Ady Endre: Vágtatás a Holdnak
Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,
Mögöttem otthagyott, vén,
Unott és lusta éveim gyalogolnak.
Utólért mámoros Jövőm bizodalmát,
A minden percre szebb perc
S minden kérdésre felelet szent hatalmát.
Pihegő, simuló Csoda az én lelkem,
Azért viszem oly büszkén,
Istent és Időt megcsalón, érdemelten.
S mi ketten sokkal több vagyunk, mint az Élet,
Sokkal hivőbb a lelkünk,
Sokkal kacagóbb, remegőbb, sokkal mélyebb.
S hogy egyre jobban vágtatunk, elmaradnak
S mi csodákként csodákba
S a szabadságból rohanunk föl szabadnak.
Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,
Mögöttem otthagyott, vén,
Unott és lusta éveim gyalogolnak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me