Komjáthy Jenő: CELESZTA HÚGOMNAK
CELESZTA HÚGOMNAK
- Szenic, 1891. dec. 13. -
Mindig jó voltál és szelíd,
Maga a jóság, szeretet;
Szivedben áldás, béke, hit,
Mindent megáldott hű kezed.
Maga a jóság, szeretet;
Szivedben áldás, béke, hit,
Mindent megáldott hű kezed.
Nem dermeszté meg homlokod
Az élet, a vérfagylaló;
Okos szemedben csillogott
Egy mélyebb, egy tisztább való.
Az élet, a vérfagylaló;
Okos szemedben csillogott
Egy mélyebb, egy tisztább való.
Mit a kegyetlen sors kirótt,
Tűrted panasz, jajszó nekül;
Nem vádolád a nagy Birót,
Bár sújtott kérlelhetlenül.
Tűrted panasz, jajszó nekül;
Nem vádolád a nagy Birót,
Bár sújtott kérlelhetlenül.
Csapást csapásra halmozott;
- Keserves, szörnyű próba volt! -
S nem tört meg tiszta homlokod,
A büszke, fennkölt, szűzi bolt.
- Keserves, szörnyű próba volt! -
S nem tört meg tiszta homlokod,
A büszke, fennkölt, szűzi bolt.
Vonaglott bár az ifju arc,
Mit könnyek sűrű árja mos:
A szenvedés még nem kudarc!
Hited magas volt és dacos.
Mit könnyek sűrű árja mos:
A szenvedés még nem kudarc!
Hited magas volt és dacos.
Testvér! A jobbik részt vevéd;
Örülj! Kivívtad az eget.
Anyánknak lelke szállt beléd,
Anyánk szerelme ihletett.
Örülj! Kivívtad az eget.
Anyánknak lelke szállt beléd,
Anyánk szerelme ihletett.
Úgy, úgy! Csak hagyd a kishitűt,
Alant jár az, s röghöz tapad.
Nézz fölfelé! A fénybetűk
Fényes lelkedbe omlanak.
Alant jár az, s röghöz tapad.
Nézz fölfelé! A fénybetűk
Fényes lelkedbe omlanak.
Ó, szép az élet, dús a föld!
De csak a gyász pompája az.
És hinned kell, hogy túl dicsőbb
És ragyogóbb lesz a tavasz.
De csak a gyász pompája az.
És hinned kell, hogy túl dicsőbb
És ragyogóbb lesz a tavasz.
A durva harc oly lázitó
Ezen a vérittas tekén!
A hősre béklyó és bitó
Vár itt, jobb sorsra nincs remény
Ezen a vérittas tekén!
A hősre béklyó és bitó
Vár itt, jobb sorsra nincs remény
S a szegény költő sorsa mi?
Száműzés, börtön, magány.
Süket haboknak dallani
Magánya zordon szirtfokán.
Száműzés, börtön, magány.
Süket haboknak dallani
Magánya zordon szirtfokán.
Ó, ha tudnád, hogy égeti
Lelkem ez átkos, szörnyü lét!
Hogy olykor csaknem szétveti
A düh e lélek börtönét!
Lelkem ez átkos, szörnyü lét!
Hogy olykor csaknem szétveti
A düh e lélek börtönét!
Mert düh, égő harag fog el,
Hogy összetörnöm nem szabad
- Vágyban hiába omlok el! -
A súlyos szolga-láncokat.
Hogy összetörnöm nem szabad
- Vágyban hiába omlok el! -
A súlyos szolga-láncokat.
Minden csöpp vérem lángba forr,
Hogy hordanom kell ez igát,
A nagyszivűnek hogy pokol
E látszatlét, árnyékvilág.
Hogy hordanom kell ez igát,
A nagyszivűnek hogy pokol
E látszatlét, árnyékvilág.
Anyagba mert nem önthetem
Lelkem mélységes életét!
Börtönbe sínlő végtelen:
Szívem magányos és setét.
Lelkem mélységes életét!
Börtönbe sínlő végtelen:
Szívem magányos és setét.
S mi az, mi mégis fölemel,
A tiszta láng, a büszke fény?
Hogy van szív, mely magasra ver,
S hevül a költő énekén.
A tiszta láng, a büszke fény?
Hogy van szív, mely magasra ver,
S hevül a költő énekén.
Hogy van fennkölt, testvéri szív;
Ki lángomon új lángra gyúl,
Kit eszmehit s nagy cél hevít,
Ki velem küzd látatlanul.
Ki lángomon új lángra gyúl,
Kit eszmehit s nagy cél hevít,
Ki velem küzd látatlanul.
Mert egyre foly s magasra csap
A légi harc az eszmeért;
Szellemsereg, egy hősi had
Harcol a halhatatlanért.
A légi harc az eszmeért;
Szellemsereg, egy hősi had
Harcol a halhatatlanért.
Testvér! Csak hagyd a kishitűt!
Alant jár az, s röghöz tapad.
Nézz fölfelé! A fénybetűk
Fényes lelkedbe omlanak.
Alant jár az, s röghöz tapad.
Nézz fölfelé! A fénybetűk
Fényes lelkedbe omlanak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
