A Bajoni családról. | Turul 1883-1950

A Bajoni családról.

Az oklevéltár derék szerkesztője Géresi Kálmán egy értekezéssel nyitja meg a III. kötetet: «A Bajoni család krónikája» cz. a. Jogczímét ennek a Bajoniaknak a Károlyiakkal való rokonsági összeköttetése képezi. Ugyanis az utólsó Bajoni leánynak Kenderessy Boldizsártól származó leánya (Mária), Bosnyák Tamásnak lőn a felesége (1600.) – s így a gr. Károlyi Sándor felesége dédanyjának az anyja volt.

A Bajoniaknak a XV. és XVI. században a nevezetesebb szerepet vitt nemesi családok közé tartoztak. Törzsfészkük a biharmegyei Nagy-Bajom falu volt. A XIV. század első felében kezd a Sartivan-Vese nemzetség kötelékeiből kibontakozni s erősebb családi önállóságot kezdeni. A XVI. század elején érik el virágzásuk tetőfokát, midőn törzsfészkükön megerősített kastélyt építenek, a mely a Biharmegyében nagy hatalomra jutott család nagykiterjedésű birtokának középpontját képezte.

Az első Bajonival, Lászlóval, 1350-ben találkozunk, ki ekkor Dömötör váradi püspökkel pörlekedik a nagybajomi birtok egy része felett. Ebben a perben látjuk szerepelni 1423-ban Bajoni Györgyöt is, János fiát.

György felesége Oháti Katalin volt, ennek testvére pedig Sztáry (Esztári) Imréné. Nevezetes házasság, mert mind az Oháti-, mind a Sztáry-féle birtok ezen a réven szállott később a családra. Az Oháti birtokok végzetteljes módon, mert az Oháti család utolsó férfi tagját, Jánost, a Bajoni György fiai, István és László, ölték meg, «ut dicitur causaliter», valószínűleg valami czivódásban.

Kardjukat azonban nemcsak a rokon, de az ellenség ellen is tudták forgatni. Bajoni István egyike volt Hunyadi János legvitézebb fegyvertársainak, sőt úgylátszik bizalmas híveinek. A török ellen Hunyadi mellett harczolt embereivel. Hunyadi, Bajoni István hű szolgálatait kiemelte és méltányolta, midőn 1452-ben ráírt a debreczeniekre, hogy az István úr jobbágyait a városba telepíteni ne merjék. Hogy érdemekeit még inkább növelte később is, következtethetjük abból, hogy Mátyás király mindjárt uralkodása kezdetén neki és Gecsei Györgynek adományozza Csege-Szentmiklóst, még atyja idejében tett hadi szolgálataikért, melyekben «magoknak kedves testvéreiknek, rokonaiknak és hű szolgáiknak nem csekély vérök hullásával, életüket és vagyonukat nem kimélve, a pogány török ellen» vitézkedtek.

A család fentartói István fia, Miklós – és ennek fiai, János és Benedek lőnek. István másik fia, István, nagyváradi kanonok volt.

Bajoni János és Benedek a XV. század végén és a XVI. század elején szerepelnek, gyarapítva mind a vagyonát, mind tekintélyét a családnak. Mindkét testvér szoros barátságban állott Verbőczy Istvánnal, s ez a barátság, Zápolya János legbefolyásosabb hívével, vagyonszerzési tekintetben is nagyon előnyös volt. Ennél az összeköttetésnél fogva nyerte meg Benedek a gazdag Bodó Ferencz és Ráskay Erzsébet leányának, Annának, a kezét is.

A Verbőczyvel való barátság politikai tekintetben is mutatkozik; a Bajoniak Zápolyának legbuzgóbb hívei közé tartoznak. A mohácsi csata előtt a várakozó Zápolya mellett ott találjuk Bajoni Benedeket is (János már ekkor nem élt). A mohácsi csata után a tokaji gyűlésben ő az egyik főfő szerepvivő. Gazdagságát (Istvánfi szerint) jellemzi, – a király kérdésére, hogy van-e pénze? János királynak adott ama felelete, hogy ő ugyan az aranygyűjtésben sohasem fáradozott, de van száz olyan alattvalója, a kiktől szükség esetén egyenként ezer aranyat kaphat. A ki ennyi pénzzel rendelkezett, annak könnyű volt a birtokszerzés, a királyoknak adott kölcsön szép zálogbirtokokat juttatott a kölcsönző kezére. Így küld Grittinek Konstantinápolyba 1534-ben 600 ftot Tetétlen birtokára.

Bajoni Benedeket többnyire János király környezetében látjuk. Ott volt 1529-ben, midőn János király Soliman előtt tisztelgett a mohácsi mezőn. Ott volt a Gritti által összehívott országgyűlésen 1532-ben, s a János királyhoz küldött követek egyike lőn. Midőn a király megnősült, Izabella főudvarmesterévé tette s az ő és Pöstyéni Gergely gondjaira bízta nejét és Budavárát, midőn maga Erdélybe ment. Hűsége jutalmáúl kapta 1536-ban bánkai –, s 1539-ben a magvaszakadt Torday család birtokait.

János király és Verbőczy (1542.) halálával Bajoni Benedek kénytelen volt Ferdinánddal is összeköttetésbe lépni, megtartván a mellett hűségét Izabella iránt is. Erre Benedek urat feleségének Ferdinand ditiójában fekvő birtokai készítették. Említettük már, hogy felesége egy előkelő tolnamegyei úr Bodó Ferencz leánya volt, a ki 1510-ben Anyavára és a hozzátartozó nagy birtokokra nőágra is kiterjedő 39adományt nyert. Bodó Ferencz bécsi fogságában bekövetkezett halála és fia Farkas elhunyta után a tolnamegyei birtokok Bajoni Benedeknére voltak szállandók; anyja után pedig a Ráskay örökség: Fülek vára és tartozékai egy része. De a Ráskay örökséget hatalmasúl elfoglalta Bebek Ferencz, kinek felesége szintén Ráskay leány (Dorottya) volt. A tolnamegyei birtokok is veszendőbe indúltak, a Bodó családdal rokon valkóvári Allya Mátyás szerzett magának a Bodó fiág kihaltakor az anyavári jószágokra adományt.

Bajoni Benedek 1547-ben meghalván, az anyavári jószágok visszaszerzése fiaira háramlott. Három fia és két leánya maradt utána; de 1560 körűl nem él közűlök csak István, János és Zsófia. István a Tiszán túli birtokokat kezeli, János a Bodó-örökség megmentésére vállalkozik s átköltözik a Dunántúlra lakni. Legjobbnak látta Zrínyi Miklós szolgálatába lépni Szigetvárában, a melynek védelmi körében feküdtek az anyavári birtokok is, melyeket most Allya Kristóf az elhalt Mátyás fia bírt. – Allya Kristóf is Zrínyi mellett harczolt s így annál inkább érezte Bajoni János, hogy neki hadi érdemekkel mintegy második jogczímet kell szereznie birtokaira, Allya Kristóffal, sőt magával Zrinyivel szemben is, a ki Szigetvár költségei fedezésével részben magának foglalta azokat.

A perlekedő felek 1564. jan. 3-án a zalavári convent előtt olyan egyezségre léptek, hogy Bajoni és Allya az anyavári birtokokon megosztozzanak; de Bajoni János még ez év április havában visszavonta azt az esztergomi káptalan előtt, azt adván mentségűl, hogy arra az egyezségre Zrínyi Miklós unszolásai által elcsábítva és rászedetve volt rábírható. Ekkor már Zrínyi bírta az Allya Kristóf jogczímén elfoglalt birtokokat.

A Bajoni család szerencsecsillaga kezdett elhomályosúlni. István 1565 őszén meghal. A tiszántúli birtokok Jánosra szállottak, a ki állandóan Zrinyi alatt harczolt s Szigetvárában teljes hadi felszerelést tartott. – A tiszántúli birtok átvételekor 1566. márcz. 1-én ő is a végrendeletet tesz, testvére Zsófia javára; s azzal siet vissza Szigetbe hadnagyi tisztéhez. Az ő napjai is meg voltak számlálva. Szigetvár dicső védelmében részt vett s ott esett el ő is a kirohanásnál Zrínyi oldala mellett. A «Zrinyiasz» is megemlékezik futólag róla:

Hoz horvát Radivoj száz legényt ezután
Eztet százzal követi Bajoni Iván.*

* Szigeti Veszedelem 5. ének 58. v. sz.

Jánossal kihalt a Bajoniak fiága. Egyetlen nőtagja maradt Zsófia, a kinek első férje Pásztóhy János, második Kenderessy Boldizsár egri alkapitány, a harmadik Serényi Mihály bodókői kapitány volt. Az elsőtől három, a másodiktól egy gyermeke származott, Kenderessy Mária, a kinek második férje volt Bosnyák Tamás füleki kapitány. Bajoni Zsófiának ez a leánya volt a gr. Károlyi Sándor felesége dédanyjának az anyja. Ez képezi a rokoni összeköttetést a Károlyiak és a Bajoniak között.

Álljon itt szemléltetőűl az oklevéltárból családfája is a Bajoniak főágának:

Bajoni Pál; Iktor (Hektor) 1330 körül; László 1350; János 1390 körül; György 1423; neje Oháti Katalin; István 1438–1460; László; István váradi kanonok (?); Miklós; János; Benedek, neje Bodó Anna; Ferencz; István † 1565.; János † 1566.; Katalin Dobó Domokosné; Zsófia 1. f. Pásztóhy János 2. f. Kenderessy Bold. 3. f. Serényi Mihály.

A Károlyiak rokoni összeköttetésének illustrálására a Bajoniakkal, közli szerkesztő Bosnyák Tamástól lemenőleg a genealogiai összeköttetést is Károlyi Sándorig illetőleg nejéig. Kár volt a nevek mellé itt is évszámot nem tenni, mert bár csak egy évszázadról van szó, de öt generatiot látunk e század keretében egymást felváltani.

* * *

Térjünk vissza az oklevéltárra magára.

Heraldikai szempontból a három szép műmelléklet, a három színes nyomatú czímerkép vonja magára figyelmünket. Az egyik Athaki Bosnyák Jakab czímere 1526-ból, melyet II. Lajos királytól kapott. A nemesség-megújító és czímeradományozó levélben a czímer nincs körűlírva, de hívatkozás van az oklevél elején rajzolt czímerrel. A czímer: a paizs kék mezejében görbe kardot tartó kar, a kardon levágott turbános és fehér strucztollas vérző törökfej; a renaissance paizs fölött csőr-sisak fehér strucztollal. A paizst tarka foszlányok körítik; az egész aranyos keretbe van foglalva, damascirozott piros alapon.

A másik czímerkép Radnyáki Bosnyák Márkét ábrázolja 1544-ből. – Ferdinánd czímeradomány levele elmondja, hogy nemességet adományoz Bosnyák Márknak és fiának, fivéreinek és utódainak azon érdemekért, melyeket Márk különféle hadjáratokban saját ügyei elhanyagolásával, élete koczkáztatásával és vére hullásával szerzett, így midőn 1528-ban a török Bécset fenyegette, midőn Budán ostromolta, s más török és Zápolya elleni hadakozásokban, továbbá midőn Eszék alatt vitézűl harczolván, több sebet kapott s midőn 1541-ben Székesfehérvár mellett harczolva, 40Török Bálinttól elfogatott s Konstantinápolyba hurczoltatott, de onnan szerencsésen megszabadúlt. Az adományozott czímert így írja körűl az oklevél: A paizst széltében két részre osztja egy természetes színű folyó. Az alsó rész piros mezejében három különböző magasságú szikla emelkedik ki; a paizs felső részében kék mezőben féltestével kiemelkedő természetes színű ordító oroszlán [kiöltött vörös nyelvvel], ballábával a félholdat tapodja, a jobban három zöld pálmaágat tart feje fölé; az oroszlán feje fölött [ a rajzban: farka fölött, a paizs bal szögletében] arany csillag. A sisak felett aranykoronán ugyanolyan féltesttel kiemelkedő oroszlán, ballábával [az okmány szövegében, bizonyára tévedésből, jobb láb «pede dextro» áll] a félholdat tapodja s a jobban három pálmaágat tart; a czímert különböző színű foszlányok veszik körűl.

A harmadik Balázsdeák Márton czímerét ábrázolja 1563-ból. Ferdinánd Balázsdeák Márton gyulai vitézét a török ellen szerzett hadiérdemeiért megnemesíti, fivéreivel és rokonaival egyetemben. A nemeslevél és a czímerrajz következőkép írja le és ábrázolja a nyert czímert: a hosszában kétfelé hasított paizs alját zöld mező foglalja el. A bal oldali rész aranysárga mezejében vörös ruhás keresztyén vitéz áll, jobbjában vágásra emelt kardot tartva, a jobb oldali rész kék mezejében sárga ruhás török szalad; a paizs felett arany koronából ugyanolyan keresztény vitéz emelkedik ki féltesttel, jobbjában kivont karddal; a foszlányok kék, sárga és piros színűek.

Családtörténeti szempontból nevezetes a végrendeletek sorozata. Így a Somlyai Báthory Annáé 1557-ből, a ki előbb Drágfy Gáspárnak, majd Báthory Györgynek volt neje. Birtokai örökösévé egyetlen fiát, Báthory Istvánt (a későbbi országbirót) rendeli, nem feledkezvén meg Báthory András, Kristóf (a későbbi fejedelem) és István (a későbbi erdélyi fejedelem és lengyel király) és más atyafiairól sem. Ezt követi Csaholyi Ferencz végrendelete 1559 és 1567-ből; a Bajoni Jánosné 1566 márczius 1-ről, melyben két Szigetvárban levő lováról is tesz említést; Károlyi János testamentoma 1566-ból, Balassa Menyhérté, a hirhedt pártosé, 1568-ból, melyen egyetlen fiát, az erdélyi fogságban levő Istvánt, teszi örökösévé; Károlyi Zsigmondé 1570 körűl; Balay Kálmáné 1576-ból; Özv. Csaholyi Ferenczné Károlyi Fruzsináé 1580-ból, melyben öcscsének Károlyi Mihálynak többek közt «egy ezüst sótartót, kin az karoly czímer» van, hagyományoz; egy «ezüst aranyazott pogán pénzes kannát» pedig Sarmasági Gáborné kis leánykájának.

Vetésy Péter végrendeletének az alján több (rajzban is közlött) gyűrűs pecsét látható, melyek közűl a két első a két Vetésyé s rajtok tisztán kivehető a karoly, a mi azt bizonyítja, hogy a karoly madár a Kaplyon nemből származott családoknak közös czímere vala.

Legérdekesebb a Serényi Mihály, bodókői várúr (a Bajoni Zsófia harmadik férje) végrendelete 1591–99-ig többszörös toldásokkal. Látjuk ebből a végrendeletből, hogy ő mostoha leányát, a többször emíltett Kenderessy Máriát öcscsének Serényi Ferencznek «akarta szerezni» (nőűl), de Bajoni Zsófia asszony semmiképen nem akará. Ha ez a házasság valósúlt volna, a Bajoni birtokok a Serényiekre, nem Bosnyák Tamásra szállandottak vala s most alig emlegetnők a Bajoniakat a Károlyiakkal való rokonság révén. Serényi végrendeletében azért nem feledkezik meg nejéről, Bajoni Zsófiáról, de Boldogkő várát Ferencz öcscse fiára, a kis Mihókra hagyja, a kinek 20 éves korában, vagy «ha ifjú leszen akkor is elméjében» 22 esztendős korában adja atyja a várat kezébe. Említést érdemel mint curiósitás, de úgy is mint a XVI. század gondolkozás és nevelés módját jellemző adat, Serényi Mihály rendelkezése ifjú örököse neveltetése felől:

«Úgy tanítsák Mihókat, ki jó legyen, kinek soha ne engedjen, hanem üttön üssék minden órában, tanítsák, ne gyengéltessék, legyen szolgáló ember benne és jó erkölcsű, isteni félelemben neveljék hazug cselefendi ne legyen, és hazájáért soha életét ne szánja, így az isten is naponként mindenütt megáldja, és itt ez világon is jó híre neve leszen; az másvilágon is, ha jó hírrel törökön hal meg, itt ez árnyék világból örök dicsőségre megyen, az angyalokkal együtt vígad… Csak ne legyen részeges… Verfelét (= Würfl, koczka), kártyát, házsártot soha pénzbe ne játszék, ha nem akarja, hogy isten az mi kevés jószágot neki adott, kezéből ki ne csúszszon».

E végrendeletek, az ingóságok lajstroma (a mi szintén sok tanúlságot nyujt), s a magán levelezések nagy része, e kötetben már magyar nyelven írvák; közel száz darab, az összes oklevelek mintegy negyedrésze. A legrégibb magyar levelek közűl, mint nyelvtörténeti és irástani érdekességek, három darab phototypikus facsimilében is közölve van függelékűl (1510, 1512 és 1549-ből), az utólsó, Károlyi Lőrincz karolyos gyűrűpecsétével.

Ennyit a kötet beltartalmáról.

A külsőségekről, a szerkesztés, publicálás módjáról is elismeréssel és méltánylattal szólhatunk. A részletes és pontos név- és tárgymutató dicséretet érdemel; hasonlókép a levéltári bő anyag megválasztásában tanúsított gondosság és kritika.

De legyen szabad egy megjegyzést és figyelmeztetést tennünk némely oklevél kipontozott helyeire nézve. Az oklevelek közlésénél, a szakadás, elmálás, elmosódás, vagy bármi okból olvashatlan szavak helyét pontozás által szoktuk jelölni. Ez minden oklevélkiadó előtt ismeretes szabály s természetesen 41Géresi úr is követi. De az is elfogadott és szokás által szentesített szabály, hogy a közlőnek meg kell próbálkozni a hiányzó szavak kisütésével s azokat szögletes zárjelben (mert a közönséges zárjel a szövegben levőt jelenti) közölni kell. Mert a mi feladatunk s sokkal könnyebb nekünk, a kik oklevelekkel szakszerűen foglalkozunk, analogiák, az értelem s más kritériumok segélyével pótolni a pótolhatókat, – mintsem az okleveleket olvasó vagy használó, sokszor nemszakértő közönségnek. A t. szerkesztő úr erre is kiterjesztő itt-ott figyelmét; de nem következetesen és nem a kellő mértékben. Így hogy példát hozzak fel a facsimilében közölt oklevélen egy kerek fehér folt (mint az előbbiben is) bizonyára szakadást és így az abba eső betűk hiányát jelenti. S íme, a hiányos szavak betűi a facsimilén ki vannak pótolva s a szöveg közlésének sincsenek zárjellel megjelölve. Így a facsimile nem felel meg teljesen a diplomatika hűségnek, sem a közlés a publicatio correctségének. Lám az első facsimilén a szakadás nincs kitoldva (s ez a helyes!) s a szövegben (szintén helyesen) a hiányzó betűk zárjel (bár nem a hiányt jelző szögletes, csak közönséges zárjel) között állanak.

De lássuk a kipontozásnál követett eljárást.

Athaki Bosnyák Jakab czímerlevelében (160. l.) van egy kisütött zárjeles szó, és van hét kipontozás. Pedig e hét hiányos hely közűl legalább négyet-ötöt teljesen kiegészíthetünk, részint ugyanebből az oklevélből, még inkább pedig a Radnyáki Bosnyák Márk stilaris kifejezésekben hason formula alapján készűlt czímerleveléből. Mert a királyi cancellariákban állandó formulák szerint stilizáltak, s egyik a másikból pótolható. Így az «a …… bili sangvine»-ből legalább a [no] bili pótolható lett volna; az a ..…» valószínű, hogy a[ntiqua] volt, mert régi nemességünkre másutt is történik hivatkozás. A «quibus ………. nobiles» az oklevél más hasonló helyeiből pótolható «quibus [alii veri] nobiles»-re. Az «……… …… atis coloribus», a másik czímerlevél hasonló kifejezéséből pótolható [«distinctis et adpropri]atis coloribus»-ra. Az «ex certa nostre maiestatis ………………… isque» ugyanaonnn «[scientia authoritat]isque-re. Végűl a «more aliorum armis ……….»: armis [utentium]-ra.

A 289. lapon több ilyen kitöltést találunk és pedig ügyes kézzel, de mégis maradt egy kipontozott hézag, a mi könnyű szerrel pótolható. «Unacum universis op ……………. ibus, praediis, portionibus»-t olvasunk. Az op-ot első tekintetre látjuk, hogy oppidis volt, s a mint pár sorral alább olvassuk, hogy «oppida, possessiones, portiones»; kétségtelenné válik előttünk, hogy amott is «op[pidis possession]ibus állott eredetileg az oklevélben.

De nemcsak analogiákból, néhol a hiányzó szavak az értelemből is kisüthetők. Így a 377. l. Berendy György levelében, melyben tudatja fia halálát, a pontozás így volna pótlandó: «Az más híten temetém el, kit az úristen nagy kedvönk szerint adott vala, de [nem engedte] ű szent felsége, hogy sokáig er[vendjünk e] ki». Alább pedig «az kegyelmed [levelét] meghozták, kit egynihányszor mego[lvast]am» stb.

Mindezek, ha nem is valami nagyon lényeges dolgok, de az észszerű oklevél-közlés kivánalmai közé tartoznak s az oklevelek használhatóságát emelik.

Helyén valónak láttuk itt ezeket megjegyezni, midőn egy példányszerűnek elismert publicatióval állunk szemben. Ezek a derék szerkesztő érdemét nem csökkentik ugyan, de ha a további köteteknél ezekre is kiterjeszti figyelmét, a közlendő oklevelek használhatóságát és becsét ez által is csak emelni fogja.

SZÁDECZKY LAJOS.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me