Magyar viseletképek czímeres-leveleinkben.
Magyar viseletképek czímeres-leveleinkben.
Irta Dr. Szendrei János. 105 képpel. Budapest, 1892. 8-r. 48 l. A hazai czímeres-levelekben rejlő nagybecsű történelmi anyagot eddigelé kevéssé méltányolt szempontból, mint a magyar viseletek elsőrendű forrását tette tanulmánya tárgyává Szendrei János, társulatunk vál. tagja, a ki a Magyar Nemz. Múzeum és az országos levéltár több százra menő gazdag armálisgyűjteményét buvárolta át, hogy festett czímerképeikből a régi viseleteket feltűntető adatokat összegyűjtse s a magyar costume-tan javára értékesítse. Minő jelentékeny hiányon volt hivatva segíteni e vállalkozásával, azt a costume-tani irodalomról bevezetésként adott ismertetésből olvashatjuk ki, mely szerint az eddigi művek forrásai között a czímeres-leveleknek igen kis hely jutott. S hogy fáradozásait mily kedvező eredmény koronázta, mutatja a czímeres-levelek tekintélyes száma, a melyek Szendrei tanulmányához felhasználható anyagot szolgáltattak. Az általa ismertetett 96 czímeres-levél között a mohorai Vidffy (1418.), Moghi (1418.), Jersay (1431.), Szlopnai (1432.), Kistárkányi (1434.) családok czímerei a Zsigmond korabeli magyar viseletekből őriztek meg nehány érdekes adatot számunkra. A Hunyadiak korát illusztrálja Berekszói Péter 1448-iki armálisa, Disznósy Miklós czímere (1456.) és egy ismeretlen czímer a kassai dóm szentségházáról; míg a Jagellók korabeli costume-emlékek között Dombay János deák (1506.) czímere, a II. Ulászló és gyermekei arczképeiről nevezetes Gersei Pethő czímer (1507.) és Kánthor Benedek (1509.) armálisa foglalnak el kiváló helyet. E középkori czímerek legnagyobb részét előbbi publicatiókból ismerjük; új a Jersayaké a M. Nemz. Múzeum levéltárából, mely buzogányt tartó pánczélos kart ábrázol, és Kistárkányi Dénes czimere az Orsz. Levéltárból, a melyben egy szál ingben ábrázolt, ősz körszakállos ember mezítláb küzd egy ágaskodó farkassal s azt hosszú egyenes kardjával átdöfi. A mohácsi vész utáni sorozat közül kiváló figyelmünket érdemlik meg Záray Lázárnak I. János királytól 1533-ban nyert czímere (a szerző gyűjteményéből), melyben vörös mezbe öltözött kar magyaros görbe karddal fejet vág le, a szöveg szerint a rácz lándzsások vezérének fejét; továbbá Szabó Lukácsnak Izabella királynétól 1548-ban kapott czímere: magyar kardot tartó vörös mezű kar, és Kotheck András czímere, a mit II. János Zsigmond 1560-ban adományozot, s mely a XVI. század végéről való sisakot ábrázol hű és pontos rajzban. E három czímer a sajátképi magyar királyi heraldika utolsó termékeinek tekinthető, s a magyar fegyverekből kölcsönzött motivumaival mintegy átmenetet képez a fejlődésében oly sajátságos irányt vett erdélyi magyar heraldikához. Terünk nem engedi a további anyag részletes ismertetését s csak egy szóval lehet megemlékeznünk a többi 13 XVI. századbeli, 55 XVII. és 10 XVIII. századi czímerről, melyeknek legtöbbjénél a szakszerű leíráson kívül az armális czímerleíró szövegét is közölve, a szerző a szorosan vett heraldikai buvárlatokra is igen becses anyagot tett hozzáférhetővé. Az elismerésre méltó buzgalomról és szép szakismeretekről tanuskodó dolgozatot Szendrei János társulatunk múlt évi nagygyűlésén olvasta fel, s az Archaeologiai Értesítő XI. kötetének 5. és a XII-iknek 2. számában tette közzé; e közlemény különnyomata a jelen füzet, mely nemcsak tartalma, de díszes kiállítás tekintetéből is értékes terméke szakirodalmunknak.
D.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
