibe nem jártatják, hanem vagy szabadon csapják, vagy imitt-amott velök a tilalmas szélébe, vagy pedig annak közepébe is bebujkálnak.
7. A kik úgynevezett cserepes malaczokat vagy malaczos koczákat vagy hízó sertéseket tartanak házuknál berekesztetlenül, a melyekkel már az is sokszor megtörtént, hogy a bölcsőben levő ártatlan gyermekeket megmocskolták vagy megették.
8. Kik azt praetendálják helytelenül, hogy ő nekik szabad a tilalmasban levő rétjeiken marháikat legeltetni, helytelen gondolat az, mert ha az egynek szabad volna, úgy mindennek szabad volna és ha minden a maga marháját a maga tilalmasban levő földjén legeltetné, volna-e ottan aztán tilalmas? De hát melyiknek van okossággal biró marhája, a mely tudná a maga gazdája földjének a határát, hogy meddig szabad neki menni és meddig nem? Ki mer arról jót állani, hogy marhája mellett levő cselédje el nem alszik, vagy hogy marhája a bogaraktól vagy egyébtől megszelesedvén, széjjel ne futkározzék, de ha mindezek meg nem történnek is, igazság-e az, hogy valaki a maga learatott vagy lekaszált földjéről a tilalmasnak felszabadulása előtt felétesse a sarjút, azután mikor a tilalmas felszabadúl, az ő földjén a más marhája semmit se találjon, az ő marhája pedig a másén legeljen.
9. A ki szüreti alkalmatossággal vagy azután is a maga marháját a szőlő kerítésén belül elcsapja s azokkal a mások oltoványát prédáltatja, szőlőtőkéjét tapodtatja.
10. A kik hordás alkalmatosságával a maga marháit még a behordatlan levő gabonák és búzák közé elcsapják, mintha magának olyan kiterjedésű táblája volna, melybe a másoknak való kártétel nélkül jártathatná dolgozó marháit.
Ezekről azért tétettek e következendő rendeletek:
1. Azoknak a marháik, valakik a fennebb írt módon való tilalomrontásban találtatnak, egyenesen a közelebb levő vármegye tisztjéhez hajtassanak be, onnan pedig ki ne adattassanak addig, míg akár fizetésről kezeslevelet nem adnak, a tilalomrontásért pedig a parasztok 12 pálczaütéssel, a nemesek pedig ugyanannyi forinttal meg nem büntettetnek.
2. Hogyha valaki a kerülőt ily alkalmatossággal megtámadná, az ha nemes ember lészen, a vármegyei tisztségnek azonnal bejelentessék, hogy fiscaliter leendő prosequáltatás végett 382recomendálhasson* a tkv. ns. vármegyének, ha pedig paraszt ember lészen, ez elfogattatván, kisértessen a közelebb levő vármegyei tiszthez, onnan pedig a vármegye börtönébe és ezt kell cselekedni ugyanazokkal is, a kik a tilalmasban a kerülők előtt elszaladnának és a behajtást ekkép gátolnák meg.
Az ügynek hivatalból való folytatását ajánlhassa a vármegyének.
3. A kiknek a házuknál tartott sertéseik volnának és a bírák vagy akármely szomszédnak egyszeri megintésére be nem rekesztetnék és mind szüntelen rekeszben nem tartanák, a bírák azt megbecsültetvén, adják el olyan embernek, a ki vagy berekesztve, vagy pásztor előtt akarja tartani, az árát hites tanúk előtt a volt gazdájának visszafizetvén.
4. A bírák tavaszszal parancsolatot adván ki a szőlők, telkek, rét és porgolát gyepűknek három nap alatt való elkészíttetéséről, azokat azon terminus előtt járják is el s a kinek készen nem lenne a kertje, először ugyan az eddig praxisban volt szokás szerint négy garassal büntessék meg és újra harmadnapot tévén annak elkészítésére, akkor ismét járják el és a kinek akkor is rossz volna kerítése, azt mint tilalomrontót, a parasztot ugyan kötözve küldjék a közelebb levő tiszthez, a hol megkapja a 12 pálczáját, a nemes embert pedig ugyanoda bejelentvén, tartozzék azon vármegye tisztje azonnal kimenni és a 12 frt büntetést desumalni.*
Fölhajtani, megvenni rajta.
5. Ekképen a tilalmastartó kertek felállíttatván, kötelességűl tétessék a mezei és szőlőhegyi kerülőknek, hogy azokra úgy vigyázzanak, hogy ha erőszak által rés tétetik rajtok és urát nem tudják adni, azt magok tartoznak 12 pálczabüntetés alatt becsinálni, ha pedig a réscsináló embert vagy marhát fel tudják adni, akkor azok vagy azon marhák gazdái (ha nem, ha a marha pásztor előtt veszett el), úgy büntettessék, mint tilalomrontó, ha pedig a kert magában a régiség miatt avúlna vagy rokkanna le, akkor a kerülő azon kert gazdájának jelentse meg, a ki is a tilalomrontás büntetése alatt azonnal megújítani tartozik.
6. Ennekutána csak azok a tilalomról behajtott marhák adattatnak ki, a hajtópénz és kár megfizetése mellett, a melyek a pásztor előtt elkóborolnak, vagy a gazdájának minden hibája nélkül ment a tilalomba.
7. Ha valakinek olyan tilalomba szokott marhája volna, hogy 383azt teljességgel a csordában tartani nem lehetne és a legjobb kerten is berontana, az olyat a gazdája tartozik vagy eladni, vagy kötve tartani, különben a bírák egyszeri megintés után becsűljék meg és adják el a mészárszékre, ennek a becsült árát a volt gazdájának visszafizetvén.
8. Observaltatott az is, hogy a bírák a kárt csak félbe szokták becsűlni, azért intetnek 12 pálczabüntetés alatt, hogy igazán becsűljék.
9. Hordásnak idején pedig a helység bírái köteleztetnek legelőbb egy darab helyről közel a faluhoz a termést eltakarítani, hogy ottan a dolgozó marhák legelhessenek és nem lesz szabad másnak senkinek is behordásig másutt a keresztek és boglyák között éjszaka szabadon bocsátani marháit, sőt nappal is csak azoknak, a kiknek olyan nagy táblái vannak, hogy mások kára nélkül bocsáthatnák el ottan dolgozó marháikat.
10. A falusbírák pedig, ha ezen rendelések ellen vigyázatlanságban találtatnak, pálczabeli büntetést szenvedjenek.*
Jakab Elek említi, hogy az országos levéltár erdélyi osztályában vannak a krasznavármegyei constitutiók ily czím alatt: Constitutiones Cottus Krasznensis ab anno 1705 usque annum 1775 latae. Mondja továbbá, hogy a nevezett műből kimaradtak Szilágy-Somlyó 1–24 pontból álló statutumai, melyekkel 1669-től 1785-ig élt, közigazgatási ügyekben szabályúl használt és egy másik statutuma 1–19 pontból, melyet szőlőhegyeiben és határain való rendtartásban használt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
