A beczkói ág.
A beczkói ág.
Beczkó vára és mezővárosa a XVI. század végén még jelentékeny erősség volt, mert nem csak a vár erős bástyákkal, hanem a mezőváros is kőfallal és sánczokkal vétetett körül. Midőn a török hatalom mindinkább észak felé terjeszkedett, a várurak védelme alá sok nemes telepedett meg Beczkón. Így tett Szombathy György is 1597-ben, kinek neve a következő (1598) évi nemesi összeírásba fölvétetett.
A beczkói nemesek összeírásaiban azon sajátosság mutatkozik, hogy általában csak két osztályba soroztatnak: az egyik osztályt képezte a «dominium», melybe a jobbágyokkal biró földesurak tartoztak; a másik osztályba soroztattak a «curialisták» vagyis nemesi házat és telket biró és ezt (jobbágyok helyett) zsellérekkel miveltető nemes kisbirtokosok, továbbá az «armalisták» vagyis birtoktalan, katonáskodó vagy hivataloskodó nemesek, és a «testimonialisták», kik birtokuk vagy czímereslevelük elveszése után csak megyei bizonyságlevéllel igazolták nemességüket és az armalisták módjára éltek. Ezen háromféle nemesek a beczkói összeírásokban 1598-tól 1650-ig «Armales», 1658–1688-ig «Nobiles», 1690-ben «Nobiles unius curiae», 1696–1730-ig «Curialistae», 1751–1765-ig «Possessorium habentes» közös czímek alá soroztattak; tehát a sorozat és a fizetett «taxa» számából kell megitélni, az illető sorozatban meddig terjednek a curialisták nevei, és hol kezdődik a birtoktalan armalisták és testimonialisták sorozata. Minthogy pedig a Szombathy család tagjai a második osztályban rendesen első, második, ötödik vagy hatodik helyen említtetnek és csak 1625-ben mint «árvák» állanak a nyolczadik helyen, világos, hogy ők kezdettől végig «curialisták» vagyis jómódú kisbirtokos nemesek voltak Beczkón.
Szombathy György alig telepedett le Beczkón, már két év mulva, 1599 őszén, nagy veszélyben forgott többi nemes társaival együtt. Ibrahim török fővezér tatárokkal bővített seregét a Vág folyóhoz küldvén, maga Nyitra táján táborozott. A Vágnál pusztító török-tatár csapatok megtudván, hogy a pőstyéni fürdőben sok vagyonos beteg tartózkodik, ezeket megrohanták, kirabolták, a gyöngébbeket leöldösték, 92az erősebbeket rabságba hurczolták; Bor falut felgyújtván, szintén kirabolták, Baloghy János és Vizkelethy Pál nejét és gyermekeit magukkal vitték, a falu lakosságának nagy részét leöldösték. Innen Beczkó ellen indultak és már az alsó fal kapuját döngették, midőn a beczkói nemesség részvéte és vezetése mellett a lakosság erős védelmet fejtett ki az ostromlók ellen. Ekkor a következő nemesek laktak ott családaikkal: Ruttkay Péter, Bársony Imanuel, Pikulay István, Rakolubszky János, Vincziczky Fülöp, Dobrusovszky Venczel, Ürmény János, Maloveczky János, Rederis János, Vilcziczky István, Horny András; Kőszeghy Márton, Simonfy Ferencz, Kun János, Nevedy Bálint, Szombathy György, Kardoss Miklós, Fóriss Gáspár, Pozsgay György, Rácsay Miklós, Turóczy György, Falussy Miklós és Szemenyey János, összesen 11 földesúr, 12 curialista és armalista; a kisbirtokosok közt Szombathy György ötödik.
Ezek fegyveres embereikkel a törököt Beczkótól elűzvén, az ellenség a Nádasdy család birtokait pusztítá; Kosztolánt, Verbót és más helységeket felgyújtván, a lakosokat rabságba hurczolták és barmaikat elhajtják. Ezután a Thurzó család mezővárosait, Galgóczot, Privigyét, Prónát, Bajmóczot pusztították és rabolták. A beczkóiak magas várukból éjjelenként irtózva nézték az égő falvak lángjait és az így megvilágított nép kínzását és elhurczolását. Mindez 1599 október havában történt.*
Istvánfy, Historiarum de rebus hungaricis libri 34. L. 31.
Hatodfél év mulva új veszély fenyegette Beczkót. Bocskay István egyik hadtestének vezére, Rédey Ferencz 1605 tavaszán könnyű szerrel bevette Trencsén várát és átadá Illésházy Istvánnak.* Ezután Nagy-Szombat ellen indult, mely a császáriak előtt bezárta kapuit, de Rédeynek megnyitá; innen Dengeleghy alvezér Morvaországba csapott át, honnan Szakolcza ellen indult, mely szintén bebocsátá őt; de Beczkó megmaradván a király iránti hűségben, bástyái, kőfalai és sánczai mögött erős védelemre készült, és így az ostromtól megkiméltetett.*
Istvánfy, lib. 34. – Kazy, Historia R. Hung. 1737. 47. l.
Istvánfy, lib. 34. – Kazy, 48. l.
Ezen háboruk bevégzése után született Szombathy János néhány nővére mellé. Az anya nem sokára meghalt, utóbb az atya Szombathy György is elhunyt, kiskorú árvákat hagyván maga után. Az 1620., 25. és 30-iki összeírásokban ez áll: «Orphani Georgii Szombathy». Tehát 1630 után lett János nagykorúvá, és 1658-ban: «Nobiles in oppido Beczkó: Andreas Tarnóczy, Stephanus Horvath, Georgius Kun, Johannes Baranyay, Josephus Pantaleon, relicta Nicolai Györkess, Joannes Szombathy» a hetedik helyen említtetik és utána még 14 curialista és armalista következik.
Ennek fia volt Szombathy II. János «Buchet» jelzővel az 1659. és 1660-iki összeírásokban, tehát fiatal korában, míg az 1666., 70., 88. és 89-ikiekben a jelző elmarad. A Buchet vagy Buchač szláv szó megfelel a német «Haudegen» fogalmának; valószinűleg kemény vitéz volt ő harczban, melyet 1652-ben Nagy-Vezekénynél a törökök ellen, vagy 1657-ben Galicziában a svédek ellen tanúsíthatott.
Ezt követte fia Szombathy III. János az 1690-iki összeírásban ily sorozat- és jelzővel: «Nobiles unius curiae: Nicolaus Szadeczky, Stephanus Tarnóczy senior, Caspar Nevedy, Josephus Tarnóczy senior, Caspar Nevedy, Josephus Heliades, Joannes Hegykő seu Szombathy.» Az 1696-ikiban: «Cuiralistae oppidi Beczkó: Stephanus Tarnóczy senior, Joannes Szombathy, orphani sororis ejus,» utánuk még 17 curialista és armalista. Az 1697-ikiben első helyen Szombathy; az 1698-ikiban Georgius Szokoláczy után (2-ik helyen) Joannes Szombathy, az 1699-ikiben szintén így; ezek után még az 1709., 10., 13., 14., 15-iki összeírásokban említtetik Joannes Szombathy a curialisták között mindig a «Hegykő» jelző nélkül, tehát csak fiatal korában adták neki ezen jelzőt, megkülönböztetésül atyjától, ki a «Buchet» jelzőt kapta. Ennek már nejét is megtudjuk a beczkói anyakönyvből. Házassága 1680 körül történhetett dezseri Dezsericzky Katalinnal, a ki Beczkón meghalt 1727 márczius 15-én.
Ezek fia Szombathy György született Beczkón 1695 szept. 29-én; de 1720-ban még anyja «Relicta Joannis Szombathy» van a nemesek jegyzékébe írva. György neve az 1730-iki összeírásokban mint «curialista», 1751, 65 és 68-ban a «possessorium habentes» sorában jön elő József fiával együtt. Szombathy Györgyről tudjuk, hogy nőül vette Száky Juditot Beczkón 1721 január 26-án, kitől nyolcz gyermeke született; azután szomorú évei következtek: idősebbik fia József fiatal nejével 1747-ben Komárommegyébe költözött át, 1748-ban Anna-Mária nevű leánya, 1749-ban otthon maradt egyetlen fia meghalt, és így már öt leányával kellett a háztartását vinnie. Tiz évi özvegység után nőül vette özvegy Marázné Sztanyó Evát, a kitől azután ismét három leánya született, kik közől a tiz éves Judit 1771-ben meghalt. Végre 1773 julius 4-én ő is elhunyt, özvegyét és hét leányát hagyván maga után. Az özvegy a legfiatalabbik leányt Erzsébetet férjhez adta 1786-ban és ezentúl veje Roszinszky János osztá meg vele a háztartás 93gondjait. Az özvegy elhúnyt 1795-ben és vele a Szombathy név Beczkón kihalt; de Komárommegyében ismét elterjedt.
Szombathy József, a beczkói Szombathy György és Száky Judit fia, született Beczkón 1725 márczius 14-én; nőül vette hliniki Hliniczky Katalint és vele Komárommegyébe költözött át 1747-ben. Tiz évig Szőnyön lakott, azután Ácson telepedett meg. Midőn már tiz gyermeke volt, Trencsénmegyétől atyja által nemesi bizonyság-levelet vett ki 1764-ben, melyet még ugyanazon évben Komáromban kihirdettetett. Ezen nemesi bizonyságlevél magyar fordításban így hangzik:
«Mi Trencsén vármegye egyházi főrendeinek, ország zászlósainak, nagyjainak és nemeseinek közönsége emlékezetül adjuk, hogy midőn mi septuagesima vasárnap előtti folyó 1764. év február hó 18-ik napjára eső szombaton szabad királyi Trencsén városában, közgyüléseink és törvényszékünk régóta kirendelt helyén, ezen vármegyénket tetemesen érintő és érdeklő némely fontos és nyilvános ügyek elintézése végett föntírt napra ide kitűzött és hirdetett közgyülésünkben vitézlő mosóczi Kőszeghy László helyettes alispánnal, szolgabiráinkkal és esküdteinkkel együtt megalakultunk és összeültünk vala: ekkor megyénkbe kebelezett Beczkó mezővárosban székelő vitézlő Szombathy György úr előttünk személyesen megjelenve, az iránt esedezett, hogy miután az ő fia Szombathy József további szerencsét próbálván, e vármegye kebeléből tek. Komárom vármegyébe, nevezetesen pedig Ács nevű helységbe átköltözött és ott állandóan megtelepedett vala, hogy nem csak itt, de az említett tek. Komárom vármegye karai és rendei előtt is ugyanazon fiának nemesi jogosultsága nyilvános legyen, az ő igazi és kétségtelen nemességéről mint ezen vármegyében régóta Beczkó mezővárosban székelő nemes Szombathy családból törvényesen leszármazónak vármegyénk hiteles pecséte alatt bizonyságlevelet kiadni és átjuttatni méltóztassunk. Minthogy pedig az igazságos kérést megtagadni nem lehet, tehát valamint bizonyos, hogy folyamodó tényleg Beczkó mezővárosban székelő Szombathy György mindig, még őseiben is, valódi és kétségtelen nemesi jogosultsággal élt és tényleg él, mint ezt, valamint vármegyénk régebbi jegyzékei és jegyzőkönyvei tanusítják, úgy a legujabb 1754-iki nemesi összeírás is, melybe folyamodó György tényleg élőnek van bejegyezve, feltűnteti, akkép világos, hogy az ő tek. Komárom vármegyébe átköltözött fiát Szombathy Józsefet hasonló nemesi jogosultság illet. Kinek kétségtelen nemességéről ezen vármegyénk hiteles pecsétével megerősített bizonyságlevelünket kiadni és engedélyezni határoztuk. Kelt föntirt 1764. év február 19-én Trencsénben folytatva tartott közgyűlésünkből. (P. h.) Ordódy Kristóf említett tek. vármegye rendes alispánja mk., Miticzky József helyettes szolgabiró mk., Birovszky József szolgabiró mk., Bachó István szolgabiró mk., Baross Gáspár alszolgabiró mk., Redéky Miklós esküdt mk., Kvassay András esküdt mk., Piacsek János esküdt mk., Vály László esküdt mk. Olvasá, javítá és kiadá Ugronovics István t. Trencsén vármegye rendes jegyzője mk.*
Az eredeti latin fogalmazvány megvan Trencsénmegye levéltárában: Protocollum V. Expeditionum 1764. Mint alapbizonyítvány átvétetett a család későbbi nemesi bizonyságleveleibe is.
Szombathy József tizenkét gyermeke így következtek egymásután: János (1748), Erzsébet (1750), Ferencz (1752), István (1754), György (1756), Julianna (1758), Teréz (1760), József (1761), Péter (1762), Rozália (1763), Sándor (1765) és Mihály (1768). Mindnyájan házasságra jutottak és családot alapítottak.
Ezen nyolcz fia számára 1792 márcz. 28-án Komárommegyétől nemesi bizonyságlevelet vett ki, mely nagy pergamen-íven, a családnevek arany betűkkel írva, latin nyelven állíttatott ki.*
Az 1792-iki nemesi bizonyságlevelet Komárommegye részéről aláírták: Bajcsy János alispán, fajkürti Kürthy Sándor szolgabiró, csejtei Csejtey István szolgabiró, kajali Arady László esküdt, Vörös Mihály esküdt, felső-galléri Hajnal Gáspár kir. tanácsos, táblabiró; kiadta tajnai Tajnay Antal megyei első főjegyző.
Szombathy József neje hliniki Hliniczky Katalain meghalt Acson 1792 okt. 19-én; utána négy év mulva a férj is elhunyt ugyanott 1796 augusztus 20-án. Ácson közös sírban nyugosznak.
Szombathy József nyolcz fiági és négy nőági utódai közől fiágon már csak Sándor családja van életben; tehát csak erről szólunk.
Szombathy Sándor, Szombathy József és Hliniczky Katalin fia, született Ácson 1765 nov. 18-án. Huszonhat éves korában, 1792 febr. 19-én nőül vette Jankó Annát, nemes Jankó József leányát, enyedi Jankó Mihály nejének nemes Jankó Katalinnak unokahugát, kitől Mihály, Katalin, Ferencz és Anna gyermekei születtek. Az anya meghalt 1819 aug. 30-án, az atya pedig 1828 márcz. 17-én, mind a ketten az ácsi közös sírban nyugosznak. Fiágon csak Ferencz utódai vannak életben.
Szombathy Ferencz, Szombathy Sándor és Jankó Anna harmadik gyermeke, született Ácson 1796 márczius 21-án; Komáromban, Tatán és Győrött végezte iskoláit. Nőül vette Barbay Ágnest, ns. Barbay István és ns. Kovács Erzsébet leányát, a ki anyai ágon báró Szapáry Péter nővérétől Szapáry Katalin Radossich Ferencz komárommegyei alispán nejétől származott. Hét gyermeke született: Ágnes (1818), Ferencz (1820), József (1823), Károly (1824), Ignácz (1827), Antónia (1829) és Veronika (1831). Ezek mindnyájan önállóságra és házasságra jutottak. Maga és fiai számára Komárom megyétől nemesi bizonyságlevelet vett ki 1832 szept. 9511-én és ezt egy év mulva Fehérmegyében is kihirdetteté, midőn ez a következő záradékot nyerte:
«Tettes Ns. Fejér Vármegyének 1833-ik esztendei December 18-án folytatva tartatott Köz Gyülése alatt e’ jelenvaló Nemesi Bizonyság Levél felolvasás által a Tiszti Ügyész megegyezésével Közönségessé tétetvén, az ebben megnevezett Ns. Szombathy Ferentz ‘s ennek Ferentz, Jósef, Károly és Ignátz fiai a Megyebeli Nemessek sorába bé irattattak. Jegyzé Zlinszky István mk. T. Ns. Fejér Vármegye 2-ik Al Jegyzője.»
A további nemzedékek a leszármazási táblán láthatók.
94Szombathy Gergely (Gregorius Tyrnaviensis). Szepesmegye jegyzője (1567–90), alispánja (1591–97), követe 1603–4.; Szombatky György (Georgius Szombathy) a beczkói ág alapítója 1597–1618.; Szombathy Gergely (Gregorius Szombathy) Olmüczben akadémiai tanuló 1605. A nagyszombati ág alapítója.; Leányok.; I. János Beczkón. 1630-ig árva. 1630–59. családfő.; Láeny.; II. János («Buchet» jelzővel) Beczkón családfő 1660–89.; András 1646 a pozsonyi kir. kamara hites jegyzője. 1652 Nagy-Szombatban Szente János után örököl. Ezen ág kihalt.; III. János («Hegykő» jelzővel) Beczkón 1690–1717. (Dezsericzky Katalin) † 1727.; Anna Szombathy (Steph. Markó al. Gombár) † 1696 előtt.; Katalin, sz. 1694 † 1721. (Szily István).; II. György, sz. 1695 † 1773. I. Száky Judit (1720–48). 2. özv. Marázné Sztanyó Éva (1759–95).; Julianna. (Matus János).; I. Borbála 1721.; Anna-Mária sz. 1723 † 1748.; József sz. 1725 Beczkón, † 1796 Ácson. (n. Hliniczky Katalin † 1792 Ácson). (Nemesi bizonyságlevele kihirdetve Komáromban 1764).; Julianna sz. 1727.; Katalin sz. 1729.; Leány sz. 1731.; Mária sz. 1734.; István sz. 1737 † 1749.; 2. Judit sz. 1761 † 1771.; Erzsébet sz. 1764. (Roszinszky János) 1786.; Judit sz. 1771.; János sz. 1748 † 1807. (Torma Éva).; Erzsébet sz. 1750. (Kovács Fer.); Ferencz sz. 1752 † 1799.; István sz. 1754 † 1809. (Paulik Borb.); György kasznár gr. Zichynél.; Julianna (Farkas Józs.); Teréz (Mátyásy József).; József sz. 1761.; Péter sz. 1762.; Rozália (Jankó András) esk. 1785.; Sándor sz. 1765 † 1828. (ns Jankó József láenya Anna) esk. 1792 † 1819 Ácson.; Mihály sz. 1768 † 1836. (Falk Anna).; András sz. 1783 † 1864 cs. és k. kapit.; Károly sz. 1792 † 1842.; Ignácz sz. 1794 † 1850.; László † 1846. (Reger Erzs.); Borbála † 1830. (Landesz István).; Erzse (Kugler János).; Ferencz plébános † 1835.; György †; Antal †; Károly †; Erzse (Écsy Pál).; Janka (Száraz Andr.); Mihály Huttinger Erzse.; Katalin. (Regensburger János).; Ferencz sz. 1796 † 1863. (Barbay Ágnes † 1864.) Nemessége kihird. Székes-Fehérv. 1833.; Anna. (Szücs Pál).; Ede (Lakos Bora.); Leányok.; Erzse. (Kugler József).; János. (Balogh Erzs.); Ágnes sz. 1818 (él). (Stolmár Sebestyén †).; Ferencz plebános † 1871.; József † 1888 orvosdoktor (Klaszy Ida).; Károly (él) nyugalm. tanár. (1. Ranolder Jozefa. 2. Bátory Mária).; Ignácz sz. 1827 (él) jogdoktor, ny. kir. tanár. (1. Ranolder Katalin. 2. Onczay Etelka).; Antonia † (Mülner Pál †).; Veronika (él). (Takács József †).; István (él) bölcseletdoktor, kir. tanár. (Csorba Emma).; Fanny † 1890. (Vecsey Tivadar) † 1890.; Teréz (él). (Gódor Gyula).; István.; Katalin.; László.; Béla.
A család római katholikus, melyből egyházi férfiak is származtak; a fiágból Szombathy András domonkosrendi perjel (1313), Szombathy Ferencz plebános Gönyőn († 1835), másik Szombathy Ferencz plebános Csobánkán († 1871); a női ágból Ranolder János püspök Veszprémben († 1875), Ranolder Károly plebános Beremenden († 1866), Barbay Alajos esperes-plebános Öttevényen (él) és Onczay Géza plebános Német-Kéren (él); a benedekrendből Barbay Kolumbán († 1842), Kovács Willebald († 1855) és Jankó Bódog († 1858); a kegyesrendből Dezsericzky Incze latin történetíró († 1765).
A család czímere: kerek pajzs, rajta kék mezőben jobbra néző, ágaskodó, kettős farkú arany oroszlán, jobb karmával görbe kardot villogtatva; a pajzs fölött sisak öt ágú arany koronával, a koronában könyöklő vaspánczélos jobb kar jobbra vágó görbe kardot villogtatva; a sisakdísz és pajzstakaró jobbról vörös-arany, balról kék-ezüst.
(A családfát lásd a megelőző lapon.)
Dr. SZOMBATHY IGNÁCZ.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
