Komjáthy Jenő: NAZARÉNUS DAL
NAZARÉNUS DAL
Ki vélem küzd, az vért nem ont,
Testvért nem üld, embert nem öl;
Vad szenvedély ha féket old,
Csak önkeblét szaggatja föl.
Testvért nem üld, embert nem öl;
Vad szenvedély ha féket old,
Csak önkeblét szaggatja föl.
Kitárja nagy, nemes szivét:
Ha áldozat kell, itt van ő,
Bár vad harag tiporja szét,
Remélni, hinni nem szünő.
Ha áldozat kell, itt van ő,
Bár vad harag tiporja szét,
Remélni, hinni nem szünő.
Remélni, hinni szüntelen,
S szenvedni a külső csapást;
A lélek úr! Ó, győzelem!
Tegyünk mi róla vallomást.
S szenvedni a külső csapást;
A lélek úr! Ó, győzelem!
Tegyünk mi róla vallomást.
Szeretni, tudni a gyönyör,
Ismerni, látni hatalom!
Minket a vérvágy nem gyötör,
Bosszúra nem gyújt bántalom.
Ismerni, látni hatalom!
Minket a vérvágy nem gyötör,
Bosszúra nem gyújt bántalom.
Sértetlenek s tiszták vagyunk,
Nem üt sebet rajtunk a kés.
S amit teremt ihlett agyunk,
Az halhatatlan ép, egész.
Nem üt sebet rajtunk a kés.
S amit teremt ihlett agyunk,
Az halhatatlan ép, egész.
Mienk, mienk a győzelem!
A gyűlölet csak árnyat öl.
Nem úr, nem úr a szellemen,
Isten fiát, ki égbe tör.
A gyűlölet csak árnyat öl.
Nem úr, nem úr a szellemen,
Isten fiát, ki égbe tör.
Nem, nem leszünk mi gyilkosok,
Fegyvert kezünkbe nem fogunk;
A gonosz úgyis bukni fog,
Ha szellemkarddal harcolunk.
Fegyvert kezünkbe nem fogunk;
A gonosz úgyis bukni fog,
Ha szellemkarddal harcolunk.
Tanítni, szórni az igét,
Lángnyelven zengni a tavaszt,
Világot hintni szerteszét,
Mely örök életet fakaszt:
Lángnyelven zengni a tavaszt,
Világot hintni szerteszét,
Mely örök életet fakaszt:
Ez lesz, ez lesz a fegyverünk,
S mienk a legfőbb diadal!
Isten jár mindenütt velünk
Naplelke órjás szárnyival.
S mienk a legfőbb diadal!
Isten jár mindenütt velünk
Naplelke órjás szárnyival.
Ha áldozat kell, itt vagyunk!
Szelíd szivünkben nincs harag.
Rossz ellen föl nem lázadunk,
A rossz muló, a jó marad.
Szelíd szivünkben nincs harag.
Rossz ellen föl nem lázadunk,
A rossz muló, a jó marad.
A jó örök! Ó, mily vigasz
Annak, kit a gonosz gyötör!
Ó, halhatatlan, ősigaz,
Lélekvidító, szent gyönyör!
Annak, kit a gonosz gyötör!
Ó, halhatatlan, ősigaz,
Lélekvidító, szent gyönyör!
Tanítsunk, hintsük az igét,
Lángnyelven zengjük a tavaszt!
Világot szórjunk szerteszét,
Mely élő életet fakaszt!
Lángnyelven zengjük a tavaszt!
Világot szórjunk szerteszét,
Mely élő életet fakaszt!
Ki vélem küzd, az lelket önt,
Mindenbe szent hitet lehel,
S ha napszerelme szárnyat ölt,
Magával mindent fölemel.
Mindenbe szent hitet lehel,
S ha napszerelme szárnyat ölt,
Magával mindent fölemel.
[1894. július]
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
