József Attila: MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES
Galambok ültek a verebekhez.
Bokája messze, sugárral fénylett.
Egy kis fiucska utána bámult.
Kinyujtózott a sarkon a koldus.
Hogy ő a szivem gyökere-ága.
Mindenki ámult, nézte derűsen.
Kettétört ott egy irigy virágszált.
Tisztán jutottam, tiszta szivekhez.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me