a) A Kéméndiek, Gyulaiak és Patfiak elei.
a) A Kéméndiek, Gyulaiak és Patfiak elei.
Keszői* Simon krónikás mondja: «Ezután jöve be Lébényi Pót, kit más néven Ernistusnak neveztek. Ez sok vitézzel jött Magyarországba; tőle veszi eredetét Konrád, altenburgi gróf.»
* Latinul «Simon de Keza», melynek alapján a krónikást «Kézai Simon»-nak nevezzük. Világos, hogy a «Keza» ez esetben a latinizált helységnévnek az ablativusa és hogy a «Keza» nem más, mint a számtalan, mai napság «Kesz» vagy «Keszi»-nek nevezett helységnek latinra forditása. Igen, csakhogy ezek a helységek a forrásokban kivétel nélkül «Kezeu» «Kezv» vagy «Kezw» alakban fordulnak elő és igy helyes kiejtésük szerint «Kesző»-nek veendők, miből viszont az következik, hogy «Kézai» helyett a krónikást «Keszői»-nek kell vennünk.
Turóczi János krónikás másitotta e leszármaztatást, a mennyiben szerinte Altenburgi Konrád 1028 és 1030 között Magyarországban mint II. Konrád német király követe járt volna. Fia Erneszt, Magyarországban letelepedvén, Salamon és Gyécsa királyoknak követeként Henrik császárhoz és más uralkodókhoz járt, minek az lett a következménye, hogy a német «Bote» (= küldöncz, követ) mint «Both» hozzá és utódaira ragadt, melyből később a «Konth» név fejlődött.
Keszői Simon előadása hitelesebb, csakhogy belőle többet nem tudunk, mint azt, hogy az ő idejében élt Altenburgi Konrád egy jövevény nemzetség sarja, mert az Erneszt és Poth névnek összefüggését sehogy sem tudjuk kibetüzni. Biztossággal tudjuk, hogy Magyaróvári (= Ungarisch-Altenburg) Konrád a Győr nemzetség ivadéka s hogy Lébény tényleg e nemzetség birtoka volt. A mi a nemzetség nevét illeti, mondhatjuk, hogy annak Győr városához semmi köze nincs; a valószinüség a mellett szól, hogy neve (Geur, Jeur, Yeur) a György névvel valami összeköttetésben volt és hogy egyik legrégibb képviselője a német középkorban (de még ma is) divó «Botho» nevet viselte, melyet magyarosan Pot vagy Patnak vettek. Biztos továbbá, hogy a nemzetség legrégibb birtokai az ország nyugati részének két pontjára, Moson- és Somogymegyére mutatnak reá.
Úgy látszik azonban, hogy III. Istvánnak azon Konrád nevü nemese, ki 1172-ben a Győrmegyében fekvő Hecse, Sisó (ez mindenesetre a győrmegyei határon levő komárommegyei Csicsó) és Ménfő birtokokat a szentmártoni apátságnak adományozta,* szintén a Győr nemzetség tagja. Az adományozás idejében nejéről és neposairól szól.
* Fejér, II. k. 186. l.
A nemzetség legrégibb tagjai I. Sándor és I. Szerafin, kikről csak azt tudjuk, hogy a mosonmegyei Lébény tulajdonosai voltak. Egyenes utódaik – úgy látszik – nem voltak, mert Lébény haláluk után a koronára szállt, mely azt másoknak adományozta, kiktől vétel utján ismét másokra szállt, végre megint a koronára szállván, III. Béla és Imre király kezében maradt mindaddig, mig Imre a nemzetség néhány tagjának ujból vissza nem adta.*
* Fejér, III/I. k. 59. l.
E másik ágnak az ős bizonyos István, kiről nevén kivül mit sem tudunk, de kitől kezdve 121már szakadatlan genealogiai lánczolatot füzhetünk, Saul, (II.) Sándor, I. Csépán, I. Bothó és (I.) Mór nevü fiakat hagyott hátra maga után.
I. Saul, ki a papi pályára lépett, 1183-ban királyi főjegyző; 1188-tól 1190-ig csanádi püspök, 1192-től 1202-ig kalocsai érsek; 1188-ban mint választott csanádi püspök királyi jegyző is. Meghalt 1202-ben. Szeplőtlen életével annyira elnyerte az általános elismerést, hogy II. András róla 1208-ban mondja, hogy «szent és büntelen életének érdemei alapján Isten és emberek előtt érdemdus lőn». Érdemei mindenesetre előmozditották családjának előremenetelét, mert – mint majd meglátjuk – összes testvérei kiváló állásokat foglaltak el.
Sándor, ki a «Kubech» (Göbecs?) melléknevet is viselte, kiváló hadvezér volt és mint ilyen, részt vett azon hadjáratban, melyet Imre király 1202 őszén a bolgár uralkodó ellen a Morava mentében inditott.* Az itt kivivott érdemek elismeréseül megkapta Imrétől a Mosonmegyében fekvő Bán és Sásony nevü birtokokat. 1207-ben Mosonmegye főispánja,* mely minőségben Lébényben a Szent-Jakabról nevezett benczés apátságot kezdte alapitani, de az alapitás bevégezte előtt már 1207 és 1208 közöt halt meg, miután az alapitandó apátságnak fennebbi két birtokát hagyományozta. Rajka nevü mosonmegyei birtokát pedig, melyet II. Andrástól kapott, oldalrokonainak hagyta. Fiai nem voltak.
* Fejér, III/I. k. 62. l. V. ö. Pauler, a magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt, II. k. 32. l.
* Fejér, III/I. k. 47. l.; Wenzel, VI. k. 315. l.
Fivére I. Csépán 1199-től 1200-ig Sopronmegye főispánja;* 1200-tól 1202-ig nem akadunk rá mint országnagyra, minek valószinüleg az akkortájt Imre és András közt kitört viszályok voltak az oka; 1202-től 1204-ig azonban ismét Sopronmegye főispánja.* II. András trónraléptével megkapta 1205-ben a bácsmegyei főispánságot, mely minőségben 1206-ban a nádori méltóságot kapta. Mindkét állásban 1209-ig találjuk,* mely évben a Tomaj nb. Tiba keze által megöletett. Halálának közelebb részletei ismeretlenek. Tiba a büntetés elől Magyarországot elhagyta, mire birtokai Csépán fivérére, Bothóra szálltak, ki azoknak egyikét 1216-ban Tiba rokonának Petenek eladta.* Csépán szerzett birtokai közül a Mosonmegyében fekvő Balogd (=Pfingsmark) és Szombathely (=Fertőfő-Szombathely=Nezsider), továbbá a Pozsegamegyében feküdt Lesnica és Racessan ismeretesek, melyeket II. András adományozásából kapott; a két utóbbit a templomosoknak hagyományozta.*
* Fejér, II. k. 348., 365. ll.; Hazai okmtár, II. k. 2. l., V. k. 4. l.; Knauz, I. k. 161. l.; Wenzel, XI. k. 73. l.
* Fejér, V/I. k. 293. l.; Soproni okmtár, I. k. 6. l.; Wenzel, I. k. 92. l.
* Fejér, III/I. k. 47., 59. ll., III/II. k. 467. l.; VII/I. k. 193., l. (kelet nélkül); Knauz, I. k. 194. l.; Wenzel, I k. 98. l., VI. k. 315., 320., 325., 334. ll. XI. k. 106. l. Zimmermann-Werner, I. k. 10. l.
* Hazai okmtár, VI. k. 11. l.
* Wenzel, VI. k. 333. l., XI. k. 105. l.
Nejét nem ismerjük. A krónika mondja, hogy egy előkelő származásu magyar hölgy, kivel Meráni Bertold, Gertrud királyné fivére el volt jegyezve, Csépánnak a neje.
Egyetlen fiát ismerjük: II. Csépánt, kinek életéből csak annyit tudunk, hogy a Csák nb. Demeter (országbiró és tálnokmester) leányát nőül vette és hogy fiutódok hátrahagyása nélkül halt meg. 1232-ben tanusitja t. i. a budai káptalan, hogy azon 600 márkát, melyet Demeter veje érdekében kiadott, annak rokonai István és Bothó visszafizették, a mennyiben Mosonmegyében fekvő csunyi (=schandorfi) birtokukat felperesnek átengedték.*
* Wenzel, VI. k. 509. l.
I. Bothó 1199- és 1201-ben mosoni, 1203-ban temesi, 1205-ben pozsonyi, 1206 óta megint mosoni főispán; 1209-ben követi I. Csépánt a nádorságban és a mosoni főispánságban, mely két állást 1212-ig tartott és mely alatt 1211-ben a Halics ellen vonult magyar hadseregnek fővezére volt; 1213-ban kevei főispán. Utoljára ráakadunk 1217-ben, midőn a heiligenkreuzi apátságot mint királyi pristaldus a legéntói birtokba statuál.*
* Fejér, III/I. k. 207. l.
1221-ben megjelenik Bothó nevű fia a győri káptalan előtt és előadja, hogy atyja az ausztriai szentkereszti apátságnak, melynek confratere volt, a Nyulas melletti Sásonyban őt illető birtokrészt hagyományozta.* Úgy látszik tehát, hogy 1221 táján halt meg.*
* Wenzel, I. k. 182. l.
* Nevét a Mosonmegyében még most is létező Pocz-Neusiedel és Pátfalu nevü helységek őrizték meg. Az előbbi nem más mint a német Poth’s Neusiedel = Pothnak a Nezsiderje.
1208-ban I. Csépánnal és István nevü unokaöcscsével 122együttesen a lébényi apátságnak Sándortól kezdeményezett alapitását bevégezte; ugyane tájt Rómába utazott.* Ugyanazon évben megkapja András királytól a Mosonmegyében fekvő Chof nevü birtokot,* az osztrák-magyar határon a Sár folyó mentén. Éppen e fekvése miatt s azért, mert «Csof» vagy «Csuffalva» nevü helységet Mosonmegyében nem találunk, az 1208 évi «Chof»-ot a jelenleg Ausztriában fekvő Hof-fal veszem azonosnak, mely pl. 1233-ban «Hubi» néven Bothó nádor fia tulajdonát képezi. 1209-ben megveszi a Gáta és Felzurány mellett fekvő Csalló-t.* 1210-ben megkapja András királytól a győri várból kihasitott Ujfalu-t, az ugyanazon várhoz tartozó Novákot és a mosonyi várhoz tartozó Réti és Kemnye nevü birtokokat.* Feleségét nem ismerjük. Tudjuk azonban, hogy 1214-ben a mosonyi várjobbágyoktól a mosonmegyei Nyulas-on néhány telket vásárolt.*
* Hazai okmtár, VI. k. 8. l.
* Wenzel, VI. k. 324. l.
* Wenzel, VI. k. 334. l.
* Wenzel. VI. k. 334., 341. ll.
* Fejér, III/I. k. 101. l.; Wenzel, VI. k. 372. ll.
Gyermekei közül egy fiut, II. Bothót és három leányt ismerünk. Igaz ugyan, hogy a győri káptalan 1221-ben, midőn az ausztriai apátságnak tett alapitványáról bizonyságot tesz, Bothó fiairól is tesz emlitést, de mi csak egyet ismerünk és úgy látszik, hogy fiai vagy utódok hátrahagyása nélkül haltak meg, vagy hogy a káptalan a többesszámot csak megszokásból használta.
Egyik leánya Erzsébet, a Bór-Kálán nb. Nána fia Pózsá-hoz ment férjhez, ki 1222-ben országbiró lett. Erzsébet 1255 előtt halt meg, mire férje Héder nb. Héder leányával második házasságra lépett. Erzsébettől született neki Nána nevü fia és Lucia nevü leánya, ki Csanád nb. Véty-nek a neje.*
* Wenzel, VII. k. 412. l.
Egy másik leánya, Éty fia Pálhoz ment férjhez, ki később országbiró, Fejér és Zalamegyének főispánja lett. Nővére pedig Csák nb. István-nak a neje, ki az évek folytán szörényi bán, csanádi főispán, királynéi udvarbiró, Vas- és Pozsonymegyének főispánja lett.
1258-ban fellépett Bothó nádor unokaöcscsének fia, Óvári Konrád azon kivánságával, hogy a nádor e két leánya ilsovai és rohochai birtokukat* mint őt illető örökös jószágot neki visszaadják. Miután azonban István bán, mint nejének képviselője, Miklós fia Aba és Achilles fia Mátyás (valószinüleg a baranyamegyei Okori család tagja) a másik alperes képviseletében kimutatták, hogy nevezett nők a vitás birtokokat már 30 év (tehát 1228) óta leánynegyedi illetőség czimén kezükben tartják, Béla király felperest 1258 szeptember 21-ikén kelt itélete alapján pervesztesnek nyilvánitotta.*
* A legnagyobb valószinüség a mellett szól, hogy e két helység a baranyamegyei (most verőczemegyei) matucsinai vár tartozékaihoz tartozott. Találunk ugyanis 1472-ben egy Jalsavafolyást és 1489-ben egy (úgylátszik elferditett) Rokovicz nevü helységet Baranyamegyében; mindketten a matucsinai vár tartozéka; (v. ö. Csánki II. k. 493. és 520. l.) Lásd különben még a függeléket.
* Wenzel, XI. k. 444. l.
II. Bothó, ki 1221-ben atyjának alapitványáról bizonyságot tesz, csak birtokos minőségében szerepel. 1231-ben tanuságot tesz arról, hogy néhai atyja egy mosonyi kúriát a lébényi apátságnak adományozott.* 1232-ben pöre volt bizonyos Móricz fia Péterrel, ki azt állitotta, hogy Bothó Ausztriából segitségére jött emberekkel pordányi várát (Sopronmegyében) megrohanta. Bothó bebizonyitotta ártatlanságát, mire őt a király nevezett évi november 18-ikán felmentette; Péter úgy boszulta meg magát, hogy Bothónak mosonmegyei (jelenleg Ausztriában fekvő) hofi és mannesdorfi birtokait pusztitotta, minek következtében 1233-ban 200 márka birságra elmarasztaltatott.* 1232-ben még azt is olvassuk róla, hogy rokonával, Istvánnal együttesen Csák nb. Demeter követelését (l. f.) kielégitette. 1233 után már nem akadunk nyomára. Hogy egyenes utódok hátrahagyása nélkül halt meg, bizonyitja azon körülmény, hogy rokona Konrád 1258-ban a Bothó nádor leányainak leánynegyed czimén kiadott birtokokat visszakövetelt. Valószinü az is, hogy az, a mit Béla király 1240-ben Bothó nádorról mond, nem a nádorra, hanem fiára vonatkozik. Azt mondja t. i. hogy Bothó nádor Sásony harmadrészét a 123Fertő melletti földdel az ausztriai szent-kereszti apátságnak, a birtok két más harmadrészét pedig unokaöcscsének, Istvánnak hagyományozta.* Már most feltünő, hogy a nádor, miután fia volt, e birtokot nem ennek, hanem fivére fiának hagyta; a nagyobb valószinüség tehát a mellett szól, hogy itt II. Bothóról van szó.
* Wenzel, VI. k. 496. l.
* Wenzel, VI. k. 506., 529. l.
* Fejér, IV/I. k. 197. ll.
Miután már most látjuk, hogy Csépán és Bothó utódai már az első nemzedékben kihaltak, jogosan kimondhatjuk, hogy a nemzetségnek ezen ága I. Mór utódjaiban találta későbbi képviselőit.
I. Mór a nemzetség Somogymegyében lévő birtokain tartózkodhatott,* mert Somogymegyében találjuk. Miután pedig tudjuk, hogy a szlavóniai bánok többnyire a drávavidéki megyékben, különösen Somogy- és Baranyamegyében birtokoltak, biztosra vehetjük, hogy azon Mór ispán, ki 1181 február havában «az egész tengermellék szorgos gondviselője» és III. Béla parancsából Zárában biráskodott,* nem más, mint Győr nb. I. István fia I. Mór.
* Több mint valószinü, hogy azon Both, ki 1193-ban (Knauz, I. k. 143. l.) Segesd és Sarkad táján birtokolt, Mór fivérével, Bothó nádorral azonos.
* Kukuljevic, Cod. dipl. Croat, II. k. 117., 118. ll.
1193-ban a somogymegyei Besenyő táján birtokos;* azontul nem akadunk többé nyomára, 1208-ban már nem élt.
* Knauz, I. k. 144. l.
Egyetlen ismert fia, II. István 1208-ban merül fel, midőn Bothó és Csépán nevü nagybátyáival együttesen a lébenyi apátság alapitását II. Andrással megerősitteti. 1232-ben II. Bothóval együttesen Csák nb. Demeter követeléseit elégiti ki. 1239-ben már nem élt. Két fia volt: II. Mór és I. Konrád.
II. Mór 1239-ben merül fel legelőször, midőn fivérével együttesen sásonyi birtokát az ausztriai szent-kereszti apátságnak adományozta.* 1247-ben Baranyamegyében fekvő Saulfölde nevü ősi birtokát Fábián fiainak Marczell és Andrásnak, hü szolgálatainak elismeréseül adományozza,* de ez a róla szóló utolsó hir.
* Wenzel, II. k. 98. l.
* Wenzel, VII. k. 247. l. Az illetők utódait a következő nemzedék-töredék ábrázolja:
Fábián; Marcell 1247; András 1247–1276; István; Marcell 1298; Lőrincz 1298; Miklós 1298; Jakab 1298.
1252-ben már nem él. Nevezett évben tanusitja a győri káptalan, hogy Vekhard leánya, István fia Mór özvegye, jelenleg Héder nb. Dénes fia Hedrik neje, az atyjától Mórhoz vitt menyasszonyi hozományért, Mór fivére Konrádtól 20 márkával, (a jelenleg Pozsonymegyében fekvő) Zselyi nevü földdel és több szolgával ki lett elégitve;* ebből pedig kézzelfoghatólag kiderül, hogy II. Mórnak fiutódai nem voltak.
* Hazai okmtár, VI. k. 75. l.
II. Mór halála után I. István utódaiból már csak az egy I. Konrád volt hátra, kire tehát a nemzetség ez ágának összes birtokai rászálltak. Hatalmas főur, ki vagyonának és hatalmának öntudatában életének nagy részét hatalmaskodásokkal és pörökkel töltötte, belenyult azonban az ország ügyeinek folyásába is.
Felmerül 1239-ben és 1247-ig mindig csak fivérével együtt tesznek róla emlitést. 1252 óta ő a család egyetlen képviselője. Viselt-e ez időben országos hivatalt? nem tudjuk; tény, hogy IV. Béla királynak kegyében állt, mert 1257 szeptember 9-ikén arról értesülünk, hogy a zseliczi Szent-Jakab-monostor népeitől szedendő s a királyi pénztárba folyó összes adókat neki, a monostor kegyurának adományozta.* De a viszonyok nem sokára megváltoztak. 1260-ban királyi pohárnokmester volt, mely minőségben felségsértést követett el, a mennyiben Ottokár cseh király osztrák seregét Mosonmegyén keresztül bocsátotta, ennek segitségével magyar földet pusztitott, hamis pénzgyártásra adta magát és magyar birtokait Ottokártól hübérként átvette. Büntetésül elvette tőle Béla összes mosony- és pozsonymegyei birtokait, köztük Magyaróvárt és a lébényi apátság kegyuraságát. Konrád, hogy elvesztett birtokait visszakapja, már most István trónörökös karjaiba dőlt, ki atyjával kibékülvén, keresztülvitte, hogy Konrád 1263 végén az azalatt Aba nb. Lőrincz tálnokmesternek adományozott birtokokat visszakapta.* 1266-ban megveszi 124a Mosonmegyében feküdt Csernye birtokot;* vissza is kapta lassanként az egyéb tőle elidegenitett birtokot, pl. Alsásonyt, melyet Béla király, midőn ennek követségében egyszer István trónörököshöz utazott és ennél hosszabb ideig tartózkodott, Czekény mosonyi alispán fiainak, Bálint és Balázsnak adott és Fertőfő-Szombathelyt, melyet Béla a mosonyi várhoz visszafoglalt vala.* Bélával történt kibékülése után – úgy látszik – már nem viselt közhivatalt; a róla szóló okiratok mindig csak birtokviszonyairól szólnak.
* Fejér, VII/V. k. 322. ll.
* Wenzel, VIII, k. 51. l.
* Wenzel, VIII. k. 157. l.
* Wenzel, VII. k. 1. l. és Hazai okmtár, VI. k. 160. l., VII. k. 134. l., mely utóbbinak rubruma a keltet tévesen 1271 körüli időre teszi. Wenzelből (X. k. 452 l.) tudjuk, hogy Alsásonyt miképen vesztette el Konrád, de azt is, hogy még Béla visszaadta neki; a Hazai okmtárból (VII. k. 134. l.) pedig hogy Szát nb. Konrád győri főispán, ki a hatvanas évek közepén hivataloskodott, az ügy megvizsgálásával volt megbizva, miből tehát következik, hogy a visszaadás még a hatvanas években történt.
1272 április 2-ikán megerősíti őt V. István a baranyamegyei Kopács és mosonmegyei Novák birtokában, melyeket még Bothó nádor (utóbbit 1210-ben; Wenzel, VI. k. 342. l.) kapott és mely utóbbit Béla király akkor, midőn Istvánhoz átpártolt, tőle elvett vala.*
Wenzel, VII. k. 419., 421. II. (mindkét okirat kelet nélkül).
István halála után birtokperei nagy sora veszi kezdetét. 1273 szeptember 1-én történt, hogy Osl nb. Herbert potfalvi birtokát megrohanta és ottan nagy kárt okozott;* 1276-ban pöre van a Kán nb. Gyula fia Siklósi Miklós ellen a baranyamegyei Zethke miatt;* ugyanazon évben a zseliczi apáttal a somogymegyei Basal birtok határjárására nézve egyezkedik;* 1279 január 20-ikán megkapja a Buzát-Hahót nb. Herbertnek Vasmegyében fekvő páczodi jószágát, mert Herbert egyik birtokát pusztitotta;* 1282 április 25-ikén parancsolja Habsburgi Albert, Ausztria és Styria kormányzója Stadecker nevü emberének, hogy Altenburgi Konrádnak a tőle jogtalanul elfoglalt Nezsidert visszaadja;* 1279-ben visszaszerzi a Mosonmegyében fekvő gesztenczei és városbalogdi birtokokat,* miről alább lesz szó; 1282-ben magkapja IV. Lászlótól a mosonyi királyi vám egy részét, mert az ország nyugati határán fekvő egyik birtokán oly erődöt épitett,* mely a határt az osztrák megrohanások ellen védelmezte, mely utóbbi körülménynyel mindenesetre az osztrák Stadecker esete összefüggésben volt; ugyanazon évi november 6-ikán elmarasztalják Lőrincz volt nádor fiát, Keményt, hogy Óvári Konrádnak és fiának Jakabnak 300 márkát fizessen, melynek biztositékául Keménynek egynéhány baranyamegyei birtokát felperesek javára lefoglalták;* 1284 február 6-ikán visszakapja királyi parancs folytán Mosonmegyében fekvő nováki birtokát, melyet Héder nb. Hedrik fia János haláláig erőszakosan lefoglalva tartott;* ugyanazon évi augusztus 30-ikán visszakapta a Somogymegyében feküdt és mások által elfoglalt gyarmati birtokát.* 1288-ban két elzálogositott birtokát, a veszprémi Patvásárát (a mai Papvásárja pusztát) és a zalai Nosztrej-t (a mai Nosztor pusztát) mely utóbbi már 1208-ban a család birtokában volt, visszaakarta váltani, de mivel Péter veszprémi püspök emberei a kitüzött határnapon meg nem jelentek, az ügyet elhalasztották. Péter meghalt, mire az ügy utódjának, Rád nb. Benedek püspök kezébe került, ki alatt 1290 október 10-ikén ujabb tárgyalásra utasittatott.* 1290 táján megerősiti 125őt László király a győrmegyei szentmártoni és serki birtokban, melyet Kis Herbert mosonyi polgártól szerzett; 1295-ben a baranyamegyei Németieken ejtett erőszakoskodások fejében pénzbirságot fizet, de ugyanazon évi november 8-ikán visszakapja a baranyamegyei Geresd-et, melyet András király másnak adott;* ugyanazon (1295.) évi november havában Olaszi, Hasságy és Heder (a mai Hidár) nevü baranyamegyei birtokai közt Szentaga nevü birtokából bizonyos részt a tőle alapitott szentlászlói páloskolostornak adományoz.* 1296-ban megujult a Lőrincz nádor fia Keménynyel már évek előtt kezdett czivakodása; ez alkalommal Kemény Konrádnak Kéménd, Lak, Gyula, Hasságy, Palkonya, Gerecz (2), Csér, Kátoly, Petre, Balogd, Gönczel és Toposz nevü baranyamegyei birtokain garázdálkodott.*
* Wenzel, XII. k. 696. l. A birtok eredetileg néhány besenyő tulajdona volt, kiknek magvaszakadtán András király egy részét Bothó nádornak, másik részét a nádor hű emberének, Rátnak adta. Eredeti neve Chedusföld vagy Lod… földe volt, melyet Rát később Potfalvára változtatott; ma Pátfalu = Prodesdorf (Wenzel, X. k. 454. l.)
* Hazai okmtár, VI. k. 162. l., kelet nélkül. A keltezés azon alapszik, hogy az okmányban megnevezett Ladi Albert, Okori Achilles 1276-ban emlittetnek. (Wenzel X. k. 455. l., XII. k. 186. l.)
* Wenzel, X. k. 432. l., kelet nélkül; a keltezés az előbbiben előadottakon alapszik.
* Hazai okmtár, VI. k. 229. l.
* Hazai okmtár, VI. k. 464. l., év nélkül. A keltezés azon alapszik, hogy Habsburgi Albert csak 1281 májusában lett kormányzó és 1282 végén már Ausztria uralkodója.
* Hazai okmtár, VI. k. 251. l.
* Wenzel, XII. k. 355. l.
* Wenzel, XII. k. 372. l.
* Hazai okmtár, VI. k. 301. l. E János kétségkivül azon Hedriknek a fia, ki 1252-ben Ii. Mór özvegyének második férje volt.
* Hazai okmtár, VI. k. 357. l. (év nélkül, de mivel IV. László 1284-ben az országgyülés miatt több hónapig Szegeden tartózkodott, 1284-re helyezendő.)
* Wenzel, X. k. 459. l., XII. k. 474. l.; v. ö. Zalai okmtár, I. k. 85. l.
* Wenzel, X. k. 186. l., XII. k. 577. l.
* Hazai okmtár, VIII. k. 356., 360. ll. Bár az adománylevelet még pohárnokmesteri pecsétjével ellátja, mégis kérdés, vajjon 1295-ben e méltóságot viselte-e? valószinübb, hogy még 1260-ik évi pecsétjét használta, mely évben még pohárnokmester volt.
* Hazai okmtár, VII. k. 250. l.; Wenzel, X. k. 211., 212. ll.
1296-ban somogymegyei gyarmati birtokát Dezső nevü rokonának adja el; 1298-ban a baranyamegyei Saulfölde nevü birtokát azon Marczell és András utódainak engedi át, kik ennek egy részét II. Mórtól már 1247-ben kapták;* 1299-ben beiktatják őt Lőrincz nádor fia Keménynek Baranyamegyében fekvő permányi birtokába.*
* Wenzel, XII. k. 624. l.
* Hazai okmtár, VI. k. 450. l. v. ö. Wenzel, XII. k. 642. l.
Egyéb birtokviszonyaira nézve még a következők emelendők ki:
1. 1298 vagy 1299 július 11-ikén a pesti országgyülésen arról panaszkodik, hogy Nána fia János a somogymegyei nágócsi birtokát feldulta.*
* Wenzel, X. k. 458. l.
2. Gesztenczére nézve egy, Jakab nevü fiához intézett és egynéhány mosonymegyei birtokának megszerzésére vonatkozó kelet nélküli levélben azt mondja, hogy vele együtt Szentivánt is megszerezte; Szentiván különben is Szombathelylyel (Gönczel mellett) Csépán nevü nagyatyjának lett adományozva; világos azonban, hogy itt csak I. Csépán nádorról lehet szó, mert Konrád nagyatyja nem Csépán, hanem I. Mór.
3. Rosenfeld ősi birtoka, mely Szát nb. Miklós nádor idejében elidegenittetett; atyja (II. István) azonban visszaszerezte.
4. Secundus-Teleki ősi birtoka, melyen valamikor Secundus fia Tivadar nevü tisztje élt és örökös hátrahagyása nélkül meghalt.
5. Szentmárton Izsó mosonyi várjobbágyé, Serk pedig mosonyi várföld volt. Birtokosainak magvaszakadása után Béla király mindkettőt Herbertnek és Gosza nevü vejének adta, kitől ő a király beleegyezésével vásárolta.*
* Wenzel, X. k. 452–454. ll. A levél mindenesetre 1279 után lett irva. V. ö. Wenzel, XI. k. 605. és XIII. k. 493. l.
1302 november 11-ikén már nem él.
Özvegye, kinek nevét nem ismerjük, 1302 november 11-ikén emlittetik.*
* Hazai okmtár, VII. k. 346. l.
Két fia volt: Jakab és III. István és két leánya, kiknek egyike Katalin.
Névleg ismeretlen leánya Sinister (Balog) Miklós volt tálnokmester fiához, Györgyhez ment férjhez, de többet nem tudunk felőle mint azt, hogy Stefánia nevü leányt szült, ki 1302-ben Osl nb. Beled fia Miklósnak az özvegye.*
* Anjoukori okmtár, I. k. 35., 37. ll.
Katalin már 1313 július 3-ikán Ratold nb. Kővágóörsi Miksának a neje; de úgy látszik, hogy már 1302 november 11-ikén is az volt, mert Miksa e napon kijelenti, hogy Óvári Konrád fia Jakab ellen sem Konrád özvegyét, sem ifjabbik fiát nem fogja képviselni. 1313 július 3-ikán Katának pöre volt fivérével Jakabbal, melyet az alperes meg nem jelenése miatt elhalasztottak; a pör, mely Katának leánynegyede és anyjának hozománya körül forgott, egészen 1315 január 17-ikéig huzódott a nélkül, hogy közelebb mozzanatait ismernők.*
* Anjoukori okmtár, I. k. 318., 325., 327., 336., 337. ll. Hazai okmtár, VII. k. 346. l.
III. István, kit 1302 november 11-ikén először emlitenek, 1305-ben fivérével együtt a baranyamegyei Bodmériekkel egyezkedik; 1313 november 30-ikán arról értesülünk, hogy a fivérek atyai birtokaikat még fel nem osztották és hogy István haraggal telve bátyját elhagyta; utoljára 126emlitik 1314 márczius 29-ikén.* Esetleges utódaira az eddig közzétett kutfőkben nem akadtam.
* Anjoukori okmtár, I. k. 336. l.
I. Jakab, ki 1282 november 6-ikán merül fel, 1285-ben Lőrincz nádor fia Keménynyel a Kiskéménd és Gyula nevü birtokain utóbbi által elkövetett károsodás ügyében egyezkedik. Az ellenségeskedések nagy mérvüek lehettek, mert Jakab ellenfelének fogságába is került, melyből csak száz márka váltságdij mellett tudott kiszabadulni. 1288-ban megveszi Baranyamegyében a hazugdi birtokot. 1290 október 10-ikén Mosonymegye főispánja; 1299-ben ő is a zseliczi monostor kegyura.* Nővérével Katalinnal folyt pörét már ismerjük.
* Wenzel, IX. k. 435. l., X. k. 452., 459. ll., XII. k. 372., 476., 577. ll.; Hazai okmtár, VI. k. 338. l. v. ö. Fejér, VI/II. k. 233. ll.
1311 július 6-ikán «Hasságyi» néven szerepel;* 1314 július 25-ikén még él; 1315 január 13-ikán azonban már csak fiai emlittetnek, kik atyjuk pörét – bár még zsenge koruak voltak – átvették. Ebből tehát következik, hogy Jakab 1314 végén meghalt.*
* Anjoukori okmtár, I. k. 231. l.
* Anjoukori okmtár, I. k. 354., 377. l.
Neje Ilona, a Kán nb. Siklósi Miklós leánya 1336 április 29-ikén az atyai birtokból neki járó leánynegyedét öregebb fiára ruházza át.* Miután Óvári Konrád 1298 május 24-ikén Siklósi Miklós fiatal fiát Gyulát, Ilona fivérét rokonának (cognatus) nevezi,* biztosra vehetjük, hogy fia Jakab akkor már Ilonának férje volt.
* Anjoukori okmtár, III. k. 274. l.
* Wenzel, XII. k. 624. l.
I. Jakab egy Csála nevü leányt és I. Miklós és II. Konrád nevü fiukat hagyott hátra maga után.
Egy Fejérnél közölt oklevél szerint a zseliczi monostor apátja 1320-ban arról tanuskodik, hogy Miklós mester és fiai: Konrád és Noe ez évben monostornak bizonyos szabadalmakat adtak.* Úgy látszik, hogy ez adat téves. Igaz ugyan, hogy Miklós és fiai Konrád és Noe itt a monostor kegyuraiként szerepelnek, de azokat egyetlen egy más forrás sem ismeri. Valószinü, hogy itt Jakabnak Miklós és Konrád nevü fiairól van szó.
* VIII/II. k. 275. l.
Csála alig volt hét éves, midőn a szerecsen származásu Hajsza, Misza nádor fivére akkor, midőn III. András utolsó éveiben (1298–1300) Baranyamegyében hatalmaskodott, őt a gyermekkorát élő Jakabbal, Misza nádor fiával erőszakosan eljegyezte. Ez az eljegyzés perre adott okot.
Az esztergomi érsek 1318 augusztus 25-ikén felhatalmazta a pécsi püspököt, hogy – mert az eljegyzés Csála szüleinek beleegyezése nélkül, Hajsza kényszeritésére jött létre – Csálának engedélyt adjon rá, hogy bárkivel egybekelhessen. Az arra kitüzött tárgyalási napon (1319 július 2-ikán) az anyjával megjelent Csála kijelentette András valkói főesperes előtt, hogy midőn teljeskoruvá lőn, sem hallgatag, sem nyiltan nem egyezett bele az eljegyzésbe; sőt valahányszor csak emlitették előtte az ügyet, óvást emelt ellene; de még jegyesét, a ki eljegyzése után mindjárt messze vidékre ment, nem is ismeri közelebbről. Ennek alapján a fenti napon az eljegyzést egyházilag érvénytelennek nyilvánitották. A vőlegény azonban nem elégedett meg ezzel az itélettel, hanem tovább folytatta perét jegyese ellen. A legutolsó, a mit erről az ügyről tudunk, az, hogy a két fél 1320 január 13-ikára tüzte ki az uj tárgyalási napot és hogy Csála s rokonai 1319 deczember 21-ikén Dámián sói prépostot és Lőrincz kéméndi plébánost jelölték ki e per biráiul. Ez ügy további mozzanatai ismeretlenek.* Ki lett Csála férje, nem tudjuk.
* Anjoukori okmtár, I. k. 481., 518., 537. ll.
I. Miklós és II. Konrád, kik 1315 január 17-ikén merülnek fel, hosszu ideig együttesen szerepelnek. Kiskoruak lévén, Güssingi János felhasználta az alkalmat, hogy (1315 táján) baranyamegyei birtokaikat elfoglalja, de 1316 május 26-án visszakapták. E birtokok a következők: Kéménd vár, Hasságy, Thobold, Hedi (ma Hidor), Olasz, Gyula, Nyomja, Petre, Gerecz. 1319 június 12-ikén Szederkény, Papd és Kovácsi baranyamegyei birtokaiknak Szentemágócs nb. János baranyai főispán által történendő megvásárlása ellen tiltakoznak. 1329 február 9-ikén Derzs fiaival, Péterrel és Miklóssal a zseliczi monostor kegyuraságára vonatkozó jogaikat szabályozzák.* 1335 körűl Baranyamegyében 127fekvő iváni birtokuk zálogba adása ellen tiltakoznak; 1339 deczember 5-ikén megkapja Miklós, ki most már a «Kéméndi» nevet viseli, anyjának leánynegyedi illetősége czimén a baranyamegyei Kápolnás-Sári és Tőtös nevü zálogos birtokot; 1341 deczember 14-ikén megkapja e birtokot örök joggal; 1354 október 6-ikán már Miklós fiai II. Jakab és I. Mihály is szerepelnek; 1355 november 5-ikén II. Konrád fiai: II. Miklós, János és Jakab emlittetnek; mellettük még II. Jakabnak harmadik fia: László is, és ezek kivétel nélkül a Kéméndi nevet viselik.*
* Fejér, VIII/III. k. 358. l. Ugyanezen okmány Fejér, VIII/II. k. 249. l. is van közölve, de «1320» kelettel. Miután azonban csak Derzs fiairól van szó, Derzs pedig 1320-ban még élt, az 1329 kelet helyesebb.
* Anjoukori okmtár, I. k. 377. (hol II. Konrád helyett tévesen áll: Jakab), 395., 502., 519., 520., 547., 565., 568., 616. ll., III. k. 168., 274., 616., 621. ll., IV. k. 175., 416., ll. V. k. 167., 437. ll., VI. k. 242., 387., 407. ll.
1384-ben azonban találjuk, hogy I. Miklós fia Mihály már a Gyulai nevet viseli. Neje Eufémia, a néhai Iváni Simon leánya és fiai Mihály és István megkapják ez évben Hanczkótól a hevesmegyei Ivánt és a borsodmegyei Tilajt.* Eufémia még 1420 márczius 2-ikán él, miután Geszti János özvegyével együtt hosszu ideig a Bátmonostoriakkal pörösködött.*
* Fejér, X/III. k. 15. l.
* Zichy-okmtár, V. k. 493. l., VI. k. 400., 593. ll.
1415 február 20-ikán tanusitja a nádor, hogy Kéméndi István fiai Benedek és János, Gyulai Jakab fiai Frank mester és Path, továbbá egy másik Gyulai Path fiai Kelemen és István ellen pört folytatnak, mely, mert Gyulai Kelemen Boszniában Hervoja herczegnél időzik, elhalasztatik.
1450-ben pedig arról értesülünk, hogy néhai Gyulai Frank fiai Ferencz és László a tolnamegyei Máré vár és tartozékainak elfoglalása miatt Bátmonostori Töttös Lászlót perbe idézik, mert Márénak egyik fele nagyanyjuk, Csúzai Pál özvegye révén őket illeti.* E Gyulai László 1450-től 1455-ig Baranyamegye főispánja is.
* Zichy-okmtár, VI. k. 336. l., IX. k. 254. l.
Ebből tehát látjuk, hogy a Gyulaiak mellett a család egyik ága még a Kéméndi nevet is viselte s hogy ez, miután Kéméndiekre még 1500-ban is akadunk, ez ágnak állandó neve maradt.
A Gyulaiak, kiknek Frank és Path nevü tagjai kétségkivül II. Jakabnak a fiai (Frank és István a XV. század kezdetén Baranyamegye alispánjai) két ágra oszlottak: a Gyulaiakra és a gyulai Pathfiakra; az utóbbiak (filius Path, Path dictus) vagy II. Jakabnak Path nevü fiától vagy a másik Path fiaitól Kelemen és Istvántól származnak; nem áll tehát azon állitás, hogy a gyulai Patfiak «a XIII. század elején élt Pot nádor ivadéka».* Megczáfolhatatlanul be van bizonyitva, hogy Botho (=Poth) nádor összes birtokai Óvári I. Konrádra mentek át és hogy ennek utódainál, a Kéméndieknél és Gyulaiaknál maradtak, és miután már most tudjuk, hogy ezek között két Poth nevü tag a családot folytatta, mi sem természetesebb, hogy egyiknek vagy másiknak utódai a gyulai Pathfi nevet vették fel.
* V. ö., Dr. Csánki Dezső, Magyarország földrajza a Hunyadiak korában, II. k. 537. l.
És ezzel a Győr nemzetségnek egyik főágát – miután három családnak belőle történt kiágazását elértük – elhagyhatjuk.
Nemzedékrendi táblája az eddigiek szerint a következő:
128I. István; I. Csépán † 1209 nádor és főispán; Sándor 1202–1207 mosonyi főispán; I. Bothó 1199–1217 nádor és főispán – 1214; Saul 1183–1202 csanádi püspök és kalocsai érsek; I. Mór 1181–1193 † 1208 előtt tengermelléki kormányzó; II. Csépán † 1233 előtt – Csák nb. Demeter leánya; II. István 1208–1232 † 1239 előtt; II. Bothó 1221–1232; Erzsébet † 1255 előtt – Bór-Kálán nb. Pózsa országbiró 1222 † 1235; Leány 1228–1258 – Éty fia Pál országbiró; Leány 1228–1258 – Csák nb. Istv. szörényi bán. udvarbiró; II. Mór 1239–1247 – Weckhard leánya 1252; Óvári I. Konrád 1239–1299 pohárnokmester – 1302; I. Jakab † 1314 – Kán nb. Siklósi Ilona 1298–1336; III. István 1302–1314; Leány – Sinister Miklós fia György; Katalin 1302–1313 – Ratold nb. Kővágóőrsi Miksa 1302–1313; I. Miklós 1315–1356; Csála 1318–1319 eljegy. Misza nádor fia Jakabbal; II. Konrád 1315–1356; II. Jakab 1354 folytatja a családot; I. Gyulai Mihály 1354; László 1355 folytatja a családot; II. Miklós 1355; János 1355 folytatják a családot; III. Jakab 1355; II. Mihály 1384 – Iváni Simon leánya Eufémia 1384–1420; III. Mihály 1384; István 1384
Mielőtt a nemzetség még hátra lévő ágaira áttérnénk, még a következő személyeket kell emlitenünk, kiket az Óváriak rokonaiknak neveznek a nélkül, hogy e rokonság közelebb fokát ismernők:
a) Saul érsek 1199 január 8-án, kedves rokonának, György lovagnak (strenuus miles), a csehországi Lhota nevü helységben Szent-György tiszteletére épitett egyháza számára búcsúlevelet állit ki, melyet Palmbergi Milico Dániel prágai püspök megerősitett.* Alig tévedünk, ha e csehországi Györgyöt Saul anyai rokonának tartjuk.
* Fejér, II. k. 562. l.
b) Midőn I. Csépán, I. Botho és II. István 1208-ban a lébényi monostornak adományozott birtokokat felsorolják, emlitik, hogy egy bizonyos révet Pongrácz és János nevü rokonaik beleegyezésével adtak.* A «consanguinei» kifejezés éppen úgy alkalmazható az atyai, mint az anyai rokonokra, de itt is nagyobb a valószinüség, hogy csak sógorsági viszonyról van szó.
* Fejér, III/I. k. 61. l.
c) Midőn Gertrud királyné 1213-ban a szentmártoni apát bizonyos birtokügyében itél, (a birák között Bothó volt nádort is találjuk) határjárással a «magistrum M. virum discretum nobilem et honestum ex genealogia Geuriensi ortum» bizza meg.* Ez utóbbi szokatlan (úgy látszik csak egyetlen egyszer előforduló) megjelölés arra enged következtetni, hogy M. mester «a győrmegyebeli nemzetségekből való ember», de nincs is kizárva, hogy a Győr nemzetség sarja.
* Wenzel, I. k. 133. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
