II. Az Ákos nemzetség.
II. Az Ákos nemzetség.
Az Ákos név a török-tatár ak, agh, kún ag, ah (=folyni) igéből származik; jelentése: folyam, melyet az azonos értelmö Oghuz (Agyasz) névvel fölváltva használtak őseink.*
5 Turul, 1891. évf. 53. és 113. ll.
Nagy Iván szerint* régi gyökeres kún nemzetség – de mire alapitja ezen állitását, nem mondja. Wertner szerint* kétséget nem szenvedhet, hogy e nemzetség ősi fészke Biharmegye. Igaz, de nem egészen szabatos állitás. Mert tekintetbe véve azt, hogy ősi birtokuk Ákos(-monostora) Közép-Szolnokmegyében az egyetlen monostoros hely, melyet ezen nemzetség birtokai között találhatunk s igy valószinüleg a nemzetség ősi temetkező helye is, az Ákos nemzetség legősibb birtokait Ákosmonostora körül, a Kraszna folyam mentén kell keresnünk.
6 M. O. csal. I. k. 12. l.
1 Turul 1899. 112. l.
II. István országnagyjai sorában van 1124-ben Ákos is; a görög háboruban fogságba jutott 1128-ban Ákos ispán.* Ugyanőt emlitheti Kinnamos, mint II. István legkiválóbb emberét (.. dib I.).* 1136-ban a nagyok között megint egy Ákos szerepel; 1138-ban Ákos bihari főispán, 1146-ban országnagy.*
2 Turul, 1899. évf. 112. 1.
3 Turul, 1891. évf. 113. l.
4 Fejér, Cod. Dipl. II. k. 80., 88. ll. – Wenzel. Arpádk. uj okmtár, I. k. 57. l. – Knauz, Mon. eccl. Strig. I. k. 97. l.
Vajjon 1124-től 1146-ig mindig csak egy és ugyanazon személyről van-e szó, nem tudni; én valószinünek tartom. «A fődolog, hogy egy Ákos nevü országnagy 1138-ban Biharmegye főispánja s hogy ez mindenesetre az Ákos nemzetségnek ha nem is őse, de biztossággal kimutatható első tagja.»*
5 Turul, 1899. évf 112. l.
Ákos nb. Majnolt 1124-ben az országnagyok között szerepel.* Őt ütötték agyon vak Béla emberei 1132-ben az aradi (Ungm.)* gyülésen.*
6 Fejér, II. k. 80. l.
7 Pauler id. h. I. k. 477. l.
8 Bécsi krónika.
Az Ákos nemzetségnek öt ágát ösmerjük. Máté ágát, Erne ágát, a toroczkói, ákosmonostori és álmosdi ágakat.
Máté ága* nagyobbrészt Gömörbe származott el; ősi birtokai közül eddig csakis a biharmegyei Kassadot és Vasadot ösmertük.* De Máté ágából származtak az Ó-Marjaiak is. Ezen család birtokaiul ismerjük: Balkányt, Cséfánt, Gálhídát, Gyapolyt, Henczhidát, Kaszateleket, Kerekegyházt, 155Környét, Ó-Marját, Rábét, Sárhidát, Uj-Marját, Vasadot (fele részben), Zsadányt, mind Biharmegyében.*
9 Wertner, Magyar nemzetségek, I. k. 70. l. Turul, 1899. évf. 112-113. ll.
10 Anjoukori okmtár, III. k. 260. és V. k. 384. ll.
1 Bunyitay, A váradi püspökség tört. III. k. 277-278. ll., hol nemzedékrendjük is meg van.
Már most tekintetbe véve azt, hogy Vasad mint Ákos nb. Detre fia Benedek fiai László, János, Miklós és Péter birtoka szerepel, kik azt 1336-ban nemzetségbeli rokonaiknak, Bebek Domonkos fiainak engedik át, részben pedig (a fele) az Ó-Marjaiak birtoka, továbbá, hogy az Ó-Marjaiak birtoktestét félholdalakban az Ákos nb. álmosdi Csire család birtok tömbje (Álmosd, Vértes, Pályi, Bagos, Fejértó, Konyár, Pocsaj) veszi körül, végre tudva azt, hogy Máténak három fia volt, kik közül – Ákos pap lévén – kettő alapitott családot, s ezek egyike Fülöp (1243-44), kinek fia volt Lukács (1261-90) s e Lukácstól unokája II. Lukács (1334), s hogy az Ó-Marjaiak őse Lukács fia Lukács (1342-48), kétségtelen, hogy az Ó-Marjaiak Fülöptől származtak le. (L. az I. táblán.)
Tehát Máté ágának ősi birtokaiul tekinthetjük a fentebb elsorolt Balkányt, Cséfánt, Gálhidát, Gyapolyt, Henczhidát, Kassadot, Kaszatelkét, Kerekegyházát, Környét, Ó-Marját, Rábát. Sárhidát, Uj-Marját, Vasadot, Zsadányt.
A pelsőczi Bebek és Csetneki családok czimere: lebegő (néhol a pajzs alapjából emelkedő), szára végén szélesedő patriarcha-kereszt, tetejére illesztett strucztoll-forgóval (néha a nélkül); sisakdisz: előtünő koronás szűz, fogaival kétoldalt fejjel egymáshoz fordult, felfelé s farkával lefelé kanyarodó halat (pisztrángot) tart.*
2 Wertner, Magy. nemz. I. k. 71. l.
Az Ó-Marjaiak czimerét nem ösmerem; a méhi és karancssági Sági család czimeréről sincs tudomásom, de Nagy Ivánnál találjuk Cselén fia János pecsétjét (nagyon rosszul lerajzolva); a pecsétből csakis a két halra lehet ráismerni.*
3 Id. h. III. k. 127. l.
Mint Erne ágának (l. a II. táblán) ősi birtokát említik Albist (=Alba), Vasadtól délre, és Mérket, Szatmárban, az ecsedi láp nyugati szélén.* De ősi birtokaik lehettek Ákosmonostora körül is, mert a IV. Béla által adományozott Terebes (Tőke-Terebes)* Ákosmonostora vidékén fekszik, s ezen egyes falu adományozásának csak úgy lehet valami értelme, ha már ott Ernének más birtokai is voltak. Sőt nagyon is valószinü, hogy maga a régi birtokos, Pór is, Ákos nb. volt.
4 Wenzel. X. k. 378. l.
5 Fejér. IV/II. k. 92. 1.
Az Erne ágnak ősi birtokai tehát: Albis, Mérk, Tőke-Terebes vidékén.
Az Erne ág czimere ösmeretlen.
A toroczkói ág (l. a III. táblán) nagyobbrészt Erdélyben volt birtokos. De Biharban is volt birtoka: Gyéres,* Nagy-Váradtól nyugatra.
1 Anjoukori okmtár, II. k. 243. 1.
Czimere idáig ösmeretlen.
Az ákosmonostori ág (l. a IV. táblán) ősi birtoka: Ákosmonostora, Közép-Szolnokmegyében.* Az ezen ágból származott peleskei Eördögh család czimere: kék mezőben aranygriff, felemelt jobbjában lángoló vörös szivet tart. Sisakdisz: a növekedő griff.*
2 Zichy okmtár, II. k. 15. l.
3 Wertner, id, h. I. k. 71. l.
Ezen czimer, tekintetbe véve a Bebek, Csetneki czimert, ősi czimer nem lehet.
Az álmosdi ág (1. az V. táblán) ősi birtokai lehettek:* Biharmegyében: Álmosd, Bagos, Csir-Ősi, Fejértó, Hosszu-Pályi, Kekucs, Konyár, Monostor-Pályi, Nagy-Mihály, Penészlek (inkább Szatmárban), Pocsaj, Szent-Miklós (inkább Szatmárban), Vértes; Belső-Szolnokmegyében: Csány, Ete, Hadad, Kőrös, Paczal, Peér, Szopor, Sző-Demeter, Ujlak, Usztató.
4 Bunyitay i. h. III. k. 195. l.
Az álmosdi Csire család czimerét nem ösmerem, bár zöld viaszba nyomott pecsétje feltalálható a Kállay család levéltárának egy 1406. és 1432. évi oklevelén.*
5 Bunyitay, id. h. III. k. 194. l.
6 Kandra Kabos; A váradi regestrum, 260. 1.
7 U. ott, 307. és 394. ll.
Ha a birtokviszonyokat összefoglaljuk, a következő birtoktömböket különböztethetjük meg:
1. A rábéit: Cséfány, Balkány, Környe, Rábé, Sárhida, Zsadány, Gyéres, valamennyi a Berettyó és Sebes-Kőrös környékén.
2. Az ákosmonostorit, mely két birtoktestből állott:
a) az álmosdiból: Haláp, Bagos, Monostor-Pályi, 156Hosszu-Pályi, Fejértó, Konyár, Henczhida, ó- és Uj-Marja, Kaszatelek, Pocsaj, Vértes, Gyapoly, Kerekegyháza, Álmosd, Ér-Mihályfalva, Penészlek, Vasad, Albis; ezek a birtokok a Berettyó és Ér folyók mentén vagy legalább is közelében feküdtek.
Ezen birtoktest Henczhida és Gyéres között függött össze a rábéi birtoktömbbel;
b) az ákosmonostoriból: Tőke-Terebes vidéke, Kraszna-Szent-Miklós, Ákosmonostora, Szopor, Ujlak, Ér-Kőrös, Ete, Pér, Paczal, Usztató, Csány, Sződemeter, a Kraszna és Ér folyók, Hoszaszó és Cseholyi patakok mentén vagy közelében.
Ezen birtoktest egyrészt a Vasad, Ér-Mihályfalva és Ete, Ér-Kőrös között, másrészt Ér-Mihályfalva, Vasad és Kraszna-Szent-Miklós között függött össze az álmosdi birtoktesttel.
3. A kakucsi birtoktestet: Kakucs, Csir-Ősi, a Sebes-Kőrös mentén.
4. A mérki birtoktestet az ecsedi láp mellett. Az Ákos nemzetség czimere az idáig közölt adatokból még meg nem határozható.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
