Újabb nemzetségi adatok.
Újabb nemzetségi adatok.
(Monumenta ecclesić Strigoniensis. Collegit et edidit: Lud. Cr. Dedek. Tom. III. 1321–1349. Strigonii 1924. Pag. I– XXII. et 779.).
Knauz Monumentáinak folytatása III. kötete, az esztergomi érsek áldozatkézségéből elhagyta a sajtót, szerkesztője Dedek Crescenc Lajos, ki 975 okmány szövegét és regesteját közli. A vaskos kötet felöleli
I. Boleszló 1321 okt. 2–1328 dec.
üresedésben 1329 jan. 14–febr. 13.
Dörőgdi Miklós administrator 1329 febr. 14–1330. jan. 3.
László pécsi és Henrik veszprémi püspökök, mint coadministratorok 1330 febr. 8–1330 szept. 16.
Thelegdi Chanád 1330 szept. 17–1349 dec. érsekek korszakát.
Dobai Szilágyi László; Férje: Domokos 1444–1462 † 1496 előtt 1444 szekszárdi várnagy; Albert 1444; Balázs 1444; Lőrinc 1444; Dobai, Miskei Porkoláb; Benedek 1496–1502 prćesbiter; Márton 1496–1502
I. Boleszló tostensi herceg és Thelegdi Chanád leszármazásai ismeretesek. Dörőgdi Miklós, a későbbi egri érsek leszármazásával a szerző nem foglalkozik, csupán annyit mond róla «parentes nobiles erant, possessores praedii haud magni» – és hogy 1330 okt. 1-én lett egri püspök. – A Dörőgdiek leszármazása még nincsen teljesen összeállítva, azonban ő róla és közvetlen közeli rokonságáról egy 1351 júl. 28-án kelt oklevél ad felvilágosítást (Zalam. okl. I. 509). A kapornaki convent előtt az Ussayak Dörőgdi István fiait Pált, Andrást, Istvánt, kik Miklós egri érsek «fratris patruelis»-ei, Pabar birtok elfoglalásától tiltják. Ezek szerint Dörőgdi Miklós leszármazása a következő:
Pál; István; Miklós egri érsek; István 1348; András 1348; Pál 1348; leánya 1351; Chuka 1376 ~ Tomaji Jakab; Machou 1376 ~ Szentiványi István; (Zalam. okl. II. 126.)
A 975 okmányban számtalan családtörténeti adatot találunk, ujat azonban aránylag keveset, mivel a családtörténeti szempontból is fontosabb okmányokat, megfelelő magyarázatokkal és jegyzetekkel Wertner Mór a Történelmi Tár 1909., 1910. és 1911. évfolyamaiban már közzé tette, s mint tudom, a Wertner-féle közlemények szintén Knauz másolatai alapján készültek. Mindennek dacára Dedek ezek közzétételéről nem emlékezik meg, ugyancsak több oly okmány teljes szövegű leközlését is találjuk, melyek már más okmánytárakban napvilágot láttak, a nélkül, hogy ezekről említés történne.
A nemzetségekből eredő családok történetére is találunk sok adatot, újat azonban aránylag keveset, így: Aba (66, 548, 332, 483, 619, 628), Ákos (410), Bő (289–789), Divék (412), Gatal (225), Hamva (524), Hunt-Pázmán (123–197), Ják (457), Nolcsa (123), Pudor (123), Rosd (7), Szák (467), Waras (123).
Újabb adatok a következők:
Kartal-nemzetség. 1330 jan. 2. I. Károly Szentbertalant (in provincia de Bokova) Karthali Tamás noholchai várnagynak és fivérének Ethelének adományozza (225). Karácsonyi szerint I. vagy II. Bertalan fia volt Etele. Ezen okmányból az atya nevét 29megállapítani nem tudjuk ugyan, azonban azzal, hogy fivérének Tamásnak nevét és állását most már ismerjük, azt hiszem, ezen kérdés is megoldható lesz. A 437, 438, 442. számú okmányokban Ethele, Schele néven említetik (v. ö. Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. 309. jegyzetével).
Ludány-nemzetség. Ezen nemzetség Czabaji-ágára a következő új adatot találjuk: 1348 júl. 5. A pozsonyi káptalan előtt Lodani Indrech fia Tamásnak felesége Katalin, Bathe comes leánya, menyének Venisnek, ki fiának Mihálynak felesége, Chepel és Bozd (Pozsony m.) birtokokat adományozza (874). Ezek szerint a Czabaji-ág leszármazása a következőleg alakul:
Indreh 1253–1258; Bogomel 1283; Tamás 1283–1295 ~ Bathe v. Bacha comes leánya Katalin 1330; Indreh 1283; Mihály ~ Venis 1330
Az Emőkei-ágra is találunk újabb adatot 1341 okt. 2-től. Bizonyos hatalmaskodási ügyből kifolyólag szerepelnek:
1. Enekei Péter fia Dezső,
2. Enekei Vörös András fia Tamás,
3. Enekei Miklós fia János,
4. Zabonya fiai Jakab, Tamás és László.
Ezek közül már ismertük Péter fiát Dezsőt, Zobonyának két fiát Jánost és Lászlót, tehát Jakab és Tamás eddig ismeretlenek, úgyszintén ismeretlen Vörös András fia Tamás, hacsak ezen András nem egy személy az 1326-ban élt Andrással (Turul 1901. évf.), végre Miklós, ha az 1323-ban említett Miklóssal azonos, úgy János testvére Bartának és Györgynek (1344). Ezen ágra vonatkozik a 602. sz. okmány is.
Az ezen nemzetségből származó Harabovyak családfája is bővül új adattal, az 1338. okt. 30. kelt okmány Harabovy néhai András leánya Margit Chehy Lodomér özvegyének jegyajándékára vonatkozik. Harabovy Andrást 1291-ből, fiát Bekét 1335-ből már ismertük, leánya Margit ez ideig ismeretlen volt (476. okl.).
Eteruh várjobbágy nemzetség. Utóljára hagytam ezen a Csallóközben élt nemzetség adatainak felsorolását, mivel azt reméltem; hogy a nemzetség származása, melyet már három izben tárgyaltam a Turul hasábjain (Turul 1901., 1908., 1909. évf.), újabb adatokkal fognak bővülni és pótoltatni. Az a nézet alakult ki bennem idők folyamán, hogy a Karcsay nevet viselő családok nem mindegyike származik az Eteruh-nemzetségből. Eteruh nemzetségének tagjait az okmányok «Jobagio castri nostri Posoniensis de Karchan», vagy «Jobagionum Castri» nevezi; azonkívül még említi a «populus Castri Posoniensi» s végül «nobiles jobagiones archiepiscopatus sancte Strigoniensis ecclesie de Karcha». Ezekből azt következtetem, hogy Etrekarcsa a pozsonyi várjobbágyság birtoka volt az Etrekarcsayák az Eteruh-nemzetség tagja. Egyházaskarcsa pedig az esztergomi érsek prćdialis birtoka volt s az itteni-birtokosok egyházi nemességgel bírták s ezért az okmányok mindig mint nobilis-eket említi, nevét hihetőleg az egyháztól vette, melynek építését 1308-ban az érsek engedélyezte. Karcsa pćdialis birtok területén idővel falvak épültek s így alakult Moricz és Pinke-Karcsa s ezen egyházi nemesek közül származnak a ma is élő Karcsay és Bartal családok.
1308 jan. 5-én Tamás esztergomi érsek az alábbi Karcsay nemesek kérésére Karcsán kápolna építését engedélyezi. (959. okl.)
1. Aud Salamon comes; 2. Ehub Tamás fia Saul, 3. Oase fia Gergely fia Miklós, 4. Bálint fia Péter, 5. Lodbrech fia János, 6. Kilián Dénes.
Ezek közül Aud Salamon comes ismeretlen. 1340 aug. 1-én mint nádori ember szerepel Karchay Salamon fia István (538 okl.).
Ehub Tamás fia Saul, hihetőleg egy személy a Pinkekarcsay-törzsnél említett Ehusz fia Tamással (1294), 1345 jún. 23-án Karchay Saul fia Miklós mint királyi ember szerepel (742. okl.), 1358. jan. 30-án ugyanily minőségben találjuk, de ekkor már Etrehkarchai néven.
Oáse fia Gergely fia Miklós, úgy látszik Oase vagy hibás írás vagy hibás olvasás lehet, mert hasonló leszármazást találunk az 1323 ápr. 13-iki oklevélben Karchay Zyda fia Gergely fiai Miklós és Lőrinc «ex generacione Mauricii», tehát Oase=Zyda. Zydaval és consangvineussaival Buch és Pállal már 1215-ben találkozunk (Knauz I. 209). Gergely fiai Miklós és Lőrinc már 1291-ben említtetnek (Knauz II. 295, 882). Az okmányban felsorolt többi tagokról a későbbi okmányok hallgatnak.
1323 ápr. 13-án Boleszló esztergomi érsek a Karcsay-nemesek kiváltságleveleit a következők kérésére átírja:
1. Karchai Mauric fia János fia Jacob comes,
2. Karchay Zyda fia Gergely fiai Miklós és Lőrinc «ex generacione eiusdem Mauricii», A Moriczkarcsay-törzs leszármazása ezek szerint a következőleg alakul:
N.; Moricz; Zyda 1215; Buch 1215 és Pál 1215; János 1291 (Knauz II. 295.882); Gergely; Jakab 1320–1323; stb. (Turul 1908); Miklós 1291–1323; Lőrinc 1291–1323
3. «Pynk nepote Alus et filio suo Laurencio» vagyis Alus unokája Pynk fia Lőrinc, az okmány ezen genealogiája teljesen helyes, mivel az 1215-ben élt Alus (Knauz I. 209.), fia 1291-ben Albeus (Knauz II. 295. 882.), ennek fia Pynk 1320-ban (Knauz II. 295. 882). Ezek szerint a Pinkekarcsay törzs őse nem Ehusz, hanem Alusz, kitől a helyesbített leszármazás a következő:
Alus 1215; Albeus 1291.; Pynk 1320; Lőrincz 1323
301345 jún. 23-iki okmány megerősíti Hegun leszármazását, Hegun fia Benedek fia Miklós (742 okl.); 1348 febr. 28-án Benedek fia Miklós Etheruhkarchya-i néven említtetik (863. okl.); ugyancsak ily néven említtetik Pál fia Péter is. 1343 jún. 21-én mint királyi ember szerepel (662. okl.).
1348 febr. 28-án megidéztetnek Karchay Belye (vagy Bede) fia Mihály, István fia János, Leustach fia László ellen, ezeket mind megtaláljuk a rokon Beleházy, Beled-Karcsay és Egyházas-Karcsay ágokon.
Az Anjouk genealogiája is bővül egy dátummal, ugyanis Róbert Károly legidősebb fiának Károlynak halálaidejét ezideig nem ismertük; Róbert Károly 1323. június 5-én Nagyváradon kelt okmányában ezt mondja: «novissime diebus istis Karissimo primogenito nostro Karolo parvo, vocacione dominica translato» vagyis halála ideje 1323 június 5-ike előtt következett ki. Róbert Károly 3. feleséget Erzsébetet 1320 júl. 6-án vette nőül s így a gyermek körülbelül 2 éves korában halt meg.
Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a szerző mindenben ragaszkodott a két első kötet formájához, úgy az előszót, mint az érsekek életrajzait latinul írta meg, latinul közli az okmányok regestáit is – nincsen semmi szavam az ellen, hogy ezek latinul is megírattak, azonban nemzeti szempontból és könnyebb használhatóság szempontjából mindenesetre kívánatos lett volna ugyanazt legalább is párhuzamosan magyarul is közölni, a másik észrevételem, hogy a munka csak 200 példányban készült, a mi azt jelenti, hogy az már megjelenésekor sem volt megszerezhető.
Daróczy Zoltán.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
