Ányos Pál: Kónyinak
Oderit curare, et amara lento
Temperet risu. Nihil est ab omni
Parte beatum.
Szomoru verseket irtál barátodnak, |
Hogy Mársnak áldozván éltét pallosodnak,
Csak egy sugarát sem látod vig napodnak!
Hiszem ez a rende ember életének, |
S csak akkor talállya végét gyötrelmének,
Midőn sirt készitnek hideg tetemének!
Tudod, hogy még az is, ki koronájával |
Gyakran bizonyittya titkos fájdalmával,
Hogy ő is halandó s nyöghet pompájával!
Dárius eleget örült trónussában, |
De csak láttad volna Arbella sáncába,
Hogy dobogott szive, s hogy sirt fájdalmába?
Tündér Cleopátra Antalnak ölében |
De kérdezd, mit érzett elfajult szivében,
Midőn áspis lőtte fullángjit mejjében?
Hannibál, mint zápor, Róma mezejére |
Megáll, - s támaszkodván győző tegzéjére,
Rettegni tanittá Rómát nagy nevére.
De midőn igy hevert dicsőség karjain, |
Azomba Scipio Cárthágo sáncain
Hordozza fegyverét, s tapod bús hamvain.
Mi pihegett ekkor Hánnibál szivébe? |
Sirva nézett vissza elmult idejében,
Midőn borostyának fénylettek fejében.
Ládd, melly végzés nyomja halandóságunkat, |
Azért ne keseregj, s hiv barátságunkat
Éljük vigan, bizván az égre sorsunkat!
----------------------------------------------
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me