Komjáthy Jenő: MÉG EGY TUSA! ...
BYRON
A megtisztító fájdalom.
Még egy sohaj a múltakér,
S a tiszta lét magasba von.
Mivel vegyültem hajdanán;
Új kéjek intenek felém
Öledben, végtelen hazám!
Új szerelem, új vágy hevít,
Új élvtől pezsdül a kehely,
Új eszme; új cél lelkesít.
- Ó, mily öröm! - megvethetem;
Ismét a magamé leszek,
Új pályatér nyilik nekem.
Ezer bogát elszaggatom.
Él bennem és szilárd a hit,
Hogy úr leszek még magamon.
Köznap munkája nem gyötör;
Lerázhatom a gyáva port,
Mely most még hervaszt, öldököl.
Ott lesz hazám, az rokonom;
Nem köt le föld, nem köt le hely,
Csak a szivekben lesz honom.
Ha egy embert találok én,
Nem nézek tért, időt, közöt,
Kisírom szívemet szivén.
Őt fogadom testvéremül,
Mindent, de mindent feledek,
Lényem lényében elmerül.
Mely lelkes, nagy tusára hí
Azért, miért e föld szinén
Még érdemes lesz küzdeni.
Mely már régen szótlan hever:
Az összegyűlt hangáramok
Szakadjanak egyszerre fel!
Országokon, sok földön át,
És kitüzöm minden fokon
A küzdelem szent zászlaját.
Mely - ó, iszony! - körülkereng;
Érzékeny, nagy szivemre hág
Finom lakáj és durva cenk.
E vak homályból mihamar!
Át kell, át kell, hogy rontsak én
E sírbolton, mely betakar!
Vérrozsdás, írigy ajtaját!
E pulya néphez nincs közöm,
Megvetem e léhák raját.
S új gyönyörök várnak reám.
E néptől, mely körülforog,
Önmagamat sem láthatám.
Eszményekért hol eszme vív,
Ott érzem én csak jól magam,
Hol elme dönt és férfiszív.
Megváltó kín, szent fájdalom!
A szenvedés megsokszoroz,
Kifejti lényem gazdagon.
A visszahozhatatlanér:
S új harcok szent tüzébe hajt
A büszke hit, a tiszta cél.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me