Komjáthy Jenő: JELENÉSEK
JELENÉSEK
Valami titkos isteni szellem
Jár a világon, a lelkeken át,
Lobog a légben, izzik az égben,
Kapja meg az élők tünde sokát.
Jár a világon, a lelkeken át,
Lobog a légben, izzik az égben,
Kapja meg az élők tünde sokát.
Méla gyönyörtől reszket a nyárfa,
Tiszta szerelmet suttog a hárs,
Mélytüzü rózsák kéjbe lihegnek,
Boldogan érint társat a társ.
Tiszta szerelmet suttog a hárs,
Mélytüzü rózsák kéjbe lihegnek,
Boldogan érint társat a társ.
Valami csodás szellemi élet
Szór a világra délszaki fényt,
Küld a szemekbe mennyei látást,
Önt a szivekbe isteni kéjt.
Szór a világra délszaki fényt,
Küld a szemekbe mennyei látást,
Önt a szivekbe isteni kéjt.
Mámoros élvet lehel a jázmin,
Enyhe örömre csobban az ér,
Égi nagy üdvöt zeng a pacsirta,
Hév gyönyörökre pezsdül a vér.
Enyhe örömre csobban az ér,
Égi nagy üdvöt zeng a pacsirta,
Hév gyönyörökre pezsdül a vér.
Valami bűvös, végtelen érzés
Visz, ragad el ma mindeneket,
Végtelen eszmék végtelen üdve
Hajtja magasba a szellemeket.
Visz, ragad el ma mindeneket,
Végtelen eszmék végtelen üdve
Hajtja magasba a szellemeket.
Balzsamözönben úsznak a völgyek,
Színpazar álmot él a mező,
Magas örömre gyúlnak az ormok,
Büszke hitet hajt büszke tető.
Színpazar álmot él a mező,
Magas örömre gyúlnak az ormok,
Büszke hitet hajt büszke tető.
Mily csodafény ez! Milyen igézet!
Áttörök én még sűrü falán;
Iszonyu kéj lesz belemerülnöm:
Hátha kipattan az ősi talány?
Áttörök én még sűrü falán;
Iszonyu kéj lesz belemerülnöm:
Hátha kipattan az ősi talány?
Hova emeltek, hova ragadtok
Szertelen, édes, boldog erők?
Hátha e körben, tiszta tükörben
Megnyilik Isten az ember előtt?
Szertelen, édes, boldog erők?
Hátha e körben, tiszta tükörben
Megnyilik Isten az ember előtt?
Hátha ez érzés már a megértés?
És az igazság nyitja a szív?
Itt, ahol lelket iszik a lélek,
Maga is Isten az isteni mív.
És az igazság nyitja a szív?
Itt, ahol lelket iszik a lélek,
Maga is Isten az isteni mív.
Nem örök-e, nem Isten-e minden,
Min az örök-szép bélyege van?
Sarjiban újra zsendül az ősfa,
S minden előd él fiaiban.
Min az örök-szép bélyege van?
Sarjiban újra zsendül az ősfa,
S minden előd él fiaiban.
Beragyog itt mindent az örök nap;
Boldog, aki őbenne hiszen!
Érez a fűszál, gondol a kőszirt,
Lát az azúrkék, isteni szem.
Boldog, aki őbenne hiszen!
Érez a fűszál, gondol a kőszirt,
Lát az azúrkék, isteni szem.
Gondolat ontja szerte világát,
Eszmegyönyör szül életözönt.
Szellem az Isten, lélek a törvény,
Mely a szivekbe lánghevet önt.
Eszmegyönyör szül életözönt.
Szellem az Isten, lélek a törvény,
Mely a szivekbe lánghevet önt.
Az, ami lelket lehel a kőbe,
Hímzi a rétek pompamezét,
Szövi a lombok mesteri sátrát,
Emeli bércek büszke fejét.
Hímzi a rétek pompamezét,
Szövi a lombok mesteri sátrát,
Emeli bércek büszke fejét.
Ó, ez a látszat már maga lényeg;
Kérded örökre s örökre felel.
Ronts neki bátran s nézd az egészet!
Nyitva előtted az isteni telj .
Kérded örökre s örökre felel.
Ronts neki bátran s nézd az egészet!
Nyitva előtted az isteni telj .
Szellem az ősnap, lélek e minden
És az egészben lüktet az ész:
Míglen a sárban kotor a gyáva,
Látja, köszönti őt a merész.
És az egészben lüktet az ész:
Míglen a sárban kotor a gyáva,
Látja, köszönti őt a merész.
Íme, rajongva köszöntelek Isten,
Öntelen omló végtelen ár,
Mindenek atyja, mindenek anyja,
Eletet ontó tiszta sugár.
Öntelen omló végtelen ár,
Mindenek atyja, mindenek anyja,
Eletet ontó tiszta sugár.
Teste az észnek, lelke a szónak,
Lelkeket oldó szent szerelem,
Ki vagy az égben, ki vagy a szívben,
Téged imád itt minden elem!
Lelkeket oldó szent szerelem,
Ki vagy az égben, ki vagy a szívben,
Téged imád itt minden elem!
Ő az örök fény, ő az örök nap;
Boldog, aki őbenne hiszen!
Nyitva az ég - és íme szivembe
Néz az azúrkék, isteni szem!
Boldog, aki őbenne hiszen!
Nyitva az ég - és íme szivembe
Néz az azúrkék, isteni szem!
[1894. július 9.]
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
