Juhász Gyula: Az első szabad ének
Az első szabad ének
Espersit Jánosnak
Egy rab dalai mind, ezek a versek,
Ki börtönéből a jövőbe zengett.
Ki börtönéből a jövőbe zengett.
Börtöne volt a régi, rút világ,
Innen röpíté vágyai nyilát.
Innen röpíté vágyai nyilát.
Körötte bús rabtársai topogtak
Szűk udvarán a szürkülő napoknak.
Szűk udvarán a szürkülő napoknak.
De néha jött, mint távoli ígéret,
Valaki, aki bátran messzenézett.
Valaki, aki bátran messzenézett.
Valaki, aki a lelkembe látott,
És látta ott az igazabb világot.
És látta ott az igazabb világot.
Ilyen voltál, te János. Ma neked
Zengem az első szabad éneket.
Zengem az első szabad éneket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
