Komjáthy Jenő: Nem akarok én hírt | Verstár - ötven költő összes verse

Nem akarok én hírt

Nem akarok én hírt, hiú dicsőséget,
De reátok hagyni örökebb emléket:
Lelkemet vegyétek!

Azt akarom váltig, hogy ami bennem dúl,
Dúlja föl szívetek, és láthatatlanúl
Én legyek rajta úr!

Halálom után sem akarok hírnevet;
Szerelmet akarok! - És aki nem szeret,
Gyűlöljön engemet!

Mit érne koszorú, mit a sírkő nékem!
Be akarom vésni, hogy lélekben éltem,
A szívekbe, mélyen.

Nem akarok tapsot, múló dicsőséget,
Nem rovok a porba porlatag emléket:
Több az, amit kérek.

Hogy lángjától annak, mit érzek, gondolok,
Forrjanak, égjenek a jövendő korok:
Hatalmat akarok!

Hatalmat akarok, iszonyú hatalmat,
A lelkeken venni örök diadalmat:
Nem földi jutalmat!

Csak lobogj, én lelkem, mélységbe világíts,
De csalóka fényben fürödni ne áhíts,
Vesd meg csillogásit!

Égj emésztő lánggal, imádd a vész lelkét,
Érezd az igazság démoni szerelmét,
Mit senki ki nem tép!

Az örvények lelkét, tenlényedet fogd át,
Járd az önismeret üdvözítő poklát,
Éjjelét ragyogd át!

S ti tépjetek ízre, boncoljatok engem:
Találtok egy szilárd, dacos magot bennem,
Mely föltéphetetlen,

Mely dacol a bontó, fölmetélő késsel,
Melyet le nem győztök elemezve ésszel:
Egy az istenséggel.

A rémes tudattól, mit örökül hagyok,
Sápadjanak el a szülemlő századok:
Hogy örökké vagyok!

Érezze minden át önléte szerelmét,
S világítva szítson lángra minden elmét
Az örök-emberlét!

Hatalmat akarok, iszonyú hatalmat,
A lelkeken venni örök diadalmat,
Nem földi jutalmat!

[1893. július 21.]

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!