Juhász Gyula: Ó ifjúság!...
Mint Jákob, úgy viaskodom veled,
Nem engedem a szálló éveket,
Az életet, mely az enyém vala!
S dalok arany szalagját aggatom rád
S míg lejtenek a tűnő, tünde hórák,
Mindent felejtve csüggök egy zenén!
S elönti mind e földi tájakat
S bezengi lágyan az azúr eget,
El nem mulandó szépen, egyre szebben
Száz ifjúságot ringat énekemben.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me